A középszer sosem volt opció Ambrus Attila, a Viszkis rabló, Pajor Tamás, a Hit Gyülekezetéhez megtért egykori punkzenész és Peer Krisztián, a tizenöt évet kihagyó költő számára. Helyette választották a halál széléig hajszolt életet, a provokációt mint létformát és a lázadást a mindenkori fennálló ellen. A Republic Group szervezésében, Fabricius Gábor kurátori közreműködésével megvalósuló Zeitgeist masterclasson arról is beszéltek, hogy mikor voltak a legmélyebben, sikerült-e ebből kikeveredni és boldog-e az, aki fent van. A Margó fesztivál keretében rendezett eseményen rengetegen voltak: a közönség a nagyon sűrű másfél óra alatt nevetett és jól szórakozott, megdöbbent és feszülten figyelt, a saját moralizálása miatt pedig néha kényelmetlenül fészkelődött.
- Megjártam a poklot. Rengeteg törés volt az életemben, de mindenért én voltam a felelős. Mindig van lejjebb. A fent nekem azt jelenti, hogy ma sütött a nap és nem állt mögöttem egy smasszer sem - mondta Ambrus Attila a beszélgetést vezető Ott Anna azon kérdésére, mit is jelent lent lenni. A Neurotic egykori frontembere, Pajor Tamás, aki szakított régi életével, a rock and roll életmódhoz kötötte ezt az állapotot: - Azt gondoltam a világról, hogy mindent, ami benne van, meg kell tagadni. A totális lázadást választottam és a narkotikumok világát. Nem éreztem ezt sem igaznak, de adekvátabb volt, mint beilleszkedni abba a szürke, ötlettelen, kommunista világba, amelyben felnőttem. Akkor voltam a leglentebb, amikor ezzel az életmóddal meghasonultam. A Biblia megszólított és bebizonyította, hogy nagy bajban vagyok - mondta Pajor, aki a Rocktérítő című film forgatása alatt tért meg. Szerinte ha valaki konzekvensen rock and roll életet él, akkor abba beledöglik. És nem is izgalmas. - Elhitettük magunkkal, hogy elit körhöz tartozunk. Amikor mások munkába mentek, mi mentünk haza bulikról. De igazából az időnk hetven százalékát a dögunalom tette ki. Azok a barátaim, akik komolyan vették, bele is haltak.
Peer Krisztián már tizenévesen kivonult a társadalomból. Az ő életében is volt azonban egy nagy fordulat: kilátástalan élethelyzetben volt, amikor megérkezett szerelme, az ő halála után azonban rájött, valójában semmire sincs befolyása. 42 című, idén megjelent kötete ehhez az életszakaszhoz kötődik. - Volt egy polgári életem, arra készültünk, hogy gyerekünk lesz és újra írtam. Voltak közép- és hosszútávú tervek, míg korábban három napot láttam előre. De kiderült, hogy nem tartok semmit a kezemben, főleg a sorsomat nem - mondta Peer, aki amúgy madarásznak készült gyerekként.
A jelenleg keramikus Ambrus Attila - aki sportolónak készült - már gyerekkorában úgy gondolta, hogy rá a szabályok nem vonatoznak. Peer Krisztián szerint a hülye szabályokat nem is kell betartani. Ő egyébként tudja, hol a határ, irigyli is azokat, akik nem tudják, de ő kényszeresen szabályszegő. Pajor szerint a szabályszegés nem feltétlenül rossz. Szerinte a deviancia sokszor olyan emberek gyűjtőhelye, akik keresik az igazságot és érzik, hogy ez a világ egy elfuserált hely.
A jámbor rabló imidzsét magára öltő Ambrus Attila ugyan sokszor szegett szabályt, de sikerült visszailleszkednie a társadalomba. Nem a rendszer, hanem barátai segítették ebben. - A legnagyobb problémám az volt, hogy magamat elfogadjam. Az erkölcs szobrát nem rólam fogják megmintázni, de megbékéltem a világgal - mondta és hozzátette, a börtönben jött rá, hogy amit eddig csinált, csak a rombolás volt, és szeretne értéket is létrehozni. - Büntetlenül semmit nem tehetünk meg, amikor elkaptak, azt gondoltam, eljött a pillanat, számot kell adnom. A börtön meg is mentett, ha nem kapnak el, már agyonlőttek volna.
Pajor Tamás is közel került a halálhoz, szerinte a kemény drogosokat nem lehet észérvékkel meggyőzni, hogy álljanak le. - Aki kábítószereket használ, annak nem motiváló érv, hogy hagyd abba, mert belehalsz. Abban a téveszmében él, hogy legalább addig jóval többet él, mint más. Ez kamu, én évekre nem emlékszem az életemből - mondta Pajor, aki szerint a rock and roll ma már biznisszé vált. Pedig a halál része volt ennek az életmódnak. Őt az változtatta meg, amikor az evangéliumok olvasása közben rájött, a halál egy életforma és a halál után nem szűnik meg az emberi személyisége. Pajor térítésére Peer Krisztián reagált élesen: - Szerintem amikor vége van, akkor vége van. Én jobban félek a halálnál a börtöntől - mondta és hozzátette: a meghalás környékén már nincs probléma, utána meg végképp nincs. Az pedig egy társaságban nem érdekes sztori, hogy valaki majdnem meghalt, ez szinte mindenkivel előfordult. Egyébként Ambrus Attila sem hisz Istenben, tiszteletben tartja mindenki hitét, de őt inkább hagyják ezzel békén.
Elégedettek-e most? A kérdésre mindhárman igennel válaszoltak, habár Peer Krisztián hozzátette: a boldogsághoz hasonló érzés volt, ahogy a Duna-kanyarban félmeztelenül dobálta a kutyájának a botot, közben sütött rá “Isten szabad napja”. De valójában nem is a boldogság a cél, ez ugyanis ritkán van. Boldogtalannak lenni nagyon könnyű, és ő már azzal kiegyezik, ha tartósan nem boldogtalan.