Bajban az iraki kurdok

Publikálás dátuma
2017.10.31. 06:33
Fotó: AFP/Safin Hamed
Odaveszhet a több évtizedes szabadságharc és politikai alku eredményeként létrejött iraki kurd autonómia. Irak nem tud túllépni a szektariánus megosztottságon.

Becsapottnak érzi magát az iraki kurd lakosság javarésze. Noha az előre borítékolható volt, és azt minden bizonnyal a függetlenség leghangosabb hívei is pontosan tudták, hogy a nemzetközi közösség Irak területi egysége, azaz a status quo megőrzése mellett fog kiállni, arra azonban nem számítottak és talán nem is számíthattak, hogy amikor a szövetségi hadsereg a síita paramilitáris milíciákkal karöltve megrohamozza az általuk évek óta felügyelt és az Iszlám Államtól megvédett vitatott hovatartozású kirkuki tartományt, amikor ezek a milíciák a polgári lakosság ellen lépnek fel, akkor is hallgatni fog a világ.

A csalódottságot és kiábrándulást tetézi a két nagy kurd politikai erő, a regionális kormánypárt, a Demokrata Párt (KDP) és Hazafias Unió (PUK) közötti nyíltan és élesen újra felszínre került ellentét, valamint a Maszúd Barzani elnök lemondása okozta válság. Kirkuk olajmezőit és katonai bázisát gyakorlatilag feladta az abban a régióban erősebb PUK, az általuk kötött paktumnak köszönhetően került át különösebb vérontás nélkül a régió a szövetségi erők fennhatósága alá. A nemrég elhunyt volt iraki államfő, Dzsalal Talabani legidősebb fia, Bafel által vezetett PUK nem lelkesedett a szeptember végi népszavazásért sem, de nem is akadályozta annak megrendezését Kirkuk régióban. A PUK nem magát a függetlenséget ellenzi, hanem a Barzani család által kiépített kurd vezetést, állítja, hogy a referendum még inkább bebetonozza a korrupt, a demokratikus játékszabályokat igencsak megkerülő, klánként működő erbíli KDP vezetést. A belső megosztottság, Kirkuk és olajmezőinek elvesztése a feje tetejére állította a Bagdad illetve a kurd lakossággal is rendelkező szomszédos államok (Irán, Törökország) által szankciókkal sújtott, a nemzetközi támasz nélkül maradt kurdisztáni politikát.

Maszúd Barzani kelepcébe került miután egyértelművé vált, hogy személye mind a belső kiegyezés, mint a Bagdaddal való tárgyalásos rendezés legfőbb akadályává vált. A 71 éves vezető vasárnap be is jelentette lemondását, közölte, nem indul újabb mandátumért. Jelenlegi megbízatása ugyan már 2015-ben lejárt, de az Iszlám Állam elleni harcok közepette, senki sem rótta fel neki, hogy elnökségének meghosszabbítása tulajdonképpen illegitim. Ez a megkérdőjelezhető meghosszabbítás jár le november 1-én. Ám az eredetileg ekkorra kitűzött, majd nyolc hónappal elhalasztott elnökválasztás elmarad, új időpont egyelőre nincs. A kurd parlament, ahol felerősödtek a referendum csődjét az elnöknek tulajdonító hangok, ezért döntött vasárnap az elnöki feladatkörök ideiglenes elosztásáról.

Barzani hívek mindenek ellenére maradtak, sokakat az sem tántorított el a kurd függetlenség szimbólumának is tekintett vezetőtől, hogy a referendum csődje nyilvánvaló, a szankciók pedig a teljes régió mindennapjait keserítik meg. Vasárnap ezek a hívek a regionális erbíli parlamentet is megostromolták tiltakozásképpen az elnöki jogkörök átvétele miatt. Az elnök és a hozzá hű maradt politikusi réteg nemzetárulást kiált, a PUK-ot teszi felelőssé a történtekért, maga Barzani televíziós beszédében ugyan nem nevezte meg a rivális Talibani pártot, de árulásnak nevezte Kirkuk harc nélküli átadását a bagdadi erőknek. Ugyanakkor a bagdadi vezetést is támadta, állítva, hogy a szövetségi kormány csak ürügyként használta a referendumot Kurdisztán autonómiájának felszámolására, hogy az iraki hadsereg mellett Kirkuk ellen vonuló iráni kötődésű Hashd al-Shaabi síita milíciák megtorló szándékkal érkeztek a régióba.

Barzani ugyan burkoltabban, de az amerikai csapatokat is vádolta, az október 16-án kezdődött harcok során mindannyiszor hangsúlyozta, hogy a kurdok ellen vonuló iraki haderő amerikai nehézfegyverzetet használ (ami nem rendkívüli, hiszen az iraki hadsereg felszerelése közismerten amerikai, de a nehézfegyverzet használata tiltott lett volna), valamint hogy a milíciák is amerikai fegyvert használnak a kurdok ellen. Az erbíli vezetéshez hű kurd média, a Rudaw on-line többek között olyan véleményanyagok is megjelentek, miszerint Bagdad a kurd referendum ürügyén saját alkotmányát sérti, az etnikai egyensúly felborítására törekszik. Jak Mohammed írása, amelyben arról értekezik, hogy a világ rá fog döbbenni, hogy hiba volt Kurdisztánt magára hagyni, nem kevesebbet állít, mint hogy a síita milíciák előtérbe kerülésével Irak rálépett arra az útra, amely egy, az iráni rendszerhez hasonló Irakot fog eredményezni.

A szektarianizmus felütötte fejét, a síita milíciákkal felborult a hadseregben fenntartott felekezeti (szunnita-síita) egyensúly, s azzal, hogy a bagdadi szekuláris kormányzat szemet huny e milíciák törvénytelenségei, az alapvető emberi jogokra fittyet hányó szektariánus működése, a kurd és nem síita lakosság elleni rémtettei fölött, önmaga alatt is vágja a fát.

A kurd Arafat

Maszúd Barzani amolyan kurd királyfiként került az iraki kurd autonóm tartomány élére, hiszen apját követte az elnöki székben. A 2005-ös választáson 70 százalékos támogatottságot ért el, amit nagymértékben nevének, nem pedig addigi politikai teljesítményének köszönhetett. A Barzani család évtizedek óta a kurd függetlenségi mozgalom élén állt, uralta a kurd politikai mezőnyt. A Kurdisztáni Demokrata Párt vezetését még 1979-ben átvette apjától, így az iraki kurdok történetének talán legvéresebb időszakában, az iraki-iráni háború idején már ő volt a KDP vezére. Sok honfitársával egyetemben, akik többek között az ő hívő szavára fogtak fegyvert, iráni oldalon harcolt Szaddám diktatúrája ellen. Az első Öböl-háború után létrejövő kurd autonómiában (1991) először még megosztotta a hatalmat Dzsalál Talibánival és pártjával, a PUK-kal, majd 1994-ben egymás ellen fordult a két vezető és lét párt, ami belső kurd polgárháborút eredményezett. Barzani 1996-ban Bagdadhoz fordult katonai segítségért Talibanival szemben, a PUK és a KDP 1998-ban, amerikai közvetítéssel egyezett ki. Talibani Szaddám bukása után, 2005-ben demokratikus választás útján Irak első nem arab államfője lett, Barzani pedig Kurdisztán élére került.

A kurd elnök megosztó személyiség, ami elsősorban ugyancsak családi örökség. A Barzani család ugyanis dollármilliárdos, és ezt sokan a korrupció számlájára írják, hiszen az Öböl-háború után az iráni emigrációból üres zsebbel tért haza Maszúd Barzani. Mára a régió leggazdagabb családja az övéké, a legfontosabb gazdasági, politikai posztok mind a klán kezében összpontosulnak.

Politikailag is jelentős játékos volt mindig Maszúd Barzani. A pesmergák terepmintás egyenruhájának örökös viseletével ő lett a kurdok Arafatja, a kurd szabadságharc szimbóluma. Ha érdeke és Kurdisztán érdeke úgy kívánta, kiegyezett korábbi ellenfeleivel és szembefordult egykori szövetségeseivel. Ma már nyíltan szembefordul Bagdaddal, amelynek katonai segítségét kérte Talibánival szemben, Iránt is támadja, a referendum és a Hashd milíciák felbukkanása nyomán előállt új helyzetben. A referendum előtt Törökországgal szoros gazdasági-politikai szövetséget kötött, a Kurd Munkáspárttal (PKK) szemben is. A környező országok kurd pártjaival azonban nem ápolt különösebben jó viszonyt. Barzani KDP-je ugyanis amolyan jobboldali néppártszerű formáció, míg a szíriai, törökországi, iráni kurd pártok inkább baloldaliak. Így személye a nagy kurd összefogás gátja is volt. Hogy háttérbe szorulása hoz-e változást Bagdad és Erbíl kapcsolatában, az egyelőre megjósolhatatlan. Visszavonulási bejelentése óta a párbeszéd ugyan megkezdődött, de hogy ez elég lesz a korábbi kurd jogok visszaszerzésére, az etnikai-felekezeti villongások megfékezésére, a háromosztatú (síita-szunnita-kurd) Irak visszaállítására, az még kérdéses.

Szerző

Manafort feladta magát

Letartóztatását elkerülendő az FBI-nál jelentkezett Paul Manafort, Donald Trump amerikai elnök egykori kampányfőnöke. Elsőként került sor őrizetbe vételre Robert Mueller különleges ügyész, az FBI korábbi igazgatója nyomozása során, aki azt vizsgálja, mely mértékben avatkozott be Oroszország az amerikai elnökválasztásba. Mueller múlt pénteken nyújtotta be a Manafort elleni vádemelési javaslatot. Mint tegnap kiderült, 12 vádpontot soroltak fel vele szemben, egyebek mellett korábbi ukrajnai üzletei kapcsán pénzmosással vádolják. Őrizetbe vétele rendkívül fontos fejlemény Mueller vizsgálódásai során. Elképzelhetőnek tartják ugyanis, hogy a nagyobb büntetés elkerüléséért „nagyobb halakat” is bemárt majd, így szorulhat a hurok Trump nyaka körül. Manafort mellett korábbi üzleti partnerét, Rick Gatest is vád alá helyezték.

Az amerikai titkosszolgálat bizonyítottnak látja, hogy Moszkva célzottan próbálta meg manipulálni az elnökválasztást, hogy Trump győzelmét segítse elő. Kérdéses azonban, hogy Trump tábora mennyire működött együtt aktívan az oroszokkal. Manafort egyébként helyi idő szerint hétfő reggel jelentkezett a Szövetségi Nyomozó Iroda washingtoni irodáján.

Szerző

Macron aláírta - Vége a rendkívüli állapotnak

Publikálás dátuma
2017.10.30. 18:45
Emmanuel Macron - AFP fotó
Emmanuel Macron francia államfő aláírta hétfőn az új terrorelhárítási törvényt, amely átültetette az általános jogba a november 1-jén véget érő rendkívüli állapot idején érvényes intézkedések egy részét- informál az MTI.

"A törvény holnap életbe léphet" - mondta a köztársasági elnök a francia televíziók által élőben közvetített rövid beszédében, de az alkalmazása az elnöki hivatal utólagos közlése szerint szerda éjfélkor kezdődik meg, amikor is véget ér a hatszor meghosszabbított rendkívüli állapot, amelyet a 2015. november 13-i párizsi merénysorozat éjszakáján kihirdetett ki Francois Hollande akkori elnök.

Az ünnepélyes aláíráson jelen volt Gérard Collomb belügyminiszter és Christophe Castaner kormányszóvivő.

"Ennek a törvénynek köszönhetően úgy ér véget november 1-jével a rendkívüli állapot, hogy állampolgáraink biztonságát teljes mértékben szavatoljuk" - mondta az államfő, aki megerősítette, hogy az október 18-án elfogadott törvényt két éven belül felülvizsgálja és szükség esetén módosítja a parlament. A törvény átülteti a büntetőjogba a rendkívüli állapot idején a terrorizmus elleni harchoz használt eszközöket, például a prefektúrák által bármikor elrendelhető házkutatás és házi őrizet, valamint az imahelyek bezárási lehetőségét, és megerősíti az igazoltatásokat a határok és a pályaudvarok környékén. A házi őrizet azonban ezentúl nem egy lakhelyre, hanem a rendőrség által meghatározott körzetre, általában egy településre vonatkozhat, az érintetteknek pedig naponta háromszor jelentkezniük kell a kijelölt rendőrőrsön. A rendkívüli állapothoz képest alapvető különbség, hogy a szigorított intézkedéseket a prefektúrák nem bármikor, hanem célzottan, kizárólag terrorgyanú esetén alkalmazhatják.

A jogvédők és az ENSZ szakértői által a házi őrizet elrendelésének engedélyezése a leginkább vitatott, miután nem szükséges hozzá előzetesen vizsgálóbírói engedély, a házkutatást viszont be kell jelenteni a prefektúráknak az ügyészségen. A törvénytervezet azonban a heves parlamenti vita ellenére alig váltott ki visszhangot a társadalom részéről, amely az elmúlt két évben a 241 áldozatot követelő merényletek következtében hozzászokott a folyamatos rendőri készültséghez. A belügyminiszter szerint a kormánynak sikerült "olyan kiegyensúlyozott szöveget elfogadtatnia, amely tekintettel van arra, hogy egyszerre szükséges az állampolgárok védelme és a szabadságjogok maximális biztosítása".

A rendkívüli állapot két évében mintegy 4500 hátkutatást tartottak terrorgyanú miatt a hatóságok, elsősorban az első hat hónapban az illegálisan tartott fegyverek begyűjtésére, de kevesebb mint ötven esetben indult eljárás. Tizenegy imahelyet zárattak be izgatás gyanúja miatt. Ezek jogosságát "a következő napokban" vizsgálja felül a belügyminisztérium.  Gérard Collomb elmondta, hogy két év alatt 625 fegyvert foglaltak le, ezekből 78 háborús fegyver. Házi őrizetben jelenleg 41 ember van. Egy felmérés szerint a franciák 57 százaléka támogatja a szöveget, de 62 százalékuk úgy véli, hogy az csökkenti a szabadságjogokat.

Emmanuel Macron kedden látogatást tesz Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bíróságán, ahol beszédet tart az új terrorelhárítási törvény védelmében.

Szerző