Mao örökébe lépett a kínai elnök

Publikálás dátuma
2017.10.25. 07:36

Kínában lassan már nem is az a kérdés, hogy Hszi Csin-ping a tradíciókkal szemben nem csak két ciklusra, kétszer öt évre lesz az ország elnöke, hanem az: élete végéig marad-e az állam és a párt élén.

A kommunista párt 19. kongresszusának zárónapján ugyanis a 2300 küldött egyhangúan szavazta meg, hogy Hszi Csin-ping a szocializmus kínai irányzatának ideológiai örököse. Ezzel Mao Ce-tunggal, az államalapítóval, valamint a reformok atyjával, Teng Hsziao-pinggel helyezték egy szintre. Csak az ő nevük szerepel a párt statútumában. (Tenget csak „elméletei” miatt vették fel, már halála után, Maót és Hszit viszont „ideológiája” kapcsán említik.) A döntés azt jelenti, hogy Hszi Csin-ping egy személyben határozhatja meg a párt irányvonalát, azaz háttérbe szorul a legfőbb döntéshozó testület, a jelenleg héttagú állandó tanács. A küldöttek arra a megállapításra jutottak, hogy Hszi Csin-ping vezérelvei a 89 millió párttag számára „világítótornyot” jelentenek. A kongresszus végén az államfő felszólította a jelenlévőket, haladjanak tovább „a szocializmus kínai irányvonala felépítésének útján”.

Ezt az új korszakot komoly személyi változások is jellemzik. Szerdán választják meg a politikai bizottság és az állandó tanács tagjait. Ez utóbbi testületből Hszi Csin-ping és Li Ko-csiang miniszterelnök kivételével mindenki visszavonul. Távozik a legfőbb testületből az ország második legbefolyásosabb személyiségének tartott Vang Csi-san, aki a Hszi által meghirdetett korrupció elleni harcot vezényelte. Várhatóan beválasztják az állandó tanácsba az államfő fontos munkatársát, Liu Csan-sut, Hang Cseng sanghaji pártvezetőt, Vang Jang alelnököt, illetve az ideológiai tanácsadó Vang Hu-ninget. A névsor azért fontos, mert ha az állandó tanácsban kizárólag Hszi emberei ülnek, az azt is jelenti: nem nevez ki örököst, így 2022 után hatalmon marad.

Bill Bishop, a Sinocism hírlevelének szerkesztője a Guardiannek elmondta: a kongresszus határozata a gyakorlatban azt jelenti: ha valaki kétségbe vonja Hszi Csin-ping bármely döntését, akkor a párt irányvonalával menne szembe. Kevin Rudd volt ausztrál kormányfő a Financial Timesban azt írta, tévedett, amikor öt éve úgy nyilatkozott, hogy Hszi Teng Hsziao-ping óta a legfontosabb vezető. „Valójában Mao óta a legjelentősebb” – tette hozzá.

Szerző

Kurz nyit a szélsőjobb felé

Publikálás dátuma
2017.10.25. 07:35
Fotó: AFP/Georg Hochmuth
Az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) kezdi meg kormányalakítási tárgyalásait ma az október 15-i választásokon győzelmet arató néppárt (ÖVP).

Sebastian Kurz ÖVP-elnök múlt hét péntekén kapott felhatalmazást az osztrák államfőtől, hogy a parlamentbe jutott pártok mindegyikével folytasson puhatolózó tárgyalásokat az együttműködésről.

A jelenleg külügyminiszteri posztot is betöltő politikus előbb a két kisebb párttal tárgyalt. Először az 5,4 százalékot szerzett liberálisokkal (Neos) kezdeményezett párbeszédet, akiknek a részvételétől függően az új kormány kétharmados többséghez juthat, s alkotmánymódosítást hajthat végre. Ezután az FPÖ első embereivel ült le tárgyalni, akik közül a pártvezérrel, Heinz-Christian Strachéval – annak házában – Kurz már a hivatalos puhatolózást megelőzően három órán át folytatott megbeszéléseket, „ismerkedés gyanánt”. Vasárnap az eddigi kormánypárt, a szociáldemokraták kancellárjával, Christian Kernnel folytatott eszmecserét, akivel a választási kampányban igencsak megromlott a kapcsolata. Megbeszélésük mindössze 45 percig tartott, ezt követően Kern azonnal bejelentette, hogy az SPÖ ellenzékbe vonul.

Sebastian Kurz egy kedden sebtiben összehívott sajtóértekezleten egyebek között kifejtette, hogy mitől várja az új kormány sikerét. Mint mondta, az eddigi vitatkozás helyett tisztelettudó stílust remél a koalíciós partnerek között, és kölcsönös eltökéltséget a szükséges változtatások, például az adócsökkentés végrehajtásához. Az általa vezetett kormány alapelveként az egyértelmű európai irányvonalat említette, s hozzátette, hogy az Európai Unió soros elnöki tisztét Ausztria tölti majd be 2018 második felében.

A leendő kancellár – mint azt több nyilatkozatban is megemlítette – tisztában van azzal, hogy az uniós országokat mennyire nyugtalanítja a szélsőjobboldali szabadságpárt esetleges kormányra kerülése, ahogy az európai szélsőséges pártokhoz fűződő kapcsolatai is. Kurz ezzel összefüggésben hangoztatta, hogy a nagy európai kérdésekben, például a biztonság ügyében, még inkább szorgalmazná az uniós együttműködést, számos más, kisebb kérdés eldöntését pedig az egyes tagországok hatáskörében tartaná. A pártelnök már a múlt héten tárgyalt az EU meghatározó vezetőivel – így Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság, és Donald Tusk, az Európai Tanács elnökével –, és most jelezte, hogy az FPÖ-vel kapcsolatos aggodalmak eloszlatására el akar utazni az egyes tagországokba, sőt, Izraelt is felkeresné.

Kurz karácsonyra szeretné megalakítani kormányát, a koalíciós partnerek között fele-fele arányban oszlanának meg a miniszteri tisztségek. Az első nagy vitát az okozta, hogy a tavalyi államfőválasztáson 46 százalékot szerzett szabadságpárti Norbert Hofer már a tárgyalások hivatalos megkezdése előtt bejelentette igényét a külügyminiszteri posztra. A félkatonai Burschenschaftban – volt diákok szövetségében – is szerepet vállaló Hofer azonban vélhetően csak az infrastruktúráért felelős tárcát kapja majd meg. A külügyminiszter a hírek szerint Kurz bizalmasa, Elisabeth Köstinger lehet, aki eddig európai parlamenti képviselőként tevékenykedett.

Az FPÖ rámenős elnöke, Heinz-Christian Strache a belügyminiszteri posztot követeli magának, arra hivatkozva, hogy pártja programjának az alappillére a biztonság, a migráció kérdése. Elképzelhető, hogy Kurz nem lesz olyan helyzetben, hogy ezt az igényt visszautasítsa, ebben az esetben szintén bizalmas munkatársát, a bécsi néppártot vezető Gernot Blümelt állítja majd mellé államtitkárként. Számolni kell azzal is, hogy a Strache „eszét” jelentő Herbert Kickle, a pártprogram megalkotója is helyet kap majd a kormányban.

Az SPÖ igyekezett mindent megtenni, hogy kormányon maradhasson, még a szabadságpárttal való szövetkezés gondolata is felmerült, ezt azonban Kurz gyorsasága és a bécsi polgármester, Michael Haupl körüli politikai szárny megakadályozta. Christian Kern az utolsó pillanatban felajánlotta, hogy pártja támogatna egy ÖVP-s kisebbségi kormányt. Kurz nem utasította el az ajánlatot, de a stabil kormányzás szempontjából a jelek szerint alkalmasabbnak ítéli a koalíciót.

Nosztalgikus megyerendezés Szlovákiában

Publikálás dátuma
2017.10.25. 07:31
Fotó: Shutterstock
Két héttel a helyhatósági választások előtt ismét feléledt a több mint 20 éve tartó önkormányzati-politikai vita a közigazgatási rendszer megreformálásáról.

Szlovákiában jelenleg nyolc „magasabb szintű területi egység”, vagyis megye van. Ezt a számot csökkentenék egyes javaslatok háromra, míg a szlovákiai magyar politikusok a megyehatárok történelmi-etnikai alapon történő átrajzolását részesítenék előnyben.

„Még idén szűnjenek meg a megyék, úgy, ahogy vannak” – ez a legradikálisabb megyerendezési elképzelés. Kezdeményezője pedig az a Miroslav Beblavy ellenzéki parlamenti képviselő és volt munkaügyi államtitkár, akinek színházi rendezői és közgazdasági oklevele is van, szabadidejében pedig sci-fi novellákat ír. Bár a megyék egy tollvonással történő megszüntetésének gondolata valóban a tudományos fantasztikum műfaját súrolja, Beblavy elgondolását többen is támogatják. Arra hivatkoznak, hogy a regionális különbségek a megyerendszer reformja óta alig vagy egyáltalán nem csökkentek, és így öt év alatt az állam megspórolna vagy 200 millió eurót, amit most a megyei önkormányzatok működtetésére költ. Beblavy javaslata végül idén eljutott egészen a törvényhozás plénumáig, csak a parlamenti szavazáson vérzett el.

Mióta a rossz emlékű Vladimir Meciar miniszterelnök kormánya az önkormányzati szakértők ellenvéleményét figyelmen kívül hagyva, 1996-ban létrehozta a jelenleg is érvényes közigazgatási beosztást, egyre-másra bukkannak fel a reformot követelő hangok. „A megyéket úgy rajzolták meg, hogy egyikben se érvényesülhessen egyértelműen magyar többség” – magyarázza Bugár Béla, a Híd párt elnöke. Ő is tagja volt annak a kormánykoalíciónak, amely 2001-ben próbálta megváltoztatni a megyerendszert, sikertelenül.

Viktor Niznansky, a Meciar-érát követő kormányzat közigazgatási reformért felelős kormánybiztosa az Új Szó című napilapnak elmondta, a kommunizmus kitartóan igyekezett az emberekben semlegesíteni a regionális hovatartozás érzését. Hivatalosan nem voltak például liptóiak és gömöriek, csak közép-szlovákiaiak. 2001-ben pedig olyan javaslat jutott át a parlamenti szavazáson, amely észak-dél irányban elnyúló megyéket eredményezett, vagyis elég hatékonyan szabdalja fel a magyarok lakta dél-szlovákiai vidéket. Más kérdés, hogy a ma már színszlovák Árva, Liptó és Szepes vármegyék is eltűntek. Pedig az elképzelés más volt. „A tárgyalásokat 15+1 elképzeléssel kezdtük, amelyben tizenöt, javarészt történelmileg is igazolható megyét akartunk” – mondta Niznasky azzal, hogy a plusz egy Pozsony főváros lett volna önálló közigazgatási egységként. A parlament elé végül kompromisszumos megoldásként már egy 12 megyés javaslat került – ám ez is elbukott.

Kommunista nosztalgiának tűnhet Andrej Danko, a nacionalista bélyeget levetkőzni igyekvő Szlovák Nemzeti Párt elnökének elképzelése. A házelnöki tisztséget is betöltő politikus visszatérne a kommunizmus évtizedei alatt működött három megye (az akkori szóhasználat szerint kerület) rendszeréhez, ahol kelet-szlovákiai, közép-szlovákiai és nyugat-szlovákiai régióra osztották az országot.

Besztercebánya lesz a csata színtere
Besztercebánya megye lesz november 4-én az Európában egyre nagyobb teret nyerő szélsőjobboldali, és az ellenük összefogásra kényszerülő demokratikus politikai erők ütközetének helyszíne – írta kedden a Bumm.sk. Besztercebánya élén megyefőnökként négy éve Marián Kotleba, a 150 tagú pozsonyi törvényhozásban 14 fős saját parlamenti frakcióval rendelkező szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk (LSNS) mozgalom első embere áll.
A szélsőségesek népszerűségének növekedését látva Andrej Kiska köztársasági elnök a hónap közepén felszólította a szlovák polgárokat, hogy vegyenek részt a november 4-i választásokon s – az LSNS szélsőségeseire utalva – felhívta a figyelmet a „zöld pólóban terjedő rosszra“. A köztársasági elnök egy Facebook-posztban fasisztának nevezte őket, és kérte az embereket, ne engedjék, hogy elfoglalják az országot.

Robert Fico kormányfő néhány évvel ezelőtt szintén a hármas beosztás mellett kardoskodott, az ő 2013-as elképzelése szerint azonban Pozsony megye is önálló entitás lett volna egy 3+1-es modellben. Az akkori ellenzék élesen bírálta a felvetést, a központosítás igyekezetét látták mögötte. A néhány évvel ezelőtt fellángolt vitában egymást érték a javaslatok: 18, sőt 22 megyéből álló rendszer mellett is kardoskodtak az egyes pártok. A miniszterelnök pártja, a Smer egyébként még mindig ebben az irányban gondolkodik. „Sokkal természetesebb felosztás lenne a 3+1-es, illetve minimum három megyés rendszer. Nem gondolom ugyanakkor, hogy ebben a választási időszakban sor kerül a változásra” – mondta az Új Szónak Martin Glvác, a parlament smeres alelnöke.

Legújabban azonban enyhülni látszik a történelemellenes megyerendezés politikája. A természetes régiókat figyelembe vevő közigazgatási reformról hajlandó tárgyalni a belügyminisztérium, közölte néhány nappal ezelőtt a tárca szóvivője. Lucia Kirinovicová azért hagyott egy kiskaput, mivel hozzátette, az új megyékről társadalmi és politikai konszenzus mellett lehet csak dönteni. Erre pedig jelenleg elég kevés esély mutatkozik.

Nevezéktan
A hivatalos közigazgatási zsargon „önkormányzati kerületeknek“ vagy „magasabb szintű területi egységnek“ nevezi a köznyelvben megyének ismert, korábban pedig vármegyéknek hívott közigazgatási egységeket. Az egyes megyék székhelye Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Trencsén, Besztercebánya, Zsolna, Eperjes illetve Kassa. Élükön a megyei képviselő-testület és a megyeelnök áll, akit az egyszerűség kedvéért „ispánnak“ nevez a népnyelv. A megye elnökét és közgyűlését is közvetlenül a lakosság választja, ötévenként. A megyei önkormányzat több intézmény – köztük múzeumok, középiskolák, színházak – fenntartója, hatáskörébe tartozik a II. és III. osztályú közutak hálózata, a szociális ügyek, az egészségügy, vagy az európai uniós támogatások koordinációja.