Ez a divat

Van az úgy, hogy a szerep egyszerűen ráég a komédiásra. Ahogy a kis Kabossal sem akart volna senki Rómeót játszatni, mára Németh Szilárdra is rászáradt a jobbos csepeli proletár figurája. Ő a Fidesznek az alsó decilis számára kifejlesztett speciális hangja: rezsit csökkent, belerúg a lepuffantott vadászkutyába (épp itt volt az ideje, hogy váratlanul megszűnjön a Népszabadság, igaz, alelnök úr?) és úgy kezeli a nőket, ahogy az a legutolsó búfelejtőben a hatodik feles után elvárássá jegecesedik.

Persze a lényeget tekintve nincs nagy különbség aközött, hogy egy férfiember az erőnek erejével kezet csókol-e Merkel kancellárnak, vagy Facebook-posztban elemzi Bangóné Borbély Ildikó toalettjeit. Legfeljebb ott van az eltérés, hogy míg az előbbi tudatosan megkoreografált bunkóság, az utóbbi a túlhajtott szerepből fakadó hiba.

A helyzet az ugyanis, hogy a közönségnek, amelynek Németh Szilárd játszik, minimum a fele nő. Olyan nő, aki meglehet, vállat von, ha az a kérdés, helyes-e, hogy Orbán Viktor mindenkori kormányában még egy dísznő sem kap helyet, és Semjén Zsoltnak a nők elleni erőszakról is a migránsok jutnak eszébe. Akkor viszont legalábbis felvonja a szemöldökét, amikor a szegények csepeli védőszentje azzal próbálja diszkreditálni a gyermekéhezés ellen rendszeresen felszólaló szocialista politikust, hogy luxusszalonokból öltözködik és méregdrága fodrászszalonokat látogat. Miközben még a vak női választó is látja a bizonyító erejű képeken, hogy egyszerű frizurája van és az alkalomnak – ld: országgyűlés – megfelelő, középkategóriás ruhatára.

Amiből örvendetes módon az következik, hogy nincs még minden veszve. Rákanyarodtunk ugyan a választás előtti utolsó fél évre, és az ellenzék megosztottabb, mint valaha, de Németh Szilárdban még vannak tartalékok. Kedves szocialista politikusok, legalább ezt próbálják meg kihasználni! Néhány új nyakkendő?