A brit HTV (ma ITV) 1987-ben „elővette" a londoni Orange Tree (Narancsfa) Színházban tizenegy évvel azelőtt bemutatott A kis gyufaárus lány című musicalt, amely a nagy dán meseköltő, Hans-Christian Andersen műve alapján készült. A televíziós változat főszerepeit a nádszál modell Twiggyre, valamint Roger Daltrey-ra, a Who énekesére bízták, a leginkább fülbemászó betétdal pedig megragadta a nézők egyikét, Cliff Richardot.
A következő karácsonyon „CR99" előállt a Mistletoe and Wine (Fagyöngy és bor) című szám saját verziójával, és kerek e világon hódított a Cliff-klip. Azért CR99, mert Richardnak ez volt a kilencvenkilencedik kislemeze; a századikkal – 1989-ben – az ötvenes-hatvanas éveket idézte fel, hiszen az akkori szokásoknak megfelelően négy dalt tett a hanghordozóra, és a darabok közt volt első korongjának A oldalas száma, az 1958-as premier alkalmával mindjárt a brit slágerlista második helyére ugró Move It.
A Fagyönggyel olyan sikert aratott, amilyet hosszú és dicsőséges pályafutása során sem sokszor ért meg. A színpadon töltött majd hat évtizede alatt összesen tizennégy dallal vezette a brit lajstromot, ezek egyike volt a Mistletoe and Wine. A kislemezből hetek alatt 750 ezer példány kelt el; a vásárlók forgataga 1960 karácsonyára emlékeztetett, amikor Richard ugyancsak listavezető I Love You-jáért őrültek meg az emberek. (Helyesebben: Richard és Bruce Welch I Love You-jáért voltak oda, mert a dalt a Shadows gitárosa írta.) Nem árt hozzátenni: a '88-as szám olyan további éllovasokhoz csatlakozott, mint a Living Doll (1959), a The Young Ones (1962), a Summer Holiday (1963) vagy a Congratulations (1968). Hihető vagy sem: az Eurovízió-fesztiválnyertes Gratulálok, valamint a Fagyöngy és bor között eltelt húsz esztendő során csak 1979-ben, a We Don't Talk Anymore-ral, valamint 1986-ban, a Living Doll felújításával tudott az első helyre kerülni Nagy-Britanniában.
FOTÓ: AFP/MARKKU ULANDER
Ám 1988-ban, karrierje kezdetének harmincéves jubileumán olyannyira a régi szép időket elevenítette fel, hogy negyvenhét előadást tartalmazó angliai turnéjára hetvenkét óra alatt elkelt valamennyi – több százezer – belépő. Decemberben mindenütt könnyeztek a rajongók; egyrészt, mert Cliff azzal – mi mással? – kezdte a műsort, hogy a rock and rollra született (Born to Rock 'n' Roll – énekelte a Time című, 1986-ban színre vitt musicalből), majd miután végigénekelte addigi életművének esszenciáját, a Mistletoe and Wine-nal zárta a műsort. Birminghamben, Londonban vagy Manchesterben egyaránt nyolc ráadást nyomott le...
A korabeli közönség amúgy is fogékony volt a régire. Abban az esztendőben (1988-ban) Kylie Minogue Little Eva 1962-es Loco-motionjének, Phil Collins a Mindbenders 1965-ös A Groovy Kind of Love-jának, a Wet Wet Wet a Beatles 1967-es With a Little Help from My Friendsének, a Pet Shop Boys Elvis Presley 1972-es Always on My Mindjának, míg a brooklyni hip hop trió, a Fat Boys Chubby Checker 1960-as The Twistjének adaptációjával rukkolt ki. A Hollies pedig önmaga felvételeinek archívumából előkotorta a He Ain't Heavy He's My Brothert, és ugyanolyan sikert aratott vele, akár az eredeti megjelenéskor: első volt 1969-ben és első lett 1988-ban is.
Cliff Richard utóbb kétszer ismételte meg a karácsonyi listavezetést: 1990-ben a Saviour's Day-jel, azaz a Megváltó napjával, majd 1999-ben a Millennium Prayerrel (imával), az Auld Lang Syne, a szó szerint régmúlt idők skót népdalának feldolgozásával. Itthon Gyertyafény keringőként ismerik a dallamot, mivel Zsoldos Imre és együttese 1965-ben e címmel vette lemezre a számot, utalva arra: az 1940-ben forgatott híres angol filmben, a Waterloo Bridge-ben egy Gyertyafény elnevezésű klubban játszotta ezt a zenekar. (Arról utóbb mindenki megfeledkezett, hogy a korong borítóján a Gyertyafény keringő után, ha csak zárójelben is, ott állt: skót népdal.)
Cliffnek különben mindig ünnepe volt, ha arra gondolunk, hogy 250 millió lemezét vették meg eddig. A beszerzők megannyi korcsoportban meggyőződtek róla: nem előadni, csupán hallgatni e korongokat, attól is fölöttébb boldog lehet a karácsony...
