Charles Gati: Baljós beszéd

Megkongatta a vészharangot az elmúlt héten Sigmar Gabriel, a német külügyminiszter. Nem először jelzi egy felelős német vezető, hogy felül kell vizsgálni a német-amerikai, sőt az európai-amerikai kapcsolatokat. Mondanivalója nem újdonság - az amerikaiakat a katonai egyensúly érdekli, a diplomáciában nem bíznak, a finomságokat nem értik -, de a helyzet más, mint volt. A különbség: Trump.

Első gondolatom, mint mindig, a történelem. A második világháború még alig vette kezdetét, amikor washingtoni külpolitikai elemzők már a háború utáni Európáról tanácskoztak. Céljuk az volt, hogy az első világháború utáni helyzet ne ismétlődjön meg. Nem akarták harmadszor is megmenteni Európát szélsőséges ideológiáktól és gonosz, soviniszta politikusoktól. Felismerték a békés német-francia kapcsolatok fontosságát. Elkészült a Marshall-terv vázlata. A jövő az együttműködésé, a későbbi integrációé. Aztán titokban olyan középpártokat is támogattak, mint az olasz vagy a német kereszténydemokrata párt.

Kevésbé ismert, hogy a Marshall-tervet felajánlották a magyar, a csehszlovák és a lengyel kormánynak is. Ám Sztálin közbeszólt: a három ország képviselői nem vehettek részt a terv alapító ülésén. Így csak Nyugat-Európáról mondható el, hogy szabadságát és jólétét Amerika segítségével érte el. Az atlanti szövetség azóta is működésképes, a világpolitika egyik ritka sikere hetven év óta.

Az is igaz viszont, hogy a szövetségnek a problémák özönével kellett megbirkóznia szinte minden évben. Leegyszerűsítve az okokat, arról volt és van szó, hogy az európaiak zöme és az amerikaiak túlnyomó többsége másképp látja a szovjet és újabban az orosz veszélyt, és más megoldást keres. Európában a hangsúly a diplomácián van, Amerikában a katonai feltartóztatáson. Az érdekek és az értékek továbbra is hasonlóak, a vérmérséklet más.

Az ellentétek azonban most mélyebbek, mint valaha. A Körber-Stiftung és a Pew Research múlt heti tanulságos kimutatása szerint a németek 78 százaléka jobb együttműködést akar az oroszokkal, míg Amerikában ez csak 43 százalék. Németország és Amerika kapcsolatát a németek 52 százaléka rossznak minősíti, az amerikaiaknál ez az érték 18 százalék. A németek 88 százaléka egy európai védelmi rendszert támogat, és csak 9 százalék favorizálja az amerikai partnerséget.

Az atlanti szövetség zilált állapotát jelzi az is, hogy a franciák Amerika szerepére aspirálnak a Közel-Keleten, az angolok alighanem lemondják Trump elnök londoni látogatását, és a gyakori ígéretek ellenére a NATO anyagi támogatása továbbra is elsősorban Amerika gondja marad. Az Amerika-ellenes hangulatot Európa nyugati és keleti részén is elmélyíti és szélesíti a hathatós orosz propaganda és Trump elnöksége.

A meccsnek nincs vége. Még van egy kis maradék jóindulat az Atlanti-óceán mindkét partján, de roppant veszélyes év elé néz az atlanti szövetség. A világpolitika lényegéről van szó.

2017.12.13 07:03

Iskolai koffein

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is. Hüledezem. Vajon mennyire lenne bölcs kiküldeni valakit az esőbe, majd elvenni tőle az esernyőt, hogy el ne fáradjon a keze, miközben az ernyőt tartja? A diákok nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak csupán néhány órát, hanem mert az oktatási rendszer erre kényszeríti őket. Ha a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább "következetes"), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken! Részben a sok ezres év eleji diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik az iskolai túlterheltségről, a magas óraszámról. (Ezt bizonyítandó, felhívásunkra rengeteg diák fotózta le saját órarendjét.) Érdemes azonban beszélni a túlzott mértékű lexikális tananyag terheiről, és a diákok túlzott stresszeléséről is. Aki nem szakosodik gyorsan, hanem például általános gimnáziumba megy, az egy sor tantárgyból nagyon részletes tudást kell elsajátítson a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik az adott tárgyból, ha nem, -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyaira nem jut kellő idő és óraszám. Így azokat különórákon kell megtanulnia. Abban tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - azt mondja, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. (Közvetlenül nem, de közvetve igen, miután a kötelező tananyag egyrészt merev, másrészt néhány területen nagyon részletes, főként azoknak, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulnának tovább, amelyeknek az elsajátítását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.) Emellett - és erről kevesebb szó esik - a “poroszos” iskolarendszer elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat. A tesztrendszer például a memóriát kéri számon, elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló. Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, nem egy esetben megszégyenítve a tanulót az osztály - a saját közössége - előtt, ha egy kérdésre éppen nem tud helyesen felelni. Ezt tetézik az antidemokratikus igazgatók, akik között mind több a politikai kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekkel nyomják el a diák-önkormányzatokat és hallgattatják el saját iskolájuk hangját. Annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen néhány diákkal, esetleg töltsön el egy napot valamelyik közoktatási intézményben, látogasson el néhány  órára, nézze meg a fiatalokat, amint a következő napra készülnek. Garantálom, másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.  A szerző kommunikációs koordinátor, Független Diákparlament 
2018.09.19 08:19

Sorrend

Nemrég még komoly fegyverténynek számított egy-egy kelet-közép-európai politikai vezető meghívása Washingtonba, amolyan demokrácia fokmérőként működött. A Trump-éra azonban ezt is átírta, mint oly sok mindent a tengeren túli demokráciaszentélyben. Tegnap Andrzej Duda lengyel elnököt fogadta az amerikai elnök miközben, az Európai Unió épp elindította a 7. cikkely szerinti eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása miatt Lengyelország ellen. A Fehér Ház új lakója közismerten nem finnyás emberi jogi és jogállamisági kérdésekben, viszont annál inkább érzékeny az Egyesült Államok katonai ereje és az amerikai hadiipar piaci vezetőszerepe témakörben. Nem véletlen, hogy Kelet-Közép-Európából elsőként Klaus Johannis román elnök kapott hivatalos meghívást Washingtonba tavaly júliusban, illetve, hogy Trump először épp Varsóba látogatott a térségben. Mindkét országban az utóbbi időben komoly visszalépések történtek a jogállamiság terén, ám a két állam geopolitikai jelentősége felülír minden Washingtonban korábban hagyományos aggályt. Romániában 2016 óta élesben működik Deveselun, az amerikai rakétavédelmi bázis, Lengyelországban most épül. Bukarest az európai NATO-tagállamok közül elsőként ígérte (és valósította) meg azt, amit Trump kért – védelmi költségvetése 2 százalék fölé emelését -, amerikai katonai támaszpontnak ad otthont a Fekete-tenger partján, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az (Traian Basescu volt államfő szavaival élve) ne váljon „orosz tóvá”. Lengyelország a rakétavédelmi bázison túl elsőként kötött rendszeres amerikai cseppfolyósgáz-szállítmányokra szóló szerződést (Trump tavalyi varsói útja után). És nem utolsósorban, e két ország volt az első a régióban – és Európában –, amely Trump hivatalba lépése óta nagy tételben vásárolt amerikai haditechnikát, valamint ők a két legnagyobb oroszellenes, egyben Oroszországgal határos európai állam is. Ezt a stratégiai fölényt nem tudja legyőzni Orbán Viktor, bármennyire is élen jár a Trumptól nem idegen illiberalizmusban. Duda washingtoni meghívása újabb alkalom lehetne miniszterelnökünk számára, ahhoz hogy rádöbbenjen – az Unión kívül van ugyan élet, de ahhoz nem elég a „merjünk nagyok lenni”.
2018.09.19 08:19