Legyőzöttek diadala

Publikálás dátuma
2017.12.21. 06:47

A Felkelés Auschwitzban című könyv komor tanúságtétele szerint a Sonderkommando világa – a poklok pokla. Még Auschwitz-Birkenau infernóján belül is a legmélyebb bugyor. Tagjait kényszerítették arra, hogy kihozzák fogolytársaik tetemét a gázkamrából, nekik kellett kihúzniuk az aranyfogakat, ők nyírták le a nők haját, vizsgálták át a hátrahagyott ruhákat, értéktárgyak után kutatva. A halálzónában éltek, s tudták: abban a pillanatban, hogy ide kerültek a sorsuk megpecsételődött. Minden gaztettet testközelből láttak, a nácik nem akartak tanúkat: időről időre meggyilkolták a kommandó páriáit, s újabb csapatot hoztak. Dante szavaival: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”

Nem csoda, hogy fellázadtak – gondolhatná a megrendült kései olvasó. Pedig felkelésük valójában maga a csoda. Épp erről szól a könyv. (Az egyik szerző, Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk című, szintén a Sonderkommandoról írt kötete a Saul fia forgatókönyvének egyik forrásműve volt.)

Auschwitz gyötrelmesen hosszú történetének egyetlen felkelése során olyan emberek szegültek szembe a paranccsal, s támadtak rá őreikre, akiket hosszú ideje a legszörnyűbb módon megaláztak, akiket szakadatlan lelki-testi terrorral igyekeztek megtörni, akiket ezért a nácik akarat nélküli rabszolgáknak tekintettek. Akiket még a táboron belül is elkülönítettek. Akik ekkor az auschwitzi – mélyen konspirált – ellenállási mozgalomtól sem kaphattak segítséget. Csak magukra számíthattak. S még a véletlen is ellenük szegődött.

Tudták, esélyük a győzelemre szinte a nullával egyenlő. Mégis belevágtak, legtöbbjüket hamar lelőtték. De harcolva haltak meg, tiltakozva a kiteljesedett aljasság terrorja ellen. Cselekedetük ezért magasodik hőstetté, erkölcsi példává. Az emberi méltóság töretlenségének jelképévé.

A könyvben az olvasó gyakran olyan részletekhez ér, amikor egy ideig fel sem tudja fogni a szavak, mondatok értelmét, csak dermedten néz maga elé. „A férfiholttesteket két női holttest közé tették, mert a női test zsírtartalma magasabb volt, s ezt az égetésnél kihasználták. Ahogy arra az SS-ek ’kutatásaik’ során rájöttek, a gyerekhullákat ’ésszerű’ volt felnőtthullákra fektetni, hogy a testek közötti hézagokat jól kihasználják.” – A recenzens elnémul, erre az iszonyatra nincs szó.

Miközben azt szeretnénk, hogy ezt a könyvet, melyet a mindig kitűnő Győri László fordított, nagyon sokan elolvassák. Mert azzal, hogy emléket állít a felkelőknek, a felejtés ellen is érvel. Nehogy megismétlődjenek a múlt rémtettei.

Szerző

Markáns harmóniafutamok

Publikálás dátuma
2017.12.21. 06:45
A koncerteken is jórészt egyedül játszik: a trombita mellett billentyűkön és laptopon szólaltatja meg dalait Fotó: Innovative Ar
Barabás Lőrinc trombitás-zeneszerző ma este jótékonysági koncertet ad a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány javára, amelynek egykor maga is támogatottja volt.

„Ötéves koromban, szüleim révén kerültem az alapítványhoz, amely délutáni programokkal – gyógytornával, úszásoktatással, angoltanítással – és nyári táborokkal segítette a végtaghiánnyal született gyerekeket. Óriási segítség volt, hogy találkozhattam hasonló sorsú gyerekekkel, szuper közösség alakult ki, sokukkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Nem kellett hátrányos helyzetűnek éreznem magam, nem kellett azt gondolnom, hogy én vagyok az, aki egy kézzel született, s nincs körülöttem hasonló” – mondja Barabás Lőrinc. Az alapítvány támogatottjai között volt Pásztory Dóri paralimpiai bajnok úszó, aki a napokban így fogalmazott: „a rengeteg élménynek és pozitív visszajelzésnek köszönhetően valami olyan önbizalommal vérteztek fel minket gyerekkorunkban, ami szinte mindenkinél boldog, sikeres felnőttkort eredményezett.” Ezzel Lőrinc is egyetért – hozzátéve, hogy az alapítványt sokáig megszűnés fenyegette, a közelmúltban viszont nemzedéktársai, egykori támogatottak – Csesznegi-Fényes Zsuzsanna, Lévay Petra és Hurtik Imre – vették át a civilszervezet irányítását, ami esélyt ad a folytatásra. Az új vezetők a gyerekek fizikai fejlesztése és szellemi épülése mellett magát a társaságot, a közösség újjáépítését is küldetésüknek tartják, s Lőrinc is ezért csatlakozott a munkához, megszervezve a mai jótékonysági estet.

Barabás Lőrinc fővárosi évzáró klubkoncertjeire (EllátóHáz, Instant) hosszabb külföldi koncertsorozat után kerül sor. Ősszel Moszkvában rendezték meg a Bigateque nevű orosz zenekarral közös albuma, a Jericho élő bemutatóját. Berlinben, a Badehasuban Somogyvári Gergő forgatókönyvíró-rendező Trans Danube című „film-meditációjához” játszott élő szettet, majd Bécsben, a Hundertwasserhausban lépett színpadra. Ezt követte egy háromhetes, igen sikeres amerikai turné, amelynek során a keleti és a nyugati parton (New Yorkban és San Franciscóban) is megfordult, szólóban és helyi zenészekkel együttműködésben koncertezett, s amelyről a napokban érkezett haza. Közben a Random Szerda csapatához is visszatért: az elmúlt két évben a Budapest Jazz Clubban koncerteztek, januártól az Akváriumban folytatják.

A 34 éves trombitás-zeneszerző zeneszerzői és előadóművészi pályáján az elmúlt időszakban két markáns irányzat rajzolódott ki. A Sastra (2013) és az Elevator Dance Music (2015) című lemezek jelzik, mennyire fontossá váltak számára a szóló-produkciók, a live actek, amelyekhez legtöbbször számítógépen ír zenét, zongora-billenytűzettel, sok-sok elektronikával, pedálokkal, midi-vezérlőkkel. A koncerteken is jórészt egyedül játszik: a trombita mellett billentyűkön és laptopon szólaltatja meg dalait, amelyekben a klasszikus zenei és jazz-utalásoktól a legújabb elektronikus tánczenékig számos műfaj, stílus ötvöződik. A mai este annyiban lesz kivétel, hogy – Lőrinc legutóbb publikált száma, a Mistaken hatására – fontosabb szerepet kap a zongorahang, illetve nem egyedül lesz színpadon: két remek dobos (Delov Jávor és Mihalik Ábel), valamint Biljarszki Maxim médiaművész csatlakozik hozzá, aki a vizuális hatásokért lesz felelős.

A másik fontos pillér a Barabás Lőrinc Quartet, amelyben Cséry Zoltán billentyűzik, Herr Attila basszusgitározik és Nagy Zsolt dobol – velük jelentette meg 2016-ban a Beardance című albumot. Itt közelebb járnak a jazzhez és a szólóprodukciók mellett a kvartett a társas zenélésnek, a kamaramuzsikának is jó terepe. Lőrinc egyfajta művészeti vezetői, ha úgy tetszik, „karmesteri” szerepet tölt be, miközben a többiek művészi szabadságát, kreatitivását, improvizációit is hagyja érvényesülni. A fejében és számítógépén folyamatos születő dallamokból, harmóniafutamokból groove-okból már készül az új lemez, amelynek márciusban, a Müpában lesz a bemutatója, a világszerte egyre ismertebb japán trombitás, post-bop, a neo-soul, a hip-hop és az elektronikus stílusok között kalandozó Takuya Kuroda vendégszereplésével.

Névjegy
Barabás Lőrinc a Kőbányai Zenei Stúdióban kezdett trombitálni, majd a Zeneakadémián Fekete-Kovács Kornél növendékeként diplomázott 2006-ban. Öt évvel később New York-ban, az SAE Institute-ban tanult elektronikus zeneszerzést. 2005-től a Barabás Lőrinc Elektric vezetője, az Irie Maffia és az Upton Fellaz trombitása, a Random Szerda csapatának tagja volt. 2015-ben alapította meg saját kvartettjét. 2013 óta szólóprodukciókkal, live actekkel is járja a világot.

Infó: Barabás Lőrinc Live Act – jótékonysági koncert

December 21. csütörtök, 19:00, Ellátóház (Budapest VII., Dob utca 19.)

Szerző

Kétmilliós jutalom az arany lábvért megtalálójának

Pénzjutalmat kapott Antal Róbert a miniszterelnökségtől. A szegedi férfi a nyáron gombászás közben talált rá egy bronzkori arany lábvért darabjaira.

A kétmillió forinttal járó elismerést Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára adta át kedden a Móra Ferenc Múzeumban - adta hírül az MTI.

Antal Róbert bejelentése nyomán a lábvért további darabjait régészek tárták föl, a páratlan lelet megmenekült az enyészettől, és nem sokára a nagyközönség számára is láthatóvá válik a múzeum állandó kiállításában.

A több mint száz grammos aranylelet több szempontból egyedülálló, Európában korábban még nem találtak nemesfémből készült bronzkori lábvértet. A páratlan értékű ötvösmunka formája és díszítése alapján a legnagyobb valószínűséggel a Krisztus előtti 12. és 9. század közötti periódusra keltezhető.

Európából 30-35 bronz lábvért került elő, ezek közül tíz Magyarország területéről, a Dunától keletre azonban ez az első ilyen lelet.

  

Szerző