A cukor és a rák kapcsolata

Publikálás dátuma
2017.11.15 06:17
A cukor erjedése 15-ször kevesebb energiát eredményez, mint az elégetése Fotó: BSIP/Amelie Benoist
A tudósok kimutatták: az élesztősejtek és a rákos sejtek ugyanazt a szokatlan tulajdonságot mutatják: előnyben részesítik a cukor erjesztését az égetésével szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyenes arányosság fedezhető fel a cukorfogyasztás mennyisége és a rák kialakulása között.

Az elmúlt évtizedekben a tudósok számára világossá vált, hogy a rákos sejtek átprogramozzák magukat, a cukor erjesztését használják energiatermelésre, átalakítása közben pedig tejsavat produkálnak. Ezzel ellentétben az egészséges sejtek a normális módon működnek: a cukrot lebontják széndioxiddá és vízzé, miközben energiát termelnek - számol be a Nature Communications című lap kilenc évig folytatott kutatásokról, amelyet a CNN foglalt össze, tett közérthetővé.

Azt, hogy a rákos sejtek átváltanak a cukor erjesztésére Otto Warburg, egy német biokémikus, már 70-80 évvel ezelőtt felfedezte, róla nevezték el Warburg-effektusnak. A cukor erjedése azonban 15-ször kevesebb energiát eredményez, mint elégetése. „A rákos sejtek mégis gyorsabban szaporodnak, mint a normálisak és az élesztősejtek is akkor gyarapodnak a leggyorsabban, amikor cukrot erjesztenek" - mondta Johan M. Thevelein mikrobiológus, a belgiumi Leuven Egyetem kutatója. „Ez különös, és felveti azt a kérdést, a Warburg-effektus a tünete vagy az oka a ráknak?”

Az új tanulmány feltárja, hogyan vezet a rákos sejtek hiperaktív cukorfogyasztása a rák kifejlődésének és fennmaradásának kegyetlen folyamatához. A tudódok most találtak egy „hatás-aktiváló” vegyületet, amely működésre serkenti az úgynevezett RAS fehérjéket. A RAS fő szabályozója a sejtek szaporodásának és differenciálódásának. Mutáció következtében a RAS fehérjék onkogénekké (ez egy olyan gén, amely arra serkenti a sejtet, hogy tumorsejtté váljon, esetlegesen rákos megbetegedést okozva ezzel) vagy rákot okozó génekké válhatnak. A mutálódott RAS fehérjék sok tumorban jelen vannak. Ahogy a cukor lebomlik, a sejtben ez a „hatás-aktiváló” vegyület aktiválja a RAS fehérjéket és ennek következtében serkenti a sejtszaporodást. Ez a ciklus, amely az élesztősejtekben is megfigyelhető, magyarázhatja a rák agresszivitását.

„Ezek a megfigyelések nem elegendőek a Warburg-effektus elsődleges okának azonosításához” – mondta Thevelein. Bár ez nagy eredmény a kutatócsoport számára, nem orvostudományi áttörés, egy kis lépés egy hosszú folyamatban. A kutatásokkal kapcsolatban Jennifer Ligibel, az amerikai onkológiai társaság egyik csoportjának elnöke, arra figyelmeztet: ,,amikor a cukor és a rák kapcsolatára gondolunk, arra, hogy milyen módon alakul a cukor szintje valakinek a szervezetében, akkora tudnunk kell, ez elsősorban a súlyával van kapcsolatban" – mondta Ligibel. A túlsúlyos emberek szervezete másképp dolgozza fel a cukrot, mint a normál súlyúaké. Ez vezet a kettes típusú cukorbetegséghez, amikor a vércukorszint magas, a szervezet pedig egyre több inzulint termel a szabályozásához, mivel idővel egyre érzéketlenebbé válik az inzulinra. Minkét anyag megnövekedett jelenléte fokozza a rák kockázatát.

Ugyanakkor azok a tanulmányok, amelyek a cukorfogyasztás és a rák kockázata közötti kapcsolatot kutatják, nem túl egyértelműek. Egy átfogó kutatás nem talált kapcsolatot a cukorfogyasztás mennyisége és a rák között. Diétára fogott mellrákosok pedig azt mutatták, nem a diéta fajtája volt a lényeges, hanem a fogyás maga. Ez alacsonyabb vércukor és inzulin szintet eredményezett a szervezetben. „Tehát az alacsony súly a lényeg, ezt már sok tanulmányból tudjuk. A cukor hozzájárul a súlynövekedéshez, ugyanakkor nincs sok tápértéke" – teszi hozzá Ligibel. A rákos betegeknek a normális súlyukat kell megőrizniük, diéta és edzés megfelelő arányának alkalmazásával.

Látványos képet készített a Juno űrszonda a Jupiter viharairól

Publikálás dátuma
2019.03.22 17:17
Illusztráció
Fotó: NASA/ JPL-CALTECH/SWRI/MSSS/KEVIN M. GIL
Látványos kép készült a Jupiter viharairól a NASA Juno nevű űrszondája által készített három felvételből, amelyet a gázóriás mellett elhaladva rögzített.
A szonda színes kamerával van felszerelve, a csillagászok pedig arra bátorították a laikus kutatókat, hogy az adatok használatával készítsék el saját képeiket a Jupiterről. Az egyik legjobban sikerült képest Kevin M Gill készítette - írja a BBC.com. 
A NASA a Jupiter Marble (Jupiter-márvány) nevet adta a képnek, utalva a Földről korábban készített, Blue Marble (Kék márvány) címet kapó felvételekre. A kép a Jupiterről készített felvételekből mozaikszerűen áll össze, a felvételek 26 900-95 400 kilométeres távolságból készültek. Remek rálátást nyújtanak a déli félgömb viharaira és a híres Nagy Vörös Foltra. 
Ez a látványos anticiklon, amelynek már évszázadok óta ismert a létezése, lassan felfedi titkait a Juno-misszió előtt. Az űrszonda segítségével már megfigyelték, hogy központja 350 kilométeren nyúlik le a légkörbe. A kutatók remélik, hogy kutatásaikkal felfedhetik az anticiklont mozgató és feloszlását megakadályozó kulcsmechanizmusokat. A Juno misszió nyers felvételeket készít, amelyek feldolgozásában egy erre létrehozott honlapon amatőr kutatók is részt vehetnek.
Szerző
Frissítve: 2019.03.22 17:17

Megfejtették, hogyan keletkezhetett a hóember alakú kisbolygó

Publikálás dátuma
2019.03.22 10:10

Fotó: AFP/ MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA
Összeütköző apróbb sziklákból jöhetett létre a különleges alakú Ultima Thule kisbolygó. Új elemzések szerint az égitest rotáló mozgást végző apró kőzetfelhők összeolvadásának eredményeként formálódó két objektum összeütközésekor alakult ki.
A két objektum a Naprendszer korai időszakában lassan olvadt eggyé, így alakult ki a tudósok által korábban hóemberhez, majd inkább mézeskalács-figurához hasonlított égitest. Az új ismereteket a NASA kutatói a héten mutatták be a texasi Woodlandsben tartott 50. űrkutatási konferencián.
A Kuiper-övben található jeges bolygókezdemény 6,5 milliárd kilométerre van a Földtől, ez a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje. A kisbolygóövben mintegy 800 ismert objektum van, amelyek kulcsként szolgálhatnak ahhoz, miként jöttek létre az égitestek mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt. 
A NASA New Horizons nevű űrszondája január elsején repült el a hivatalosan az MU69 nevet viselő égitest mellett. Az első felvételek alapján úgy becsülték a kutatók, hogy két egymáshoz kapcsolódó gömbszerű test alkotja, így formája hóemberhez hasonlít. A nagyobbik felét Ultimának, a kisebbet Thulénak keresztelték a kutatók. A későbbi képek szerint azonban a két alkotórész inkább 
"lapos palacsintákhoz, vagy hamburgerekhez" hasonlít
- olvasható a ScienceNews tudományos portálon.
Az űrszikla geológiájáról készített első térkép magyarázatot adhat a laposságára. A térképen látható a két fő alkotórészen egy-egy dombszerű kiemelkedés - mondta Jeff Moore kutató. A kutatók szerint ezek a kiemelkedések kis vagy közepes méretű különálló testeket jelenthetnek, melyek forgó lemezekké rendeződtek, mielőtt egymással ütköztek. Ez a forgómozgás oszlathatta szét az anyagot ilyen képződménnyé, és laposíthatta el a testet. 
William McKinnon, a St. Louis-i Washingtoni Egyetem munkatársa bemutatta az Ultima és a Thule összeütközéséről készített számítógépes szimulációt: a két test valószínűleg 2 méter per másodperces sebességgel mozgott, amikor összeütközött. 
Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel, a NASA 2015-ben döntött úgy, hogy a New Horizons misszióját kiterjesztik a kisbolygó vizsgálatára. Az űrszondát 2006. január 19-én indították útnak, elsődleges feladata a Pluto kutatása volt, 2015. július 14-én haladt el a törpebolygó mellett, minden eddiginél közelebb jutva hozzá. A New Horizons a következő hónapokban további felvételeket küld haza - az összes adat visszaküldése két évbe is telhet -, és az Ultima Thule kisbolygót elhagyva holdak után kutat tovább a Kuiper-övben, a Naprendszer legtávolabbi zugában.
Szerző
Frissítve: 2019.03.22 10:10