Újra nyálkás szörnyekkel vívnak harcot fiatalok és felnőttek a Stranger Things című amerikai sorozat 1984-ben játszódó második évadjában. Az október végén érkezett szezon a tavalyihoz képest egy brutálisabb, több szálon futó, epikusabb történetet mesél el, de ez nem feltétlenül válik előnyére. A sztori ugyanott folytatódik, ahol korábban abbamaradt: az Indiana állambeli Hawkins városában a négy alsó tagozatos jóbarát, Mike, Dustin, Lucas és Will épp Halloweenre készülődik, amikor újra feltűnik a környéken egy misztikus, árnyékszerű lény, amely egy rejtett dimenzióból uralja a városlakók életét. Eközben a tavalyi évadból eltűnt, de most fontos szerepet játszó Will mind intenzívebb kapcsolatba kerül a túlvilági gonosszal, miközben családja, barátai azon igyekszenek, hogy a várost ellepő szörnyeket elpusztítsák.
Az új évad ezúttal is igazi nosztalgia-bomba: egyes jelenetek olyan klasszikus sci-fi- és horrorfilmekre utalnak, mint a Harmadik típusú találkozások, A bolygó neve: Halál, A Jedi visszatér vagy a Poltergeist. Persze, ha már az évad 1984-ben játszódik, az egyik legfontosabb utalást az év filmslágere, a Szellemirtók kapja, a négy srác ugyanis a filmbéli tudósok híres, vajszínű kezeslábasában indul Halloween estéjén édességet gyűjteni. A korhangulatot tovább fokozza a zene, az akció a nyolcvanas évek leghíresebb előadói, együttesei zenéire pörög, úgymint a Scorpions, a Duran Duran, a The Clash vagy Donna Summer.
A második szezon nagy hibája viszont, hogy bár több szörny támadja meg a várost, és még több a popkulturális utalás, a Stranger Things önnön mitológiáját kismértékben építi tovább. Pedig a nyolcvanas évek filmjei elegendő inspirációt szolgáltatnak ahhoz, hogy még izgalmasabb sztori szülessen. E hiba ellenére az alkotók a horrorisztikus jelenetek mellett mégis ébren tartják a néző figyelmét a szerethető karakterek, a négy kissrác, testvéreik, szüleik és barátaik vívódásainak bemutatásával. Utóbbi pedig olykor izgalmasabb, mint az, hogy hol lapul a szörny.
