A jelenleginél rosszabb idők talán már nem várnak a bányászokra - osztotta meg reményét lapunkkal Rabi Ferenc, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszevezete elnöke a bányászok és kohászok védőszentje, Szent Borbála napja tegnapi ünnepségei kapcsán.
Ma 8-10 ezer bányász dolgozik Magyarországon. Pedig a hatvanas évekbeli csúcson számuk meghaladta a százezret. Mára lényegében megszűnt a mélyművelés, így - többek között - a barnakőszén-, bauxit-, mangán és uránérc-kitermelés. (2016-ban Márkushegyen éppenséggel az állam hajtotta végre az utóbbi évek legnagyobb bezárását.) A bányászaton belül ma a legnagyobb arányban, több mint 4 ezren a kő-, kavics és más építőanyag-kitermelésben tevékenykednek. A Mátrai Erőmű számára mintegy 2 ezren külszíni lignitfejtést végeznek Bükkábrányon és Visontán. Közel ezer fő dolgozik a hazai olaj- és gázkutató, illetve -kitermelő állomásokon. Kisebb vállalkozások hoznak a felszínre perlitet, ásványi nyersanyagokat és kvarchomokot is. Recsk térsége akár még aranyat is rejthet, de ma nincs érdeklődő vállalkozó. Rabi Ferenc szerint ahhoz, hogy az évszázados bányászati kultúra a jövőben is hozzájáruljon a fejlődéshez, az oktatáson túl leginkább állami ösztönzőkre és ehhez kapcsolódó vállalkozói tőkére lenne szükség. Az egyre több földhős állami koncessziós pályázat kapcsán megemlítette: ez nem túl sok, de annál felkészültebb bányászati szakembert igényel. A szakszervezeti elnök a hazai alapú és biztonságos áramellátásra hivatkozva kiállt a Mátrai Erőmű tervezett – mint fogalmazott, „kis légszennyezésű” - lignitblokkja mellett.
Bár Aradszki András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiaügyekért felelős államtitkára a központi ünnepségen a hely szelleméhez igazodó beszédet tartott, a bányászoknak azért még van miről meggyőzniük a kormányzatot. Az államtitkár ugyanis másutt rendszeresen a teljes szénmentesítés mellett foglal állást. Tegnap ugyanakkor inkább a koncessziós rendszert emelte ki, amiből tavaly közel harmincmilliárd folyt be. Emellett dicsérte a bányászok és a kohászok pótolhatatlan szerepét. A magyar kormány célja változatlan: a belföldi ásványkincsvagyon gazdaságos és környezetkímélő hasznosítása - fogalmazott. A stratégiai felhasználást, védelmet érintő kihívások kezelése a szakterület és a kormány közös érdeke - húzta alá. Azt azonban tegnap, a bányászok között nem említette, amit egy márciusi konferencián, miszerint „a magyar kormányzat a 2050-re teljes szénmentességet célzó európai irányhoz igazodik”.