„A kreatív film kreatív befogadásra is tanít”

Publikálás dátuma
2017.11.15 06:45

Fotó: /
Oksana Sarkisovával, a 14. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál igazgatójával beszélgettünk.

- Milyen szempontok alapján válogatták a Verzió filmjeit? A téma vagy a formanyelv, a kifejezésmód volt fontosabb?

- Sokszínű válogatást akarunk nyújtani tematikusan, földrajzilag és esztétikai értelemben is, hogy minden néző találjon magának valamilyen jelentőséggel bíró filmet. Olyan globális és egyetemes témákkal foglalkozunk, mint a magánélet védelme (A bűn algoritmusa), a háború hatásai (Háborús műsor, Aleppo, a végsőkig), az internetes aktivizmus (Fekete kód, Szellemváros), a fogyasztás és a környezetszennyezés (Frissen a szemétbe, Plasztik Kína), városrészek átépítése és az erőltetett áttelepítések hatásai (Holnapra itt sem vagyunk, Kambodzsai tavasz, Kilakoltatás). Olyan alkotásokat is meghívtunk, melyek a filmnyelvet forradalmasítják, itt utalnék Kirsten Johnson A kamera mögött című alkotására, egy költői filmesszére, amelyet az operatőr a korábbi filmjeiben fel nem használt felvételekből hozott létre. A Fotófilmek szekcióhoz konferencia is kapcsolódik, ahol a filmkészítők és a filmesztéták az álló- és a mozgóképek kapcsolódását térképezik fel. 

- Milyen fő csomópontok, trendek mutathatók ki a Verzión látható nemzetközi dokumentumfilmekben?

- Reprezentatív válogatásunkban a műfaj határait feszegető alkotásokat is bemutatunk, amelyek szívesen kísérleteznek más médiumokkal és aktívan bevonják a nézőt. A készítők itt nem láthatatlanok, nem kínálnak egyetlen lehetséges olvasatot, hanem aktív résztvevők, pozíciójuk, etikai döntéseik fontos részét képzik a végleges műnek. Így a kreatív dokumentumfilmek kreatív befogadásra is tanítanak, a nézőt kritikus hozzáállásra késztetik

- Fontos magyar dokumentumfilmek debütáltak az elmúlt években a Verzión, mint például a Káin gyermekei, vagy az Ítélet Magyarországon. Hagyománnyá vált, hogy a magyar dokumentumfilmesek a fesztiválra időzítik a bemutatóikat?

- Ha így érzik az alkotók, erre nagyon büszkék vagyunk. Nem befolyásoljuk őket, hogy mit és mikor mutassanak be, nem elvárás nálunk, hogy premierfilmekkel pályázzanak, mert tudjuk, hogy vannak olyan fontos nemzetközi fórumok, ahol a bemutató nagy nemzetközi figyelmet irányíthat a munkáikra. Idén hat magyar dokumentumfilm premierje lesz a Verzión, és bízunk a közönség meleg fogadtatásában. 

- Kérem, ajánljon egy-egy filmet, amelyeket személyesen különösen fontosnak tart.

- Először a Háborús műsor-t emelném ki: hihetetlenül bensőséges és személyes. Szíriai barátok történeteiről szól, akiknek az életét elsodorta és széttörte a háború, saját film- és fotóarchívumaik felhasználása rendkívüli intimitást kínál a pusztítás bemutatására. Egy másik bensőséges látószögű film az Álombirodalom, a Kié a város szekcióból, amely a globális városfejlesztések hátterét világítja meg. Kínában, egy amerikai perspektívájából látunk bele egy luxus ingatlanokat kínáló vásárba, közvetlenül az ingatlan-buborék kipukkadása előtt. A diákfilmes versenyből az Ifjúsági tábor, a Hazafias lecke, és A lecke című alkotásokat emelném ki. Az első film egy Szahalin-szigeteki hagyományőrző nyári táborban játszódik, ahol a résztvevők II. világháborús jeleneteket teremtenek újra, a másik kettő az iskolában. Az egyikből a lengyel nemzeti identitás ellentmondásait ismerjük meg egy iskolai dalversenyen keresztül, a másikból egy Julian Tuwim vers megtanulásának nehézségeit. Mindhárom film próbára teszi a nevelésről alkotott elképzeléseinket, és rávilágít, hogy alaposan megfontolandó, milyen ideákat hagyományozunk a fiatalokra, hiszen a saját jövőnket is alakítjuk.

100 dokumentumfilm 44 országból
A világ legjobb dokumentumfilmjeiből nyújt válogatást a 14. VERZIÓ Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. Az IDFA, a Sundance, a HotDocs filmfesztiválok díjnyertes alkotásai mellett elsőfilmes alkotók is bemutatkoznak a fesztivál három fő szekciójában, a Nemzetközi Panoráma, a Magyar Panoráma és a ZOOM IN Diákfilm-verseny programjában, valamint több alszekcióban.
A Háború & Béke 2.0: A menekültek szemszögéből válogatás a háborús övezetekből tudósít, a retrospektív program az 1960-as és 70-es években működő Rigai Lírai Dokumentumfilmes Iskola alkotásaiból válogat. Filmtörténeti ritkaságot mutat be az 1917 emlékezete szekció, benne Nikolai Evreinov 1920-as monumentális propaganda filmjével, a Téli palota ostromával.
A Kié a város blokk filmjei a mindannyiunkat érintő lakhatás-ügy vetületeire fókuszál, a Fotófilmek: Állóképek mozgásban tematikus szekció filmjei az archívumokban és adatbázisokban fellelhető fotográfiákból indulnak ki. A vetítésekhez beszélgetések, konferenciák, szakmai napok kapcsolódnak, valamint Verzió hatásvizsgálat címmel mesterkurzus indul. A Diák Verzió ingyenes vetítéseinek a Toldi és a Művész mozi ad helyet.

 

Szerző
2017.11.15 06:45
Frissítve: 2017.11.16 22:38

Eliane, a brazil Dulcinea

Publikálás dátuma
2018.09.20 11:26

Fotó: Concord Music/
Az elmúlt években Grammy-díjakkal elhalmozott brazil énekesnő és zongorista, Eliane Elias a hatvanas évek kultikus siker-musicalje, a La Mancha lovagja dalait értelmezte újra. Művészileg merész vállalkozás, a siker mégis garantált.
Jazz-produkciók esetében gyakran – túlnyomórészt jogosan – mondják a szakértők, hogy a műfaj olyan, mint egy hatalmas olvasztótégely. Szinte korlátok nélkül képes magába szívni más stílusok (klasszikus zene, pop, rock, blues, zenés színház) motívumkincsét – feltéve, hogy a ritmika és a harmóniafűzés megfelel a jazz törvényszerűségeinek. A többszörös Grammy-díjas brazil énekesnő és zongorista, Eliane Elias régebben felvett, de eddig kiadatlan albuma azonban még ebből a sorból is kilóg: a maga korában fantasztikusan sikeres musical, az 1965-ben Washingtonban bemutatott, több ezres előadás-szériát megért La Mancha lovagja legismertebb betétdalait ülteti át a latin jazz kontextusába. Ráadásul énekhang nélkül, hiszen Elias ezúttal – tudatos elhatározásból – „csak” zongorázik. Ilyenkor azért rezeghet a léc: egyrészt nagyon könnyen megsérülhet az eredeti mű karakterisztikája, másrészt sokan úgy gondolhatják, az előadók eredeti ötlet híján nyúltak egy bombabiztos sikerdarabhoz. A Music from Man of La Mancha esetében azonban nem kell aggódni, mert az improvizatív feldolgozás az eredeti musical szerzője, Mitch Leigh kifejezett kérésére (és részleges felügyelete mellett) készült, a közreműködő zenészek pedig olyan mesterségbeli tudással és stílusismerettel rendelkeznek, hogy a dalok átírása nem lehet más, mint autentikus és mívesen kidolgozott. Elias két különböző ritmus-szekcióval dolgozott együtt az albumon. Öt számot a műfaj abszolút elitjébe tartozó Eddie Gomez bőgős és Jack DeJohnette dobos, másik négyet pedig az itthon kevésbé ismert – Elias férje (Marc Johnson) és a japán Satoshi Takeishi alkotta – páros társaságában vett fel. A Broadway-soundot latin-amerikaiba fordító törekvéseket markánsan erősíti a legendás Weather Report zenekarban befutott Puerto Rico-i ütőhangszeres, Manolo Badrena intenzív jelenléte a kilencből nyolc tételben.
Elinane albuma a komponista, Mitch Leigh, valamint a kotta- és a lemezkiadó közötti jogi viták miatt végül csak a szerző halála után jelenhetett meg. A rajongóknak – sőt a kifinomultabb ízlésű jazzkedvelőknek – azonban megérte várni, mert Elias és zenésztársai nem elégedtek meg azzal, hogy a közkedvelt bossa nova eszközkészletéből merítsenek. Jó példa erre a Little Gossip című tétel, amelyben az előadók a műfajtörténetileg fontos, de mára teljesen elfeledett, Recife városához kötődő frevo műfajához, annak bonyolult ritmusképleteihez fordultak. Aki pedig egy hangszeres jazzlemezen is slágert keres, annak ott a The Impossible Dream, amit Eliane Elias minden (a szövegből és a szituációból egyébként következő) drámai túlzástól, érzelmi kitöréstől megfosztva, egyszerű eszközökkel szólaltat meg.

Névjegy

 Az 58 esztendős, São Paulóból indult Eliane Elias már kamaszlányként kiválóan énekelt és zongorázott, és ügyesen komponált, hangszerelt is. 1981-ben költözött New York-ba, ahol a patinás Juilliard Schoolon szerzett diploma után a fúziós jazz-rock első számú csapata, a Steps Ahead tagja lett. Első férje, a trombitás Randy Brecker támogatásával kezdte szóló-karrierjét, amelynek legsikeresebb időszaka 1993-ig tartott: ezekben az években szinte folyamatosan vezette a jazz toplistákat. A kilencvenes évek közepe óta bátrabban kísérletezett – produkciói vegyes fogadtatásban részesültek. Számos jelölés után 2016-ban és 2017-ben is Grammy-díjat nyert – eredeti, brazil stílusában készített felvételeivel.

2018.09.20 11:26

Opera nélkül marad Budapest decemberig

Publikálás dátuma
2018.09.20 10:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Az Operaházat felújítják, az Eiffel még nem készült el, így marad az Erkel Színház, ott próbál a társulat a nemzetközi turnéra.
Egy várost az operaháza teheti világvárossá. Budapest világváros, hiszen két opera is várja a műfaj hazai és külföldi híveit, és egy harmadik, kortárs operák játszására alkalmas intézmény építését is tervezik. Az Ybl Miklós tervezte Operaházat jelenleg felújítják, a rekonstrukció a tervek szerint jövő januárra fejeződik be. A csaknem kétezer néző befogadására alkalmas Erkel Színház azonban nyitva áll a közönség előtt. Ennek ellenére december elejéig Budapesten nem lehet hagyományos operaelőadást látni – hívta fel a Népszava figyelmét egy olvasó. Valóban, az Erkel Színház épületében koncertszerű előadás – Operát az Operából! Szimfonikus est címmel - , szcenikus kantáta – Carmina Burana – balettest – Triple Dance címmel - hangszerismertető és zenei nevelést elősegítő programok várják a közönséget. A szó tradicionális értelmében vett operaelőadással azonban nem lehet találkozni. Eközben a társulat és a zenekar külföldön turnézik Váctól Kézdivásárhelyig, Varsótól New York-ig. Az első bemutató december 1-én Puccini: A Nyugat lánya című operája lesz olasz nyelven, magyar és angol felirattal. Az Operaház a felvetésre az alábbi választ küldte: „Mivel Budapest-szerte nincs alkalmas próbaterem, és az Eiffel még nem készült el, csak az Erkel maradt a turnék előkészítésére. Azért itt is játszottunk szeptemberben egy Billy-sorozatot, jön a Carmina Burana nagyszabású új produkciója, a balett közben a Müpában is táncol sorozatokat, és készülünk a decemberi nagy menetre: nemcsak a tradicionális Diótörőre, Bohéméletre és Denevérre, de a nyitó Puccini-premierre, a Nyugat lányára is, ahhoz is hely kell. Szeptember 1. és december 1. között egyébként több mint 100 nagytermi előadás játszunk az Erkelben és azon kívül. (Az Erkel színházi Billy Elliot-musicalen, Carmina Buranán és októberi Zongoraárián kívül Gördülő Operák – többek közt Székelyföldön –, Operát az Operából belföldi turné, V4 turné Varsóban, Prágában és Pozsonyban a Jenufával és a Székely fonóval, New York-i turné, a Magyar Nemzeti Balett szeptemberi és októberi vendégjátékai a Müpa Fesztivál Színházban, koncertek a Müpa hangversenytermében, Pécsett és Muscatban, Requiemek Vácott és Cegléden, Virtuózok-koncert az Opera Zenekar közreműködésével.)"
Szerző
Témák
Erkelopera
2018.09.20 10:00
Frissítve: 2018.09.20 10:17