Az történt, hogy herceghalmi állomáson, csütörtökön éjszaka 12 óra után a bécsi gyorsvonat beleszaladt a Grác felé haladó személyvonatba és derékon kapván, átmetszette és részben pozdorjává törte azt. A legborzalmasabb vasúti katasztrófa történt csütörtökön éjszaka, katasztrófa, amelynek az eddigi megállapítások szerint hatvannál több halottja, százötven sebesültje van. Ez a szám azonban még egyre nő annak arányában, ahogy a romokat takarítják és a vasdarabok és kocsiszilánkok alul kikaparják a véres és csonka emberdarabokat. Nem kell színezni, fölösleges nagyon részletezni, hiszen a legfáradtabb fantázia, is el tudja képzelni azt a szörnyűséget, ami csütörtökön éjszaka a herceghalmi állomáson végbement. A háborúnak egy, a tűzvonalba beillő rémes fejezete játszódott le, kirobbant gránátként röpült a bécsi gyorsvonat a gráci személyvonat derekának, a szörnyű összeütközés nyomában vagonok, vasúti kocsik egyszerűen porrá zúzódtak, eleven emberekből véres, élettelen húscafatok lettek, egyetlen szörnyű másodpercben meghaltak vagy hatvanan és vagy százötven ember rémes jajveszékelése és kétségbeesett hörgése tette kísértetiessé a csütörtöki éjféli órát. Olyan volt a herceghalmi tragikus vasúti találkozás, mint a frontnak egy szakasza, mint egy darab háború.
Utóvégre megszokhattuk már ezalatt a két és fél esztendő alatt a pusztulást, a gyászt és a legszentimentálisabb lelkek is eltompulhattak már az egyéni szerencsétlenségek irányában. Ami azonban a herceghalmi állomás környékén csütörtökön éjszaka történt, az méreteiben olyan nagyarányú és körülményeiben annyira tragikus szerencsétlenség, hogy még az immár két és fél esztendős gyásznak ezekben a fekete napjaiban is, mélységes megrendülést okoz. Hatvanhat halott és száznegyven sebesült olyan megdöbbentő tömege a szerencsétlenségeknek, hogy elfogódott hangon kell beszélni róla és a katasztrófát valami egészen szokatlan távlatba állítja az, hogy éppen a díszes királytemetés kapcsán történt és olyanok is áldozataivá lettek, akik éppen a bécsi temetésről igyekeztek haza.
Népszava 1916. december 2.
