Mezey György: a magyar futball elveszítette saját útját

Mezey György szerint a magyar labdarúgás külföldi edzők helyett magyar szakemberekkel léphet a fejlődés útjára. Mezey volt az utolsó szövetségi kapitány, akinek vezetésével 1986-ban Mexikóban világbajnokságon szerepelt a magyar nemzeti csapat.

Mezey György a legsikeresebb magyar futballedzők közé tartozik. Harmincöt mérkőzésen irányította a válogatottat, előbb 1983 és 1986 között, majd 1988-ban. Itthon kétszer választották az év edzőjének, 1985-ben az év európai szövetségi kapitánya lett. Edzősködött Finnországban és Kuvaitban is, majd amikor 2011-ben bajnokságot nyert a Videoton csapatával, visszavonult az élvonaltól, azóta ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt. A Népszavának a honi futball helyzetéről, és az 1986-os mexikói vb előtti tésztaevésről is nyilatkozott.

- Hogy van?

- Élem a saját világom, a hetven év felettiekét. Csökken az engem keresők száma, és egyre kevesebb a barátom. Akik még megmaradtak, azok igaz barátok.

- Melyik sikeres eredményére emlékszik a legszívesebben?

- Arra a harmincöt évre, amit az élvonalban töltöttem. Külön nem tudnék kiemelni egyet sem. Nyertem három bajnoki címet, az elsőt a BVSC csapatával még a második vonalban. 1977-ben lettem NB I-es gárda edzője, és az első bajnoki évemben a harmadik helyen végeztünk az MTK-val. Aranyérmes lettem 1991-ben a Honvéd, majd 2011-ben a Videoton csapatával. Ezek mind felejthetetlen, szép emlékek. No, és ott van még az a sikeres sorozat, amit válogatottal értünk el a világbajnokság selejtező-csoportjában 1985-ben.

- A hollandok és az osztrákok előtt végezve jutottunk ki ebből a csoportból Mexikóba a világbajnokságra. A csoportban elért eredmények alapján mindenki várta a folytatást. A bizakodó hangulatot erősítette, hogy 1986 tavaszán 3-0-ra nyertünk itthon Brazília ellen is. Így 31 év távlatából miként értékeli a világbajnokságon történteket?

- Nem változtatnék semmit a felkészülésen, változatlanul úgy csinálnánk mindent, amit a világbajnokságot megelőző három évben végeztünk. Az ellenségeim azt mondják, hogy túledzettem a csapatot, meg rengeteg tésztát ettek a játékosok, ám ez csak rosszindulat. A futballban szerencse is kell, és tőlünk akkor elpártolt. A korábbi években felfelé ívelt a csapat, eljutott a csúcsra, majd megkezdődött egy leszálló ág. Ez 1986 nyarán már jelentkezett. Az első meccsünket a Szovjetunió ellen vívtuk, és mi a korábban bevált, és eredményes taktikánkat alkalmaztuk, vagyis előre mozgással szerveztük a játékot. A meccs elején gyorsan kaptunk két gólt, és ha akkor lett volna időkérés, vagy ivószünet, máris változtattam volna. Az lett volna a megoldás, hogy az előre mozgás helyett visszahúzódunk, és kivagdossuk a labdát a mezőnybe, meg kontrázhatunk is. Most azt mondom, ha sikerült volna ez a változás a taktikában, nem kapunk hat gólt, és harmadikként is továbbjutók vagyunk a csoportból, nem esünk ki a rosszabb gólkülönbségünk miatt. De ilyen a futball, rúghat hatot a csapat, de kaphat is. Mi korábban a török válogatottat vertük idegenben 6-0-ra, a Szovjetunió ellen viszont mi voltunk a szenvedő fél.

- A múlt felidézése után térjünk vissza a jelenbe. Hogy látja a magyar labdarúgás helyzetét?

- Zűrzavaros a helyzet. A magyar futball elveszítette saját útját, eltűntek az értékrendek. Puskásék felépítették ezt, amit Détári, Nyilasi és Törőcsik generációja megtartott. Napjainkban a külföldi hatások kerültek előtérbe, nagy a bizonytalanság, nincs már arculata a focinknak, az összevisszaság a jellemző. Korábban elsőrendű volt ez a sportág, rengeteg pályával, rengeteg gyerekkel. Aztán jöttek az okoskodók, a különböző irányvonalakat hirdetők. Nálunk a futball változtatja a politikai és vezetői döntéseket, holott fordítva kellene ennek működni, a társadalom hasson a futballra.

- A hátteret és a jövőt az utánpótlás biztosítja. Vannak anyagilag jól támogatott akadémiák, onnan viszont elvétve kerülnek ki jó játékosok. Mi a véleménye erről?

- Hiába vannak akadémiák, ha azokat közepes képességű gyerekekkel töltik fel a létszám miatt. Ezek a fiatalok hiába sajátítják el az alapokat, tehetség hiányában nem lesznek képesek később sem a közepes szint fölé emelkedni.

- A válogatottnál és most már egyre több klubcsapatnál is külföldi edzőket foglalkoztatnak. A hazai edzők kissé háttérbe kerültek. Jó ez így?

- Erről beszéltem az imént, hogy különböző irányzatokkal kísérletezünk. A magyar futball egykori arculatát nem lehet visszaadni a hazai szakemberek nélkül. Azon csak mosolyogni lehet, hogy ők alkalmatlanok. Őket kell még felkészültebbé, tájékozottabbá és széles látókörűvé tenni. Ők ismerik legjobban az itteni viszonyokat, magyar szakemberekkel léphetünk megint előre.