Amikor még nem a többször is átadott, permanens felújításra szoruló Várkert Bazár volt a kormányzás szimbóluma, a jelenlegi kormánypárt szívesen tartotta jelentősebb összejöveteleit a hasonló jegyeket mutató (t. i. szintén a sokszorosára drágult és több avatáson is átesett), Bálnának keresztelt építészeti problémahalmazban. Mióta már külön bejáratú budai Várjuk is van, látványosan hanyagolják a minap 11 milliárdos ajánlati áron meghirdetett üvegszörnyet.
A még a Demszky-korszakból ránk maradt, legalább annyi ember által utált, mint amennyi által rajongott építmény egykor talán a közösségi tervezés létjogosultsága melletti meggyőző érvként fog bekerülni a szakkönyvekbe. Ha bárkit megkérdeztek volna, hogy mit kellene az adott hellyel csinálni, üzembiztosan megmondta volna, hogy a loftosan felújított raktárépületek közé leginkább egy olyasfajta sokfunkciós tér illene – fákkal, fűvel és további, hasonlóan NER-inkompatibilis objektumokkal -, mint amilyen az Akváriummá átkeresztelt Gödör mellett is van.
A Bálna helyének bezöldítése olyan fricska lehetett volna az elődöknek, aminek az eleganciáját és a jogosságát is nehéz lett volna vitatni, világnézettől és pártszimpátiától függetlenül. Az új urak demonstrálhatták volna, hogy sokkal jobban értik a kort és a közeget, amelyben élnek, mint azok, akiktől a stafétát átvették. A ziccer azonban kimaradt, és azok után, hogy a Duna-partot még sokkal durvábban betonba-acélba fojtották a csillagászati árú vizes vb vége óta végképp értelmezhetetlen Duna Aréna kedvéért, ezen a meccsen több gólhelyzet nem is lesz. Már csak az a kérdés, akad-e olyan madár, aki kifizeti egy fél pláza árát a lakatlan üvegházért, meg hogy mikor verik dobra a kihasználtság és a megalapozottság szempontjából is a Bálna fivérének tekinthető arénákat – nem csak vizafogóit, hanem az összes többit is.
