Mostanában egyre gyakrabban figyelmeztetnek a szociálpszichológusok, hogy az országban tapasztalható felkorbácsolt indulatok közel járnak ahhoz a ponthoz, amikor a verbális ellentétek átcsapnak fizikaiba, és a politikai vélemények két pólusán állók nem tudják majd féken tartani az indulataikat. Ami Őcsényben történt, az első jele volt ennek. És akkor megszólalt a miniszterelnök, aki mintha az alcsúti kocsmában biztatná a legényeket, jelképesen megveregette a garázdák vállát, azt üzenve, jól van fiúk, mutassátok csak meg, mi jár a Soros-bérenceknek!
Innen nézve az újabb fejleményeket, összeszorul a gyomrom. Előbb Őcsényben estek neki a fogadós házának, autójának, azóta pedig a cserdi polgármester is azt állítja, hogy egy pesti gyűlésen leköpték, megrúgták hátulról. Voltak, akik állítják, mások cáfolják a történteket, de kétségtelen: megtörténhetett volna. Tegnap? Ma vagy holnap? És ha nem Bogdán a sértett, ki lesz a következő?
Ezt a gyűlölet cunamit a Fidesz indította el, amikor még ellenzékben a csőcseléket odaküldte nyilvános illemhellyé rondítani a Kossuth téret, hogy ott tüntessenek a kormány ellen, nem is titkolva, hogy az egész akciónak kormánydöntés lehet a vége. Akkoriban - magam is tanúja voltam - a téren üvöltöző aljanép, ha meglátott kilépni a Parlamentből egy szocialista vagy szabad demokrata képviselőt, kórusban skandálta: lógni fogtok! Talán csak a kormányőrök és a rendőrök jelenléte fogta vissza őket a lincseléstől.
Arra is emlékszem, amikor a 2010-es „fülkeforr népe” a Sukoró-per tárgyalására beidézett korábbi miniszterelnököt a teremből kilépve a folyosón arcul köpte. Gyurcsány önuralmát azóta is csodálom, letöröltre és tovább lépett. Valami hasonló történt, amikor a jobbikos ex-képviselő, Gaudi-Nagy Tamás egy Kossuth téren tartott gyűlésen árulót kiáltott az Országházból éppen távozó Pásztor Istvánra, a Vajdasági Magyar Szövetség akkori elnökére. Több se kellett egy felheccelt nőnek, utána sietett és leköpte.
A Fidesz óvatlan szavú potentátjai nyár óta sejtetik, hogy a párt vezetői a civil mozgalmak részéről forró őszre számítanak, mondván, ha ez bekövetkezik, akkor a viharosodó politikai közélet a liberális demokrácia „bűne” lesz. Meglebegtetik: lehetnek, akik majd áthágják a demokrácia játékszabályait, és akár durván agresszív, netán tettlegességig menő erőszakos eszközökhöz nyúlhatnak. A magyar ellenzék persze jelen állapotában aligha tud forró őszt kirobbantani, de ha mégis, az nem az ő javukra szolgál. Ezért is elgondolkodtató, hogy mi lehet a kormány szándéka az ilyen „előrejelzésekkel”.
Szóval pattanásig feszültek az indulatok. És ahelyett, hogy a kormányoldal megpróbálná csitítani az általa felheccelt tömegeket, olajat csepegtet a mélyben izzó parázsra. Kiszámíthatatlan, hová fajulhat egy durva beszólás, egy óvatlanul elcsattanó pofon, rúgás. Egy véletlen baleset, mint Olaszliszkán, lincseléssel a végén.
