Némi felmentést jelent az edző számára, ha a kudarc magyarázásakor a felelősséget részben a játékvezetőre hárítja. Egy-egy tévedés valóban befolyásolhatja az eredményt, de csak a játékvezető esetleges botlására fogni az elmaradt pontokat, kibúvó keresés. Emberemlékezet óta céltábla a játékvezető, vagy a segítője, hol gyakrabban, hol ritkábban, ám az elmúlt hetekben fokozódtak a támadások az edzők részéről. Van, aki úgy fogalmazott nyilatkozatában a labdarúgás élvonalában szereplő csapatok szakvezetői közül, hogy inkább nem foglalkozik a bíróval, mert ha elmondja véleményét, kellemetlensége lehet. A bátrabbak beszélnek, mi több, még nyílt levelet is írt az egyik edző, és abban fejtette ki sérelmét.
Az biztos, hogy a játékos, az edző, vagy a szurkoló nem változik meg, ha elmarad a siker, annak okát részben a játékvezetőben látja. A közelmúlt történései kapcsán vetődött fel a kérdés, ha az egyik fél véleményt alkothat, akkor a másik miért ne válaszolhatna. A játékvezetőket azonban korlátozza a sportág vezetése alkotta szabály, ők ne magyarázkodjanak. Egy internetes portál a közelmúltban nagy teret szentelt ennek a témának.
Számos országban nyilatkoznak döntéseikről, ám van ahol – például Angliában – a nálunk is alkalmazott tilalom érvényes. Nehéz eldönteni, melyik a jobb megoldás, ám hajlok arra, hogy maradjon csendben a játékvezető. Feltételezzük, beismeri a tévedését, és elmagyarázza miért döntött úgy, ahogy, de ez könnyen parttalan vitába torkolhat. Az is felvetődött, ha egy játékvezetőt tévedése miatt egy bizonyos időre kevésbé foglalkoztatják, akkor az kerüljön nyilvánosságra, mint ahogy nyilvános a játékos eltiltásának időtartama, vagy a klubra kiszabott pénzbüntetés. Elképzelhető, ez tisztességes megoldás lenne, ám ezzel még jobban kikezdhetnék a bírót eltiltásának lejárta után.
Egyelőre fogadjuk el, hogy a játékvezetők „burokban” vannak, de lehet velük foglalkozni, beszélni róluk úgy, mint egy szép akcióról, vagy gólról, és lehet őket szidni is.
