Lemezeket fel! - Beatessé lett kis Bence

Ötven évvel ezelőtt vették fel minden idők legnépszerűbb magyar slágereinek egyikét. A dal címe az volt: Gondolj majd rám. Sokan ma is fejből fújják: „Gondolsz-e majd rám, ha elmúlt az éjjel? Minden álmunkat a hajnal tép széjjel?” Ám, ha megkérdeznénk, ki a zeneszerzője, a szövegírója és az előadója a nótának, akkor már zavarba jönnének a dúdolók. A válasz: Varannai István, Tamás László meg az Echo.

Mihó?

Öttagú együttes, amely 1965-ben megnyert egy amatőr tánczenei vetélkedőt, és elsősége jutalmául rádiófelvételt készíthetett. Abban az esztendőben a rádió hetenként több ezer percnyi könnyű- és tánczenét, valamint dzsesszt sugárzott, igaz, a televízió még messze mögötte maradt: akkoriban vezette be a havi fél órában jelentkező, Szeret ön táncolni? című összeállítást. A kép nélküli dobozban Komjáthy György „csak fiataloknak” szóló műsorát indította el; ennek címötletét Bencze Márta száma – Deák Tamás és S. Nagy István szerzeménye – adta. („Ott, benn egy dalt játszanak. Kinek? Csak fiataloknak!”)

A körülmények tehát kedveztek a beates pályakezdőknek, ám a stúdióban kiderült: a fiúk angolul szeretnének énekelni, merthogy saját számuk még nem akadt. „Külföldiül” viszont a rádiósok nem akartak velük felvenni semmit sem, noha a lemezgyárban az Atlantis együttessel abban az évben rögzítették a Beatles I Should Have Known Betterjét, a Metróval Roy Orbison Pretty Womanjét, Ambrus Kyrivel Millie Small My Boy Lollipopját, Koncz Zsuzsával Sandie Shaw Long Live Love-ját, Toldy Máriával Petula Clark Downtownját, Vámosi Jánossal Dean Martin Everybody Loves Somebodyját, Korda Györggyel Bobby Solo Se piangi se ridijét, Zalatnay Saroltával Rita Pavone Datemi un martellóját. (Valamennyit angol, illetve olasz nyelven.)

Az Echo tagjainak – Varannai és Tamás mellett Lelkes Zoltánnak, Markó Józsefnek, Szilvássy Zsoltnak – azonban volt eszük: már korábban rájöttek, hogy a Kis Bence című mondóka tökéletesen ráillik a Rolling Stones Off the Hook című dalára, s miután mindegyikük fejből vágta, hogy „egyszer volt egy kemence, belebújt a kis Bence”, hirtelen előálltak a Stones-szám magyar változatával. Ez olyan kiválóan sikerült, hogy ötletüket megfejelték, és zenét írtak Móricz Zsigmond A török és a tehenek című gyerekverséhez. A nagy író bizony nem gondolta, hogy halála után negyedszázaddal a kócos kis ördögök nemzedékének ünnepelt költője lesz, de miként is sejthette volna meg annak idején a beatkorszak beköszöntét!

Márpedig az elérkezett, és 1967 elején az Ifjúsági Magazin slágerlistájának élén állt, hogy „volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet”. Azt követte a Gondolj majd rám-kislemez. Az együttes elandalított hölgyrajongói párás szemmel tekintettek a Kapás utcában működő Budai Táncklub színpadán állókra, miközben mély átéléssel énekelték: „csak te voltál nekem, senki más”. (Lehet mondani, volt kapás.) A közterek piros padjainak felső deszkáján üldögélve pedig az E-mollt és a D-dúrt keresték az eredetileg héthúros szovjet dobgitárokon a tinédzser skacok, mert az Echo-slágert könnyebb volt lejátszani, mint az Easybeatstől a Friday on My Mind vagy az Illéstől a Nem érdekel, amit mondsz című dalt, bár a H szeptim okozott némi fejtörést...

Mire Soltész Rezső feldolgozta a számot – miként Máté Péter a Neoton hasonló, hatvannyolcas örökzöldjét, a Kell, hogy várj-t –, már nem a szovjet dob- vagy a csehszlovák lapgitárok domináltak. (Hatvanhétben a Jolana Graziella volt az új elektromos modell.) Húsz évvel a Gondolj majd rám megjelenése után az LGT vagy az Omega zenészei fejenként akár 1500 forintos ORI-gázsit is zsebre tehettek, míg Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Koós János, Korda György alkalmanként két és fél ezerért lépett fel az Országos Rendező Iroda esztrádjaiban.

Az Echo legföljebb álmodhatott efféle illetményről. Már csak azért is, mert 1969-ben megszűnt. Túlzás lenne azt állítani, hogy felbomlása fáj, még most is fáj, leghíresebb számának viszont máig van visszhangja.

Nem csupán hallhatóan: itt éppen láthatóan is.