Esterházy Péter nem a lájkokra hajtana

Publikálás dátuma
2017.11.29. 06:45
Józsa Márta író, szerkesztő, Szily László újságíró, a 444.hu munkatársa, Széky János publicista, az Élet és Irodalom rovatvezető
Fontos-e egy író véleménye? Konok Péter, Parászka Boróka, Széky János, Szily László és Józsa Márta többek között erről beszélgetett az Esterházy, a publicista című programon, a Szépírók Társasága által szervezett Esterházy-fesztiválon.

- Kelet-Közép-Európában író- és irodalomfétis van, esemény, ha egy író megszólal. Az elmúlt 27 év káros hagyománya, hogy a közéletben keveset vettek részt az írók. Ha tényleg van mondanivalójuk, ami nemcsak irodalmi fecsegés, akkor annak szokott lenni következménye, de az írók sokszor csak fecsegnek, és akkor senki nem figyel rájuk – válaszolta Parászka Boróka arra a kérdésre, hogy van-e hatása, ha egy író megszólal közéleti kérdésekben. Szerinte a magyar írók nem elég radikálisok, távol tartják magukat a politikától. Konok Péter szerint az írók szerepe az is lehetne, hogy minél többeket motiváljanak a közéleti párbeszédben való részvételre, amire az internet megfelelő közeg. A beszélgetés során később elmondta, nem híve annak, hogy az irodalom magát mesterséges piedesztálokra emelve ne foglalkozzon dolgokkal.

Széky János szerint Esterházy Péter sajátos helyzetbe került, amikor megváltozott a magyar irodalom közéleti szerepe. - Én még abban nőttem fel, hogy Magyarországon az író a vízügyi igazgatóság szerepét is vállalja. Ez a 80-as években kezdett el megváltozni. Szabadságot jelentett, hogy ne kelljen vállalni ezt a szerepet. Esterházy ennek a liberális felszabadulásnak az egyik zászlóvivője volt. Úgy politizált, hogy egyértelmű volt a véleménye, de nem szólt bele semmibe a közéleti arénában – mondta Széky és később megjegyezte, hogy Esterházy legnagyobb érdeme az akkori diktatúra által meghatározott, elfogadott köznyelv lebontása volt.

Szily László szerint a rendszerváltás előtt az újságírás szinonimája volt a hazugságnak, főleg az olyan szubjektív műfajokat tekintve, mint a publicisztika. Esterházy viszont megmutatta, hogy az újságírás lehet értelmes dolog, ehhez stílust és nyelvet prezentált. Viszont az esterházys hátralépés már nem igen jellemző. - Olyan területen dolgozom, ahol a publi egyre jobban elural mindent. Rövid távon ez a műfaj hozza a legtöbb jutalmat a közönségtől. A szerzők viszont könnyen belecsúsznak abba, hogy a saját közönségüknek kezdenek játszani, így kapják meg azt a lájkmennyiséget, amitől jól érzik magukat – mondta Szily és hozzátette, a publicisztika ma leginkább beszólást jelent, de ha mindenki csak beszól, az unalmas. Széky megjegyezte, attól, hogy valami több ezer embernek tetszik, még semmi nem változik. Ez a tetszeni vágyás idegen volt Esterházytól, akinek megvolt a véleménye és érdektelen volt számára, hogy mások mit várnak tőle.

Józsa Márta megjegyezte, hogy az írók talán azért ódzkodnak a publicisztikától, mert ez egy múlékony műfaj és tehetségük pazarlásának gondolhatják. Konok Péter úgy gondolja, hogy ez lehet érv, de finnyásság is van benne. Parászka Boróka szerint a 80-as években úgy gondolkodtak a politikáról, mint amit helyettünk és fölöttünk csinálnak, amihez lehet nem túl sok közünk. A rendszerváltás után pedig úgy vélték, hogy a politika, ha jól megy, működik magától. Fel kell azonban ismerni, hogy ez nem tőlünk független dolog, és ki kell találni, hogyan tudunk benne lenni és beszélni róla. - Nemcsak arról van szó, hogy nincs idő regényt írni. Hanem ha kilép valaki az elefántcsonttoronyból, akkor talán megdobálják tojással, nem kap ösztöndíjat. Ezt a kockázatot be kell vállalni, ennek fontos állomását Esterházy jelölte ki - mondta és később megjegyezte: a publicisztikát nyelvileg hatásos, csattanóval végződő dolognak képzeljük el, az elemző szemléletet azonban jobbnak tartja, mert alkalmas lehet arra, hogy kikényszerítsen valamilyen párbeszédet.

Józsa Márta végül azt kérdezte, hogy ha főszerkesztők lennének, milyen szöveg megírására kérnék fel Esterházyt. Konok Péter megengedné, hogy írjon, amiről akar, Széky egy Javított kiadás nevű rovat írásával bízná meg, amelyben az állambiztonsági örökség mára tett hatását kellene értékelnie, Szily pedig a zaklatási botrányokról íratna vele. Parászka Boróka említette a legrendhagyóbbat: ő arra kérné, hogy legyen egy független gerillamédia háborús tudósítója, menjen Afganisztánba és írjon riportot az afgán nőkről. Azért, hogy rendelje alá a szöveget a mondanivalónak, az alanynak, és mozduljon ki egy kicsit. Ő egyébként a magyar irodalomból mindenkit terepriportra küldene.

Maurer Dóra akadémiaelnök lett

Publikálás dátuma
2017.11.28. 21:35

Maurer Dóra festőművész lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia új elnöke, Ferencz Győző költő továbbra is ügyvezető elnök maradt. Hegedűs D. Géza Mészáros Mártát váltotta a filmes és színházi osztály elnökségi pozíciójában, a mozgókép-és színházművészeti osztály rendes tagja lett Pintér Béla, Valló Péter és szenior tag Fodor Tamás. Az irodalmi osztály elnökévé újra Imre Flórát, rendes tagjává Bartis Attilát, Dragomán Györgyöt és Tompa Andreát, szenior taggá Karátson Endrét választották.

Szerző

Mutasd a szád, kicsi lányka - Készül a porcelánfigura Meissenben (fotók)

Publikálás dátuma
2017.11.28. 08:57

A legrégebbi porcelán manufaktúra Európában, Meissenben 1710-ben alakult. Ma 600 ember dolgozik a cégnél. 

Porcelán szavunk idegen eredetű, a vénuszkagylót, porceláncsigát jelentő olasz porcellana szóból került át nyelvünkbe, és arra utalt, hogy az anyag fehérségét, különlegességét a kagyló héjához hasonlították.

A porcelán a legnemesebb kerámiaféleség, magastűzön, mázasan 1200 °C és 1400 °C között tömörre kiégetett, kagylós törésű anyag. A kőcserépből fejlődött ki a gyártása, kaolin, kvarc és földpát keverékéből áll. Keménységét és további fizikai tulajdonságait leginkább a mullitnak köszönheti, mely tipikusan 1100 °C fölött keletkezik a porcelán egyik fő alapanyagából, a kaolinból. Nevét fő lelőhelyéről a kínai Gaoling hegyről kapta.

A 18. század közepére Meissenben a porcelángyárak már szép, fehér színű porcelánt tudtak gyártani, alkalmazták a máz alatti kék festést és kialakult a „hagymaminta”. A gyár szobrásza, Kändler teremtette meg az európai figurális porcelán szobor műfaját. Szobrait kortársairól, barokk stílusban mintázta meg. (forrás. http://archifirka.blogspot.hu)

Az első időkben természetesen a megbízó nevét kellett hirdetnie a meisseni porcelánnak, ezért az első tányérok alján az AR betűk láthatók, ez az Augustus Rex vagyis Ágost király rövidítése. Ez a márkajelzés két évtizedig volt forgalomban, nagyjából addig az ideig, ameddig a porcelánkészítés titka ki nem szivárgott az európai nagyvárosokba is. Az eredetileg államtitokként kezelt receptet egy porcelánfestő Bécsben eladta, ahol a szász város igen nehéz ellenfélre akadt. Az 1718-ban alapított, konkurens Augarten arra késztette Meissent, hogy új formatervezéssel rukkoljon elő, ezt pedig új márkajelzéssel hangsúlyozták.

Meissen tudta, hogy a titok kiszivárgása után folyamatosan el kell kápráztatnia a főurakat termékeivel, ezért a legkiválóbb mesterembereket szerződtették a manufaktúrához. Johann Gregor Höroldt festő új színskálát dolgozott ki a porcelán festéséhez, az ő nevéhez kötődik a vörös, bíbor, zöld, kék és sárga felhasználása, de a máz alatti díszítéstechnikát is ő találta ki. Az AR jelzést három darab hárombetűs rövidítés követte: K.P.M. mint "Königliche Porzellan-Manufaktur", M.P.M. vagyis "Meissener Porzellan-Manufaktur" illetve K.P.F. "Königliche Porzellan-Fabrik" - azaz királyi, meisseni porcelánmanufaktúra, illetve királyi porcelángyár (megj.: ez a KPM nem összetévesztendő a KPM Berlinnel, az 1763-ban alapított másik luxusmárkával).

A hamisítványok elterjedése miatt Erős Ágost elrendelte, hogy 1731-től kizárólagosan a két kard legyen a meisseni porcelán védjegye. Innentől kezdve a 21-ig századig megszakítás nélkül használják a két kardot a márka logójaként. ( forrás: deluxe.hu) 

Szerző