Kácsor Zsolt: Magyarországból futballpálya lett

Publikálás dátuma
2017.12.02 08:30
JÓ ÚTRA TÉRT A GÁRDAALAPÍTÓ? - Képes azt kérni a demokratáktól, hogy nézzék el neki ideológiai botlásait FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /

A múlt hetet Seattle-ben töltöttem, amely nem csak politikai értelemben, hanem életvitelszerűen is liberális város, ennélfogva újfasisztáknak ott nincs túl sok esélyük az önmegvalósításra. A világ társadalmi kérdéseiben föltűnően tájékozott amerikaiakkal találkoztam, így különböző társaságokban többször föltették nekem a kérdést, hogy mi történik Magyarországon, de minden alkalommal be kellett vallanom, hogy fogalmam sincs, amin jót nevettek. Azt hitték, viccelek. Magyarországból futballpálya lett, magyaráztam, ahol egy korrupt labdarúgó egy személyben csatár, csapatkapitány, edző, partjelző és bíró, aki lopott pénzből ráadásul megvette az egész pályát, majd kinevezte magát az országos futballszövetség örökös elnökének, s ebbéli minőségében szabályt hozott arról, hogy az ő csapatának nem lehet kapuja, így az ő csapata sohasem kaphat gólt.

Ezen nevettek.

Pedig komolyan beszéltem erről a történelmi komorságról, amely olyan, mint egy fekete felhő: elborítja az egész országot, és a bűnszövetkezetként tevékenykedő maffiakormányzat azon dolgozik, hogy még többet és még sötétebbet termeljen belőle. Hogy Seattle-ben is megértsék ezt a sötétséget, megemlítettem, hogy a korrupt labdarúgó egyik napról a másikra ellopott háromezer milliárd forint megtakarítást a magán-nyugdíjpénztárakból, de nem életfogytiglan börtönt kapott érte, hanem életfogytiglan tartó miniszterelnökséget.

A társaság ekkor végleg megbizonyosodott róla, hogy valami baj lehet az angolommal, hiszen össze-vissza beszélek. Úgyhogy egy helyi festőművész úgy döntött, ideje vidámabb témákra térni, s elmesélte, hogy náluk pár hete egy férfi horogkereszttel ment az utcára, de azonnal lefényképezték, a fotó villámgyorsan terjedt a közösségi oldalakon, így a nácit félóra alatt megtalálták és leütötték. Rajta röhögött az egész város, a lakosság pedig azért szurkolt, hogy a támadót ne kapják el. Mondtam nekik, hogy erről a sztoriról hallottam, de nem tudtam rajta röhögni, mert nálunk ez éppen fordítva van: Magyarországon jelenleg egy olyan ellenzéki párt a második legnépszerűbb erő, amelynek elnökében egy, a magyar cigány közösségeket létükben fenyegető, törvények fölött álló, katonai alakzatban menetelő, egyenruhában járőröző gárda megalapítóját tisztelhetjük. E gárda ténykedésének számos alkalommal voltam szemtanúja Kelet-Magyarországon, hallottam a zsidózásukat és a cigányozásukat, hallottam szónokolni egyik alelnöküket, egy volt szkinhed urat, sőt, jól emlékszem arra, hogy e gárda működésének legfényesebb éveire esett a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság, amely hat halálos áldozatot követelt. Igaz, a gárda és a sorozatgyilkosok között nem volt együttműködés, már csak azért sem, mert a finnyás gyilkos urak a gárdát a fegyvertelensége miatt puhánynak látták, s kissé lenézték.

Az egyik amerikai azt kérdezte, hogy a gárda megalapítóját vajon börtönbe csukták-e lázítás miatt, mire sajnos csak az igazat tudtam válaszolni: e gárda alapítója ma az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus, akit a közelmúltban egy zsidó kötődésű színpadon láttak vendégül, s végül még meg is tapsoltak.

A társaság tagjai ekkor egymásra néztek, s láttam a szemükben, hogy azt hiszik: ennek a bolondos magyarnak elment az esze. Kénytelen voltam hát részletesebben elmesélni, hogy én abból a Kelet-Európából jövök, ahol egy rasszista gárdát megalapító ember képes azt kérni a demokratáktól, hogy nézzék el neki korábbi ideológiai botlásait, mert ő már jó útra tért, s megérdemel egy új esélyt - holott a rasszista hívekkel erősített pártjából ez az ember nem lépett ki, tisztségeiről nem mondott le és mandátumát nem adta vissza. Mindenkinek szíve joga, hogy megbízik-e ebben a pártelnökben, mondtam, de azt azért megjegyezném, hogy a sorozatgyilkosok által kivégzett emberek már nem részesülhetnek semmiféle új esélyben, mivel nem élnek. A párt azonban, amelynek elnöke a rasszista gárdát megalapította, él és virágzik, sőt, népszerűbb, mint valaha, amiben szerepet játszhat az is, hogy habár az elnök úr állítólag jó útra tért, az említett volt szkinhed úr még mindig a párt és az országgyűlés egyik alelnöke, az ő szerepe ugyanis az lehet, hogy a jó útra tért elnök úr viselkedése miatt összezavarodott szurkolótábort egyben tartsa. Ezt azonban beszélgetőtársaim nem értették. S azt kérdezték, hogy jól értik-e, a magyar országgyűlésnek tényleg egy volt szkinhed az alelnöke? Sajnos igennel kellett válaszolnom, bár a társaság megnyugtatására hozzátettem, hogy ma már az érdemdús alelnök úr is jó útra tért, s visszamenőlegesen sem tekinti magát szkinhednek, sőt, kikéri magának, ha valaki az egykori tarkopasz fejére és szkinhed-viseletére emlékezteti, mert ez nagyban sérti őt. Ez történik Magyarországon, magyaráztam, de mondom, azt hitték, viccelek. Ezután már csak annyit tudtam javasolni, hogy képzeljék el, hogy az elnökválasztáson náluk legközelebb majd megint Donald Trump győz. Még itt, a demokrata Washington államban is. De kétharmaddal.

Na, ekkor kissé elkomorodtak.

2017.12.02 08:30

Két miniszter fizetése is durván megugrott

Publikálás dátuma
2018.08.13 20:38
Kihelyezett kormányülés 2018.május 18-án, a Klebersberg Kastélyban
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/ Szecsődi Balázs
A legtöbb tárcavezető bére egyforma mértékben nőtt, de ők se jártak rosszul.
Közzétették a kormányzati portálon a miniszterek megemelt fizetését. A legtöbb tárcavezető bére ugyanakkora mértékben emelkedett, de vannak ketten, akik a jövőben a korábbi fizetésük többszörösét vihetik haza – szúrta ki a hvg.hu. Bártfai-Máger Andrea, az állami vagyonért felelős tárca nélküli minisztere és Süli János paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszter fizetése ugyanis korábban egyaránt 1.101.900 forint volt. Most 5.000.000 forintot keresnek majd havonta. A kormányzat az MTI-hez eljuttatott közleményében mindezt azzal magyarázta, hogy ők nem politikai, hanem vagyonkezelési feladatokat látnak el, éppen ezért az illetményük szabályozása az irányításuk alá tartozó állami vállalatok vezető tisztségviselőinek szabályozásához kapcsolódik.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesen kívül egyébként minden miniszter fizetése egyforma mértékben nőtt, ezért Nagy István agrárminiszter, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Varga Mihály pénzügyminiszter, Trócsányi László igazságügyi miniszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Rogán Antal kabinetminiszter, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az eddigi 1.101.900 forint helyett 1.782.100 forintot kap az államtól havonta. A miniszterelnök-helyettes valamennyivel kisebb fizetésemelést kapott, ő az eddigi 1.101.900 helyett 1.633.300 forintot keres majd.
2018.08.13 20:38
Frissítve: 2018.08.13 20:45

Operabál – azaz inkább estély – 1946-ban

Publikálás dátuma
2018.08.12 18:00

Fotó: Fortepan/ Szent-Tamási Mihály
A háború befejezése után ismét megkezdte működését az Operabarátok Egyesülete. A dalszínház életében való újra megjelenésének első jeleként három programpontból álló rendezvénnyel lépett a közönség elé: A Rajna kincse című Wagner-mű előadása, utána vacsora az Operaházban, azt követően pedig tánc. Ha nem is nagy bál – hiszen a táncparkett nem egyesítette a színpadot a nézőtérrel –, mégis olyan kulturális esemény, ami révén többletbevételhez lehet juttatni az Operaházat.
Két külügyminisztériumi kollégámmal, Karcsival és Miklóssal elhatároztuk, hogy – természetesen meghívva egy-egy ifjú hölgyet – mi is jelen leszünk. Megvettük a jegyeket, foglaltattunk asztalt, ki-ki megjelent hölgyével az Andrássy úti palotában. Feltűnt nekem, hogy máskor vidám Károly barátom nincs jó hangulatban. Partnere, érettségi előtt álló gimnazista, nem osztotta Karcsi levertségét, élvezte élete első báli estélyét. Karcsi az előadást követő vacsora alatt próbálta ugyan a jókedv tettetését, de nemigen sikerült neki. Partnere szerencsére nem sokat érzett ebből, mert roppant csinos lévén, nagyon kelendő volt a táncosok körében. Vacsora után alkalmam volt Karcsival négyszemközt maradni. Bánatosan mesélte el, hogy miért olyan levert. Előrebocsátom, az operaestély időpontja 1946/47 fordulója, vagyis hetven évvel ezelőtt járunk.
Karcsi a megbeszélt időpontban jelent meg a kislány lakásán. A mama fogadta és türelmét kérte, hogy lánya még nem útra kész. Bevitte a szalonba, ahol barátnőjével beszélgetett, aki – nekem rokonom volt – ugyanúgy mesélte el a történetet, mint a fehér asztalnál Karcsi. A hölgyek egy-egy karosszékben ültek és csevegtek. Az egyik hölgy cigarettát vett elő, mire Karcsi sietve zsebébe nyúlt, előrántotta öngyújtóját és nem vette észre, hogy azzal együtt kirepült a zsebéből a hölgyek lába elé egy pőre koton. A mama pedig így szólt Karcsihoz: "Kedves Károly, valamit elvesztett." Karcsi odanézett. "Reméltem, hogy megnyílik a föld, hogy elsüllyedjek..." Mivel azonban a csoda nem történt meg, Karcsi kénytelen volt lehajolni és újból zsebre tenni a csomagolás nélküli óvszert. Szerencséje volt, mert abban a pillanatban belibegett a tollászkodását éppen befejezett kislány és közölte, hogy mehetnek. Karcsi, örülvén, hogy az egészségügyi cikk lekerült a napirendről, buzgón helyeselt és elindultak. "Mit fog rólam gondolni a mama?" – fejezte be Karcsi. Azt, hogy milyen gondos fiatalember vagy – feleltem.
Karcsi az est hátralevő részében szorgalmasan töltögetett saját magának és mire a mulatság véget ért, már láttam, hogy nekem kell hazakísérni a kislányt is, nemcsak az én partneremet. Hogy nemcsak az említett két hölgyet, hanem egy harmadikat is nekem kell hazafuvaroznom, akkor derült ki, amikor Miklós barátom közölte, hogy számít rám: hazakísérem az ő partnerét is, mert ő az est hátralévő részét – karrierje érdekében – Bolgár Elek külügyi államtitkár lányának fogja szentelni. Ott álltam hát az Opera ruhatára előtt három szép lánnyal. Szerencsére sikerült találnom egy taxit, amibe bepasszíroztam a hölgyeket – akkoriban szokásos Austin típusú, apró kocsi volt. Karcsi, látván, hogy nem fér be, belekapaszkodott a hátsó csomagtartó-rácsba, de két másik sofőr segített a miénknek és visszatartották. Karcsi pedig elindult a nagy magyar éjszakába.
Csak hétfőn reggel, a hivatalban tudtam beszélni vele. Nem sokkal azután, hogy elmentünk, valahol az Andrássy úton elkapta az éjszaka egy hivatásos tündére. Tőle eltávozva hazament. Amikor délben felébredt, megállapította, hogy vadonatúj Parker töltőtolla nincs meg. Biztos kiesett a zsebéből, gondolta, ott kell legyen az Andrássy úti nőnél. Ha letagadja, botrányt fog csinálni. A házszámot nem tudta, de emlékezett a kapualjra. Mivel akkoriban a lakóházak kapuit reggel 6 és este 10 óra között nyitva tartották, hamar megtalálta "vendéglátóját", aki örömmel látta viszont: de jó, hogy eljött, itt hagyta a Parkert.----
Hát akkor szerencséd van – mondtam. Szerencsém? – kérdezte Karcsi. Ha te látnád azt a nőt! Rémes! Inkább veszett volna oda a Parker!
2018.08.12 18:00
Frissítve: 2018.08.12 18:00