A napokban többször olvashattuk, hogy a „külügyminiszter magához rendelte X ország nagykövetét”. Ezekben az esetekben többnyire azért óhajt találkozni vele, hogy kifejezze egyet nem értését vagy tiltakozását az adott ország valamilyen politikai vagy diplomáciai lépésével kapcsolatban. A gyakran használt kifejezés helytelen, mert a nagykövetet kizárólag saját országának külügyminisztere „rendelheti be” magához, mert ő a főnöke. A követet fogadó ország külügyminisztere csak „bekéreti” a nagykövetet. A nemzetközi érintkezésben ezek az árnyalatok nagyon lényegesek, a sajtóban megjelenő hírekben is tekintettel kellene lenni az ilyesmire. A közönség helyes tájékoztatása ezt kívánná meg.