A cukor és a rák kapcsolata

A tudósok kimutatták: az élesztősejtek és a rákos sejtek ugyanazt a szokatlan tulajdonságot mutatják: előnyben részesítik a cukor erjesztését az égetésével szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyenes arányosság fedezhető fel a cukorfogyasztás mennyisége és a rák kialakulása között.

Az elmúlt évtizedekben a tudósok számára világossá vált, hogy a rákos sejtek átprogramozzák magukat, a cukor erjesztését használják energiatermelésre, átalakítása közben pedig tejsavat produkálnak. Ezzel ellentétben az egészséges sejtek a normális módon működnek: a cukrot lebontják széndioxiddá és vízzé, miközben energiát termelnek - számol be a Nature Communications című lap kilenc évig folytatott kutatásokról, amelyet a CNN foglalt össze, tett közérthetővé.

Azt, hogy a rákos sejtek átváltanak a cukor erjesztésére Otto Warburg, egy német biokémikus, már 70-80 évvel ezelőtt felfedezte, róla nevezték el Warburg-effektusnak. A cukor erjedése azonban 15-ször kevesebb energiát eredményez, mint elégetése. „A rákos sejtek mégis gyorsabban szaporodnak, mint a normálisak és az élesztősejtek is akkor gyarapodnak a leggyorsabban, amikor cukrot erjesztenek" - mondta Johan M. Thevelein mikrobiológus, a belgiumi Leuven Egyetem kutatója. „Ez különös, és felveti azt a kérdést, a Warburg-effektus a tünete vagy az oka a ráknak?”

Az új tanulmány feltárja, hogyan vezet a rákos sejtek hiperaktív cukorfogyasztása a rák kifejlődésének és fennmaradásának kegyetlen folyamatához. A tudódok most találtak egy „hatás-aktiváló” vegyületet, amely működésre serkenti az úgynevezett RAS fehérjéket. A RAS fő szabályozója a sejtek szaporodásának és differenciálódásának. Mutáció következtében a RAS fehérjék onkogénekké (ez egy olyan gén, amely arra serkenti a sejtet, hogy tumorsejtté váljon, esetlegesen rákos megbetegedést okozva ezzel) vagy rákot okozó génekké válhatnak. A mutálódott RAS fehérjék sok tumorban jelen vannak. Ahogy a cukor lebomlik, a sejtben ez a „hatás-aktiváló” vegyület aktiválja a RAS fehérjéket és ennek következtében serkenti a sejtszaporodást. Ez a ciklus, amely az élesztősejtekben is megfigyelhető, magyarázhatja a rák agresszivitását.

„Ezek a megfigyelések nem elegendőek a Warburg-effektus elsődleges okának azonosításához” – mondta Thevelein. Bár ez nagy eredmény a kutatócsoport számára, nem orvostudományi áttörés, egy kis lépés egy hosszú folyamatban. A kutatásokkal kapcsolatban Jennifer Ligibel, az amerikai onkológiai társaság egyik csoportjának elnöke, arra figyelmeztet: ,,amikor a cukor és a rák kapcsolatára gondolunk, arra, hogy milyen módon alakul a cukor szintje valakinek a szervezetében, akkora tudnunk kell, ez elsősorban a súlyával van kapcsolatban" – mondta Ligibel. A túlsúlyos emberek szervezete másképp dolgozza fel a cukrot, mint a normál súlyúaké. Ez vezet a kettes típusú cukorbetegséghez, amikor a vércukorszint magas, a szervezet pedig egyre több inzulint termel a szabályozásához, mivel idővel egyre érzéketlenebbé válik az inzulinra. Minkét anyag megnövekedett jelenléte fokozza a rák kockázatát.

Ugyanakkor azok a tanulmányok, amelyek a cukorfogyasztás és a rák kockázata közötti kapcsolatot kutatják, nem túl egyértelműek. Egy átfogó kutatás nem talált kapcsolatot a cukorfogyasztás mennyisége és a rák között. Diétára fogott mellrákosok pedig azt mutatták, nem a diéta fajtája volt a lényeges, hanem a fogyás maga. Ez alacsonyabb vércukor és inzulin szintet eredményezett a szervezetben. „Tehát az alacsony súly a lényeg, ezt már sok tanulmányból tudjuk. A cukor hozzájárul a súlynövekedéshez, ugyanakkor nincs sok tápértéke" – teszi hozzá Ligibel. A rákos betegeknek a normális súlyukat kell megőrizniük, diéta és edzés megfelelő arányának alkalmazásával.