Kácsor Zsolt: Magyarországból futballpálya lett

Publikálás dátuma
2017.12.02 08:30
JÓ ÚTRA TÉRT A GÁRDAALAPÍTÓ? - Képes azt kérni a demokratáktól, hogy nézzék el neki ideológiai botlásait FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /

A múlt hetet Seattle-ben töltöttem, amely nem csak politikai értelemben, hanem életvitelszerűen is liberális város, ennélfogva újfasisztáknak ott nincs túl sok esélyük az önmegvalósításra. A világ társadalmi kérdéseiben föltűnően tájékozott amerikaiakkal találkoztam, így különböző társaságokban többször föltették nekem a kérdést, hogy mi történik Magyarországon, de minden alkalommal be kellett vallanom, hogy fogalmam sincs, amin jót nevettek. Azt hitték, viccelek. Magyarországból futballpálya lett, magyaráztam, ahol egy korrupt labdarúgó egy személyben csatár, csapatkapitány, edző, partjelző és bíró, aki lopott pénzből ráadásul megvette az egész pályát, majd kinevezte magát az országos futballszövetség örökös elnökének, s ebbéli minőségében szabályt hozott arról, hogy az ő csapatának nem lehet kapuja, így az ő csapata sohasem kaphat gólt.

Ezen nevettek.

Pedig komolyan beszéltem erről a történelmi komorságról, amely olyan, mint egy fekete felhő: elborítja az egész országot, és a bűnszövetkezetként tevékenykedő maffiakormányzat azon dolgozik, hogy még többet és még sötétebbet termeljen belőle. Hogy Seattle-ben is megértsék ezt a sötétséget, megemlítettem, hogy a korrupt labdarúgó egyik napról a másikra ellopott háromezer milliárd forint megtakarítást a magán-nyugdíjpénztárakból, de nem életfogytiglan börtönt kapott érte, hanem életfogytiglan tartó miniszterelnökséget.

A társaság ekkor végleg megbizonyosodott róla, hogy valami baj lehet az angolommal, hiszen össze-vissza beszélek. Úgyhogy egy helyi festőművész úgy döntött, ideje vidámabb témákra térni, s elmesélte, hogy náluk pár hete egy férfi horogkereszttel ment az utcára, de azonnal lefényképezték, a fotó villámgyorsan terjedt a közösségi oldalakon, így a nácit félóra alatt megtalálták és leütötték. Rajta röhögött az egész város, a lakosság pedig azért szurkolt, hogy a támadót ne kapják el. Mondtam nekik, hogy erről a sztoriról hallottam, de nem tudtam rajta röhögni, mert nálunk ez éppen fordítva van: Magyarországon jelenleg egy olyan ellenzéki párt a második legnépszerűbb erő, amelynek elnökében egy, a magyar cigány közösségeket létükben fenyegető, törvények fölött álló, katonai alakzatban menetelő, egyenruhában járőröző gárda megalapítóját tisztelhetjük. E gárda ténykedésének számos alkalommal voltam szemtanúja Kelet-Magyarországon, hallottam a zsidózásukat és a cigányozásukat, hallottam szónokolni egyik alelnöküket, egy volt szkinhed urat, sőt, jól emlékszem arra, hogy e gárda működésének legfényesebb éveire esett a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság, amely hat halálos áldozatot követelt. Igaz, a gárda és a sorozatgyilkosok között nem volt együttműködés, már csak azért sem, mert a finnyás gyilkos urak a gárdát a fegyvertelensége miatt puhánynak látták, s kissé lenézték.

Az egyik amerikai azt kérdezte, hogy a gárda megalapítóját vajon börtönbe csukták-e lázítás miatt, mire sajnos csak az igazat tudtam válaszolni: e gárda alapítója ma az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus, akit a közelmúltban egy zsidó kötődésű színpadon láttak vendégül, s végül még meg is tapsoltak.

A társaság tagjai ekkor egymásra néztek, s láttam a szemükben, hogy azt hiszik: ennek a bolondos magyarnak elment az esze. Kénytelen voltam hát részletesebben elmesélni, hogy én abból a Kelet-Európából jövök, ahol egy rasszista gárdát megalapító ember képes azt kérni a demokratáktól, hogy nézzék el neki korábbi ideológiai botlásait, mert ő már jó útra tért, s megérdemel egy új esélyt - holott a rasszista hívekkel erősített pártjából ez az ember nem lépett ki, tisztségeiről nem mondott le és mandátumát nem adta vissza. Mindenkinek szíve joga, hogy megbízik-e ebben a pártelnökben, mondtam, de azt azért megjegyezném, hogy a sorozatgyilkosok által kivégzett emberek már nem részesülhetnek semmiféle új esélyben, mivel nem élnek. A párt azonban, amelynek elnöke a rasszista gárdát megalapította, él és virágzik, sőt, népszerűbb, mint valaha, amiben szerepet játszhat az is, hogy habár az elnök úr állítólag jó útra tért, az említett volt szkinhed úr még mindig a párt és az országgyűlés egyik alelnöke, az ő szerepe ugyanis az lehet, hogy a jó útra tért elnök úr viselkedése miatt összezavarodott szurkolótábort egyben tartsa. Ezt azonban beszélgetőtársaim nem értették. S azt kérdezték, hogy jól értik-e, a magyar országgyűlésnek tényleg egy volt szkinhed az alelnöke? Sajnos igennel kellett válaszolnom, bár a társaság megnyugtatására hozzátettem, hogy ma már az érdemdús alelnök úr is jó útra tért, s visszamenőlegesen sem tekinti magát szkinhednek, sőt, kikéri magának, ha valaki az egykori tarkopasz fejére és szkinhed-viseletére emlékezteti, mert ez nagyban sérti őt. Ez történik Magyarországon, magyaráztam, de mondom, azt hitték, viccelek. Ezután már csak annyit tudtam javasolni, hogy képzeljék el, hogy az elnökválasztáson náluk legközelebb majd megint Donald Trump győz. Még itt, a demokrata Washington államban is. De kétharmaddal.

Na, ekkor kissé elkomorodtak.

2017.12.02 08:30

Kácsor Zsolt: Engels és a halál

Publikálás dátuma
2018.08.18 10:00

Fotó: /
„Látogatásaink alkalmával a közeli rokonságtól általában tasakos Siót kapott, amit rögtön benyakalt, és be is rúgott tőle, ebből viszonylag könnyen rájöttem, hogy Kálmán bácsi tasakos Sió formájában veszi magához a szokásos adag vodkáját.”
Kálmán bácsira annak ellenére is élénken emlékszem, hogy élete utolsó hónapjaiban ő maga már nem is emlékeztetett saját magára. Titokzatos betegségben szenvedett, előttem nem mondták ki, hogy mi a baja, csak sok évvel később, felnőtt fejjel tudtam meg, hogy titokzatos betegsége valójában alkoholizmus volt, annak minden szövődményével, s végül rákkal, ami elvitte. Kálmán bácsi folyton kórházba került, ezért mi folyton látogattuk, rendszerint megkérdeztük tőle, hogy miképpen érzi magát, mire rendszerint ugyanazt válaszolta:
– Éppen úgy, mint az angol munkásosztály Engelsnél.
A felnőttek ezen nevetgéltek, én persze nem, mert Engelsről a nyolcvanas években csak annyit tudtam, hogy baromi vagány szakálla volt, és testvéri kötelék fűzte egy másik torzonborz alakhoz, akivel mindig egy plakáton szerepelt. Mivel sem Engelsről, sem az angol munkásosztályról nem volt semmi fogalmam, nem tudtam eldönteni, hogy Kálmán bácsi vajon jól van-e, mert ő sosem panaszkodott, és mindenhez igyekezett jó képet vágni. Ez könnyen ment neki, mert látogatásaink alkalmával a közeli rokonságtól általában tasakos Siót kapott, amit rögtön benyakalt, és be is rúgott tőle, ebből viszonylag könnyen rájöttem, hogy Kálmán bácsi tasakos Sió formájában veszi magához a szokásos adag vodkáját. Részegen a katonaságról mesélt, ő ugyanis aktív éveiben katonatiszt volt, valamelyik budapesti tisztképzőn végzett, majd egy géppuskás század parancsnoka lett az Alföldön. 1954-ben leszerelték, amit sohasem hevert ki, a család elmondása szerint akkor kezdett vedelni, és nem is hagyta abba egészen 1984-ig, akkor is csupán amiatt, mert belehalt. Nem tudtam sokáig, hogy miért szerelték le, erről valamikor a kétezres évek elején kérdeztem meg az akkor már nagyon idős testvérét. Azt mondta, állítólag arra akarták kényszeríteni, hogy katonai besúgó legyen, és ezt Kálmán bácsi állítólag nem vállalta. Nem tudom, hogy ez igaz-e, vagy csak Kálmán bácsi alkoholizmusát akarták vele szépíteni, mindenesetre ő maga soha nem beszélt erről, sőt, ha a honvédség szóba került, akkor általában elérzékenyült, s azt mondogatta, hogy egy igazi tiszt arról ismerszik meg, hogy az utolsó konzervjét is megosztja a katonáival. Egy ideig kételkedtem benne, hogy az a piaszagú, hiányos fogazatú, általában borotválatlan ember, akit én Kálmán bácsiként ismerek, valóban katonatiszt volt valaha, de miután mutattak róla fényképeket, el kellett hinnem a valóságot. A fényképeken egy fiatal, kerek arcú, jóvágású katonatiszt nézett rám a szovjetekéhez hasonló egyenruhában. Egyenes, büszke tartással állt a kamera előtt, és a szája sarkában már akkor is az a félmosoly bujkált, amit aktív részeges korából én is ismerhettem.
Az utolsó hónapjaiban hetente egyszer mentem be hozzá a kórházba, de már nem tudott kikelni az ágyból, bágyadtan hevert, és amikor megkérdeztem tőle, hogy Kálmán bácsi, hogy tetszik lenni, ő csak legyintett, s azt lehelte:
– Éppen úgy, mint az angol munkásosztály Engelsnél.
Akkor már tizenkét éves voltam, eléggé sokat olvastam, túl voltam úgymond felnőtt könyveken is, így Boccaccio Dekameronján, jó sok Móriczon, egy sor Anatole France és Zola könyvön, akkoriban szerettem meg egy Theodore Fontane nevű szerzőt, meg egy furcsa regényt, ami Rousseau-ról szólt, és nagyon imponált, hogy én már egy igazi filozófusról olvasok, habár természetesen nem tudtam, ki az a Rousseau, most se tudom, annyit értettem a regényből, hogy volt Franciaországban egy Voltaire nevű alak, akinek sokkal jobb humora volt, mint neki. De Engelst nem olvastam, csak rajzoltam, mert nagyon bírtam a szakállát, szóval jó sok színes portrét alkottam róla, meg arról a másik torzonborzról, akihez úgymond testvéri kötelék fűzte. Egy alkalommal megkérdeztem hát Kálmán bácsit, a tiszta forrást, hogy igazából hogyan érzi magát az angol munkásosztály Engelsnél, mire rejtélyesen csak annyit felelt:
– Éppen úgy, mint a bevándorló írek, ugyancsak Engelsnél.
Ezután kicsit hallgattunk, ő a kórterem plafonját nézte, én meg a pizsamáját, amiből véres csövek lógtak. Szívesen mondanám, hogy azok a véres csövek igazából Kálmán bácsiból lógtak, de neki akkor már szinte teste nem is volt, csak feje, meg két nagy, fakón ragyogó, barna szeme. Üldögéltem mellette szótlanul, majd elmentem, amin kissé fölélénkült, szerintem örült neki, hogy végre nem bámulom.
A következő héten a rokonsággal együtt mentem, és Kálmán bácsi akkor már kapott tasakos Sióba töltött vodkát, amitől percek alatt berúgott, és jókedve lett. Elérkezettnek láttam az időt, hogy megkérdezzem őt az írek hogyléte felől, mire azt válaszolta:
– Engels szerint az Angliába bevándorolt írek mocskosak, mint a disznók. Nem akarnak dolgozni, csak koldulni. Ráadásul amit összekéregetnek, azt azonnal elisszák. Tönkreteszik az angol munkásosztályt.
Ezen fölakadt a szemem. Meg is kérdeztem Kálmán bácsit, hogy ezek szerint tehát ő folyamatosan úgy érzi magát, mint az írek Angliában? Kicsit gondolkodott, majd rávágta:
– Nem, most például sokkal jobban vagyok.
Másnap meg is halt.
2018.08.18 10:00
Frissítve: 2018.08.18 11:33

Két miniszter fizetése is durván megugrott

Publikálás dátuma
2018.08.13 20:38
Kihelyezett kormányülés 2018.május 18-án, a Klebersberg Kastélyban
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/ Szecsődi Balázs
A legtöbb tárcavezető bére egyforma mértékben nőtt, de ők se jártak rosszul.
Közzétették a kormányzati portálon a miniszterek megemelt fizetését. A legtöbb tárcavezető bére ugyanakkora mértékben emelkedett, de vannak ketten, akik a jövőben a korábbi fizetésük többszörösét vihetik haza – szúrta ki a hvg.hu. Bártfai-Máger Andrea, az állami vagyonért felelős tárca nélküli minisztere és Süli János paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszter fizetése ugyanis korábban egyaránt 1.101.900 forint volt. Most 5.000.000 forintot keresnek majd havonta. A kormányzat az MTI-hez eljuttatott közleményében mindezt azzal magyarázta, hogy ők nem politikai, hanem vagyonkezelési feladatokat látnak el, éppen ezért az illetményük szabályozása az irányításuk alá tartozó állami vállalatok vezető tisztségviselőinek szabályozásához kapcsolódik.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesen kívül egyébként minden miniszter fizetése egyforma mértékben nőtt, ezért Nagy István agrárminiszter, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Varga Mihály pénzügyminiszter, Trócsányi László igazságügyi miniszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Rogán Antal kabinetminiszter, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az eddigi 1.101.900 forint helyett 1.782.100 forintot kap az államtól havonta. A miniszterelnök-helyettes valamennyivel kisebb fizetésemelést kapott, ő az eddigi 1.101.900 helyett 1.633.300 forintot keres majd.
2018.08.13 20:38
Frissítve: 2018.08.13 20:45