Ráhel Lőrince

Szabálysértés-e egy étterembe beülni úgy, hogy kösz, nem kérek semmit? Igen, ha a törvényeket a feljelentő Zsidai Roy írná és olvasná, értelmezné, de ő csak egy csekély értelmű NER-bocs. És jogérzéke annyi, mint egy sütőtöknek.

Nevezett úr pribékjei rendőröket kértek a helyszínre, amikor Gulyás Márton és csapata megtisztelte a Budai Várban snúrpénzért bérelt objektumát. Azt, amiért gombokkal fizet és gyémántokat keres vele az Úr különös kegyelméből. Majd az igazán magyar, nemzethy nevű Roy embere rázárta az ajtót a demonstrálókra. Bele is izzadhat Polt Péter, hogy ezt hogyan ne minősítse személyi szabadság megsértése bűntettének. Ne legyen kétségünk: menni fog.

Nehéz elhessegetnem a gondolatot, hogy Roy Orbán Ráhel Mészáros Lőrince. Így ismeri mindenki a műpiaci viszonyok közt sikeres Zsidai famíliát. (Vagy tán nem?) Eltűnődöm: hová kéne még leülni Gulyás Mártonéknak? Tele van a kormányzó országa Balatonnal, szállodával, ezernyi szajréval. Gázzal, gyógyvízzel, bányakincsekkel. Kicsi és nagy rádiókkal, napilapokkal.

Csodálatos, nemzetközileg is felkapott tiltakozási forma lehetne, ha a felpaprikázott magyar nép nem tenne mást, mint csupán ráülne a lopott holmira. A nemzeti ráülés rendszere. Ennél békésebb és produktívabb ellenállást nehéz elképzelni.

Semmi erőszak, semmi őszi zavargás. (Jelzem: lassan már a telet tapossuk egyetlen bejósolt utcai atrocitás nélkül.) Egy fél országnak lenne helye: lepermetezett biogazdaság, zabrált föld, einstandolt cégek udvara, roma felzárkóztatás. A sort folytatni mindenki tudná.

Ahogyan a nemzet Roya viselkedik ezügyben, az meg olyasmi, mintha ellopnék egy taxit, és a hátsó ülésre beszállna valaki- esetleg épp a tulajdonos -, és én hívnám ki rá a rendőrséget.

Az ország javára leginkább az válna, ha az ifjak a megfelelő időben a Pilvaxban gyűlnének össze. A többit tudjuk.