1848 januárjában a pesti könyvkiadók rejtelmeiben már rutint szerzett Petőfi írja a még tájékozatlan Aranynak: „Énnekem valamennyivel volt már dolgom, s biztosítalak, hogy Emich a legbecsületesebb ember köztök”. – Kelen Károly műve e „legbecsületesebb” könyves pályáját tárja elénk, a ma már szinte elképzelhetetlenül alapos tanulóévektől, majd önálló vállalkozásának kezdetétől a kiteljesedésig, vállalatbirodalma megalapításáig. A szakma csúcsainak meghódításáig.
A szerző, noha szükségképp csak vázlatosan, fölvillantja hőse életének és munkásságának társadalmi, történelmi dimenzióit. Megelevenednek előttünk a reformkor, a forradalom és szabadságharc, a megtorlás, majd a kiegyezés fő eseményei, nagy személyiségei, melyek meghatározták Emich pályájának alakulását. A korrajz mellett a művelődés- és művészettörténeti adalékok avatják a kibontakozó összképet igazán szemléletessé.
Egyértelmű sikertörténet bontakozik ki előttünk: folyamatos értékgyarapodás – minden tekintetben. Ami mindenekelőtt azt bizonyítja: Emich jól ragadta meg a kor kínálta lehetőségeket, idejében – másoknál gyorsabban – reagált az új igényekre, az ízlés, a művelődési szokások változásaira. A könyv méltán ad tág teret Emich és Petőfi üzleti és munkakapcsolatának, melynek minden epizódja mára irodalomtörténeti jelentőségűvé magasodott.
Emich német származású volt, osztrák lányt vett feleségül, aki majd otthon anyanyelvén szólt a gyerekekhez. Mélyen gyökerezett tehát Goethe kultúrájában, mégis következetesen magyarnak vallotta magát, jövedelmező vállalkozását a magyar kultúra szolgálatába állította. A reformkor építő lendülete, a táguló tér, a megnyíló lehetőségek élménye gyorsíthatta az asszimilációt.
Kelen Károly műve roppant élvezetes olvasmány. Stílusa színes, élénk és oldott – előadásmódja olyan, mintha a szerző egy összeszokott baráti társaságban mesélne: jó sztorik, kifogyhatatlan anekdoták, poénok fűszerezik nagyon is komoly mondandóját. A könyv egészét áthatja valami ellenállhatatlan derű. Még „rosszkedvünk telén” is mosolyt fakaszt.
