- Kétéves koromban papírt kaptam arról, hogy ellenség vagyok - mondta a Népszavának Visky András, akinek édesapját, Visky Ferenc református lelkészt az 1956-os forradalmat követő tisztogatáskor börtönbüntetésre ítélték Romániában. Édesanyját, Visky Júliát hét gyermekével együtt a Bărăgan-alföldi táborba telepítették. - Kezdetben naponta, majd hetente el kellett mennünk az anyánkkal egy barakkba, ahol egy szekus őrnagy ellenőrizte, hogy még megvagyunk - mesélte és hozzátette: őt középiskolásként kezdték el megfigyelni. - Nem biztos, hogy egy diktatúrában rossz ellenségnek lenni, kitartottnak lenni talán rosszabb - mondta és megjegyezte: ismer olyan családokat, ahol a gyerekek a szülőket tartották ellenségnek, mert nem alkudtak meg a kommunista hatalommal. - A világ nem ilyen kétosztatú. Egy diktatúra mindig rajtunk nyugszik, nem ejtőernyővel érkezik közénk egy megnevezhetetlen ellenség ármánykodása révén. Tudtam, hogy nem lehet karrierem ebben a rendszerben. Az önelfogadás ajándékában nőttem fel.
Mit jelent otthon lenni annak, akinek gyerekkori alapélménye a száműzetés? - Sokat utazom és a világot tekintem otthonnak. Hazaérkezni Kolozsvárra mindig jelentős esemény. Fontos nekem a város soknyelvűsége és az, hogy a szomszéd ház lakói számára már egy másfajta igazság érvényes a történelem olvasatában.
Visky András másik alaptapasztalata a Biblia, a történetek szereplőjének érezte magát: a kitelepítés évei az egyiptomi fogságnak feleltek meg, a Vörös-tenger a Duna, a távollévő apa az Egyiptomból kivezető Mózes volt. - A Bibliával belépek egy örökkévaló történetbe, ami azzal a kérdéssel szembesít, hogy van-e lelkünk? Az embernek állandóan be kell bizonyítania önmagának és a közösségének, hogy létezik a lélek. Mindegy, hogy hívő vagy sem, az emberre háruló egyetlen nagy feladat a lélek megismerése - mondta és hozzátette: aki hívőként nem ismeri a kételyt, annak hite sem biztos.
Vannak olyan szituációk, amikor az ember úgy érzi, Isten eltűnt a világból. - Ez néha évekig tart. Ilyen például a háború. Van egy amerikai megrendelésre írt darabom, a címe: Megöltem az anyámat. Azt mondta a producer, minden rendben van vele, de Amerikában nem lehet ilyen címmel bemutatni darabot. Nem értettem ezt a finnyásságot. A holokauszt, a gulág, az emberek kiirtásának tökéletesen működő üzemei óta nem tudok finnyás lenni és nem félek a szavaktól - mondta. Hozzátette: egy társadalom és egyén életében nagy veszteség idején nem szavakat vagy Isten nevét kell használni, hanem le kell tudni ülni a másik ember mellé és meg kell tudni osztani vele a magunk életét.
A nyolc év anyagát átfogó Nevezd csak szeretetnek című kötetben a Kertész Imrének ajánlott A fogadás című vers a hit megtartásával foglalkozik és Jób története az alapja. - Jóbé az egyik legelképesztőbb könyv a Bibliában, a szabadság elnyerésének drámája. Van egy morálisan tiszta ember, aki a legnagyobb szenvedésen megy keresztül. Isten és a Sátán fogadást köt Jób fejére. Ha Jób nyer, életben tartja Istent. A 20. században is azoknak kellett megnyerniük a fogadást, akik végletes helyzetekbe kerültek. Számomra csoda, hogy holokausztot túlélő zsidó emberek között vannak, akik hívők maradtak. Az is felfoghatatlan, hogy apám nem alkudott meg és az anyám, aki egy szót sem tudott románul, úgy döntött, hogy végig járja az utat. A fogadást megnyerni azt jelenti, az ember lehet szabad.
A kötet címe a József és testvérei című versből van. Józsefet féltékeny testvérei eladták rabszolgának. Egyiptomban befolyásos ember lesz és megbocsát testvéreinek. - A szeretet szót nehéz kimondani, lehet, hogy nem is írtam még le. József bosszúja a szeretet, a visszafogadás. A kérdés, hogy tudja-e a bosszú a szeretet formáját felvenni és fordítva. Néha nem tudjuk megkülönböztetni a szeretetet a gyűlölettől - mondta és arra a kérdésre, hogy a megbocsátáshoz az emlékezés vagy a felejtés vezet, azt válaszolta: - A felejtésnek a nárcisztikus önszeretethez van köze. Ezért látunk olyan elképesztő identitásváltásokat, amikor progresszív figurák válnak szörnyetegekké. A művészetre azért van szükség, hogy megakadályozza a felejtést. Belehelyez minket egy történetbe, amelyben benne vannak a saját identitásunkat formáló harcok.
Visky András a művészet klasszikus alkotásai mellett Eminemet is szereti és analógiát lát a rapper zenéje és Bach között. Elmondta, ő a klasszikumot a kortársból érti meg, a kettő között pedig nincs hierarchia.
