Szüdi János: Minden út Brüsszelbe vezet

Publikálás dátuma
2017.11.18 08:50
FORRÁS: CPR REFUGEE CAMPAIGN, UNHCR/ACNUR
Fotó: /

Nagyot hibázott az Európai Unió, amikor nem ismerte fel annak szükségességét, hogy kézzelfoghatóvá, érzékelhetővé kell válnia minden európai számára. Nincs Európa-tudat. Nincs Európa-büszkeség. Nincs Európához tartozás érzése. Az Unió az emberek többsége számára egy fantom, értelmezhetetlen fogalomgyűjtemény: Európai Parlament, Tanács, Bizottság, sok-sok elnökkel, áttekinthetetlen jogkörökkel, több száz bürokratával, akiknek a munkájáról semmit sem tud az átlagember. Nagyot hibázott az Európai Unió, mikor nem ismerte fel, hogy az eszmék és a munkaerő szabad áramlásának előfeltétele a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, az oktatáshoz való szabad hozzáférés joga, a tanítás szabadsága.

Egy sutba való hagyomány

A százfelé töredezett Európa története a hatalmukat istentől eredeztető uralkodók egymás elleni háborúinak története. A nemzetek szembenállása alig több mint kétszáz éves múltra tekinthet vissza. Igaz, a nacionalizmus e rövid idő alatt elért "eredményei" - két világháború, sok tízmillió halottal - tiszteletet parancsolóak. A szembenállás fenntartása, a nemzeti érdekek ütköztetése, a nemzetállam fontosságának hangsúlyozása azoknak a politikusoknak az érdeke, akik saját szemétdombjuknak tekintik országukat, amelyen ők a "kiskakasok". Közös az érdeke a magyarnak, a németnek, a hollandnak, a franciának, a románnak, a szlováknak stb.: prosperáló Európa, prosperáló nemzetek, prosperáló egyének. Minél nagyobb, minél gazdagabb egy ország, annál több áldozatot kell hoznia polgárainak a közös célért. Minél kisebb, minél szegényebb egy ország, annál inkább érdekelt az egységes Európában. Mégis, napjainkban a legszegényebb "kisnemzetek" „kiskakasai” úgy tesznek, mintha kegyet gyakorolnának, amikor elfogadják a milliárdos támogatásokat. A "kisnemzetek" "kiskakasai" kerítést építenek szemétdombjuk köré, és hangosan kukorékolva üzengetnek Brüsszelnek.

A nemzetek feletti Európa eszméje

A tagállamok akaratának hiányában nincs remény az európai integráció megerősödésére. Az egyes tagállamok akkor támogatják az európai integráció megerősödését, ha olyan vezetőket választanak, akik ezt fontosnak tartják. Ennek a helyzetnek a kialakításában lehet szerepe az Európai Uniónak. Az Európai Uniónak – mindnyájunk érdekében - közvetlen kapcsolatot kell teremtenie az unió polgáraival, biztosítva az információhoz, a tudáshoz való szabad hozzáférés lehetőségét mindenkinek. A gondolatokat nem lehet kerítés mögé zárni! Ha a nemzetek feletti Európa eszméje gyökeret ver a fejekben, kiszorítja a nacionalizmust. Mit kell tennie az Uniónak?

Az Európai Unió teremtse meg minden tagállamban sajtóbirodalmát, biztosítva, hogy az uniós polgárok közvetlen és hiteles tájékoztatást kapjanak a kitűzött célokról, saját helyzetükről a közösségben. Kapjanak közvetlen és hiteles tájékoztatást az uniós döntésekről, azok indokairól, a várt következményekről, az eredményekről. Kapjanak közvetlen és hiteles tájékoztatást a világ eseményeiről. Nem lehet tagállami belügy a valós és hiteles tájékoztatás léte vagy nem léte. Nem lehet tagállami belügy a sajtó hatalom által történő megszállása, az információkhoz való hozzáférés korlátozása. Szólaljon meg ismét a Szabad Európa hangja!

Az Európai Unió töltsön be kulturális missziót, hozzájárulva az európai nemzetek kultúrájának megismeréséhez, a "kisnemzethez" tartozás nyelvi hátrányainak csökkentéséhez. Elérhetővé kell tennie minden tagállam nyelvén a kulturális, művészeti értékeket. Így lehet eloszlatni az egymással szemben fennálló félelmeket, gyanakvást, féltékenységet. Nem lehet tagállami belügy a kulturális sokszínűség megteremtése! A kulturális sokszínűség az alapja az európai kulturális integrációnak.

A legfontosabb feladata az Európai Uniónak a tanuláshoz való szabad hozzáférés és a tanítás szabadsága érvényesüléséhez szükséges feltételek megteremtése. Nem lehet erős az Unió, ameddig a tagállamokon múlik, hogy milyen az oktatási rendszerük, milyen felkészítés folyik iskoláikban és hány évig, milyen a társadalom iskolázottsági szintje. A szabad iskola nevelhet szabad, együttműködő, gondolkodó, kritikus, döntésképes, előrelátó embereket, polgárokat. Ehhez azonban szabad, együttműködő, gondolkodó, kritikus, döntésképes, előrelátó pedagógusokra van szükség. Egy ilyen pedagógusgárda kialakítása akkor is több évtizedig tart, ha a hatalom híve a hatalomgyakorlás minél szélesebb körben történő megosztásának, s a választók e jog gyakorlásához szükséges felkészítésének. Sok időnek kell eltelnie ahhoz is, hogy a szabad iskola által kibocsátott szabad polgárok felépítsék a nyitott, befogadó társadalmat. Miután a szabad iskola a leghatékonyabb fegyver a szegénység, a kirekesztettség, a gyűlölet ellen, az Európai Unió feladata a mindenki számára ingyenesen elérhető tananyagok elkészítése, és hozzáférhetővé tétele. Tananyagok, amelyek – felülemelkedve a nemzeti érzelmeken – elemzik korunk legvitatottabb kérdéseit, a történelmi folyamatokat, feldolgozzák a világnézeteket, vallásokat, eszmerendszereket, megismertetik a szabadságjogokat. Segítse az Európai Unió a nyelvi korlátok lebontását. Készítsen tananyagot, s tegye azokat hozzáférhetővé bárki számára, ingyenesen. Szervezzen nyelvi táborokat, anyanyelvi környezetben. Segítse a nyelvtanárok felkészítését. Létesítsen az Európai Unió iskolákat, elsősorban a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek. Első lépésként az Európai Unió biztosítson jogi védelmet az állami beavatkozással szemben a gyermek mindenek felett álló érdeke, a pedagógus szakmai önállósága és az intézményi autonómia védelme érdekében.

Tabula rasa

Az Egyesült Államok "kitalálásánál" nem kellett leküzdeni a hatalmukat, kiváltságaikat féltő arisztokrácia, a nagypolgárság, az egyházi és a világi bürokrácia, a politikai szerencselovagok ellenállását, szembenállását, terjeszkedési vágyát. Tiszta lappal indultak. A sok nemzetből érkezők eggyé olvadva, büszkék gyökereikre, de még büszkébbek új nemzetükre. Az európai integráció hajtómotorja a gazdaság hatékonyságának növelése volt. A továbblépéshez ez a cél már kevés. Csak a szabad polgárok társadalmában nincs szükség országhatárokra. Ezért nem lehet tagállami belügy, hogy a fejekben felépítik vagy lebontják a kerítéseket!

2017.11.18 08:50

Borókai: ha nincs médiaegyensúly, nem teljes a sajtószabadság

Publikálás dátuma
2018.08.14 00:00

Fotó: /
Szerinte a sajtó tekintélyes része az ellenzék vegzálásában éli ki magát
Orbán Viktor szólt arról, hogy a magyar népnek elege van a kiváltságosok politikájából, a nemzet akkor fejlődhet, ha a magyarság érdekeit helyezzük az előtérbe.

 A 12 pont mindent túlélt, mert a nemzet alkotása s nem valamiféle köztársasági szabásminta” – jelentette ki Orbán Viktor. A Fidesz elnöke szerint ez arra figyelmeztet, hogy az erős és sikeres köztársasághoz a nemzetet kell megerősíteni, a nemzeti összetartozásra kell építeni. A köztársaság nemzetünk ruhája vagy építménye, ami önmagában tehetetlen, a nemzet nélkül értelmetlen – tette hozzá.

 Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke úgy vélte, tizenhat évvel a rendszerváltás után változásra van szükség, le kell zárni, ami eddig volt, mert az már nem szolgálja a jövőt. Úgy fogalmazott, a Fidesz „készen áll felelős tettek végrehajtására”.

 Borókai Gábor, a Heti válasz című hetilap főszerkesztője azt mondta, Magyarországon ma nincs médiaegyensúly, nem teljes a sajtószabadság, és ennek megváltoztatásához szerinte sikeres vállalkozókra és jó újságírókra van szükség a jobboldalon.

 Szerinte a sajtó tekintélyes része jelenleg „az ellenzék vegzálásában éli ki magát”, ahelyett, hogy a hatalmat figyelné és ellenőrizné.

 Népszava 2006. március 16.
2018.08.14 00:00
Frissítve: 2018.08.14 07:52

Operabál – azaz inkább estély – 1946-ban

Publikálás dátuma
2018.08.12 18:00

Fotó: Fortepan/ Szent-Tamási Mihály
A háború befejezése után ismét megkezdte működését az Operabarátok Egyesülete. A dalszínház életében való újra megjelenésének első jeleként három programpontból álló rendezvénnyel lépett a közönség elé: A Rajna kincse című Wagner-mű előadása, utána vacsora az Operaházban, azt követően pedig tánc. Ha nem is nagy bál – hiszen a táncparkett nem egyesítette a színpadot a nézőtérrel –, mégis olyan kulturális esemény, ami révén többletbevételhez lehet juttatni az Operaházat.
Két külügyminisztériumi kollégámmal, Karcsival és Miklóssal elhatároztuk, hogy – természetesen meghívva egy-egy ifjú hölgyet – mi is jelen leszünk. Megvettük a jegyeket, foglaltattunk asztalt, ki-ki megjelent hölgyével az Andrássy úti palotában. Feltűnt nekem, hogy máskor vidám Károly barátom nincs jó hangulatban. Partnere, érettségi előtt álló gimnazista, nem osztotta Karcsi levertségét, élvezte élete első báli estélyét. Karcsi az előadást követő vacsora alatt próbálta ugyan a jókedv tettetését, de nemigen sikerült neki. Partnere szerencsére nem sokat érzett ebből, mert roppant csinos lévén, nagyon kelendő volt a táncosok körében. Vacsora után alkalmam volt Karcsival négyszemközt maradni. Bánatosan mesélte el, hogy miért olyan levert. Előrebocsátom, az operaestély időpontja 1946/47 fordulója, vagyis hetven évvel ezelőtt járunk.
Karcsi a megbeszélt időpontban jelent meg a kislány lakásán. A mama fogadta és türelmét kérte, hogy lánya még nem útra kész. Bevitte a szalonba, ahol barátnőjével beszélgetett, aki – nekem rokonom volt – ugyanúgy mesélte el a történetet, mint a fehér asztalnál Karcsi. A hölgyek egy-egy karosszékben ültek és csevegtek. Az egyik hölgy cigarettát vett elő, mire Karcsi sietve zsebébe nyúlt, előrántotta öngyújtóját és nem vette észre, hogy azzal együtt kirepült a zsebéből a hölgyek lába elé egy pőre koton. A mama pedig így szólt Karcsihoz: "Kedves Károly, valamit elvesztett." Karcsi odanézett. "Reméltem, hogy megnyílik a föld, hogy elsüllyedjek..." Mivel azonban a csoda nem történt meg, Karcsi kénytelen volt lehajolni és újból zsebre tenni a csomagolás nélküli óvszert. Szerencséje volt, mert abban a pillanatban belibegett a tollászkodását éppen befejezett kislány és közölte, hogy mehetnek. Karcsi, örülvén, hogy az egészségügyi cikk lekerült a napirendről, buzgón helyeselt és elindultak. "Mit fog rólam gondolni a mama?" – fejezte be Karcsi. Azt, hogy milyen gondos fiatalember vagy – feleltem.
Karcsi az est hátralevő részében szorgalmasan töltögetett saját magának és mire a mulatság véget ért, már láttam, hogy nekem kell hazakísérni a kislányt is, nemcsak az én partneremet. Hogy nemcsak az említett két hölgyet, hanem egy harmadikat is nekem kell hazafuvaroznom, akkor derült ki, amikor Miklós barátom közölte, hogy számít rám: hazakísérem az ő partnerét is, mert ő az est hátralévő részét – karrierje érdekében – Bolgár Elek külügyi államtitkár lányának fogja szentelni. Ott álltam hát az Opera ruhatára előtt három szép lánnyal. Szerencsére sikerült találnom egy taxit, amibe bepasszíroztam a hölgyeket – akkoriban szokásos Austin típusú, apró kocsi volt. Karcsi, látván, hogy nem fér be, belekapaszkodott a hátsó csomagtartó-rácsba, de két másik sofőr segített a miénknek és visszatartották. Karcsi pedig elindult a nagy magyar éjszakába.
Csak hétfőn reggel, a hivatalban tudtam beszélni vele. Nem sokkal azután, hogy elmentünk, valahol az Andrássy úton elkapta az éjszaka egy hivatásos tündére. Tőle eltávozva hazament. Amikor délben felébredt, megállapította, hogy vadonatúj Parker töltőtolla nincs meg. Biztos kiesett a zsebéből, gondolta, ott kell legyen az Andrássy úti nőnél. Ha letagadja, botrányt fog csinálni. A házszámot nem tudta, de emlékezett a kapualjra. Mivel akkoriban a lakóházak kapuit reggel 6 és este 10 óra között nyitva tartották, hamar megtalálta "vendéglátóját", aki örömmel látta viszont: de jó, hogy eljött, itt hagyta a Parkert.----
Hát akkor szerencséd van – mondtam. Szerencsém? – kérdezte Karcsi. Ha te látnád azt a nőt! Rémes! Inkább veszett volna oda a Parker!
2018.08.12 18:00
Frissítve: 2018.08.12 18:00