Panelhorrort vitt színre Pálfi György

Publikálás dátuma
2017.12.29 06:45
FOTÓK: SZALMÁS PÉTER
Pálfi György filmrendező első színházi munkájaként egy skandináv panelhorror adaptációját készítette el a Zsilipben. Úgy érzi, hogy nálunk a filmre rátelepedett a politika.

- Most rendezett először színházban, milyen élmény kilépni a filmezésből?

- Nagyon jó, nem is értem, miért nem csináltam eddig.

- És miért nem csinálta eddig?

- Mert mindig volt film, ami lekötött. A filmezésben otthon érzem magam, ismerem a nyelvét, kisgyerekkorom óta művelem, beleivódott a csontjaimba és a sejtjeimbe.

- Korábban nem is vetődött fel a színház?

- De szinte állandóan, hiszen a film és a színház közel áll egymáshoz. Ám azt gondoltam, és valamennyire most is azt hiszem, hogy két különböző nyelvről van szó, még ha ugyanabba a nyelvcsaládba tartozik is mindkettő: a két műfaj megérti egymást, ugyanúgy mint a lengyelül beszélő az oroszt. Mégis, valahogy attól tartottam, hogy lengyelül kezdek el beszélni és nem oroszul.

- Végül aztán miért adta meg magát?

- Megtetszett, hogy a színház közösségi cselekvés.

- A film nem?

- A filmezés igazi csapatmunka, de jobban elkülönülnek egymástól és sokkal hosszabb ideig tartanak az alkotás egyes fázisai. A forgatókönyvírás például magányos gyötrődés, hosszú hónapokon át, míg elkészül a végső változat. De a vágás is hasonló élmény. A vágómmal most több mint egy évig dolgoztunk kettesben a filmen.

- Azt mondják, hogy a jó színházhoz is belső diktatúra kell.

- Lehet, én társasági élményként éltem meg a színházat, ahol egy közös célért dolgozunk több héten át. Nyilván ezt is át lehet tolni egyfajta uralkodássá, de a mi esetünkben most nem ez történt, legalábbis remélem, hogy a többiek is így látják.

- A Tripp új, saját meghatározása szerint helyspecifikus színház, nincs társulat, produkciókra szerződik mindenki. Ráadásul önök nálunk szokatlanul, két hónapig ugyanazt játsszák. Hogyan lehetett ezt a formát a gyakorlatba átvinni?

- Szükség volt ugyan kompromisszumokra, de azt hiszem, például a színészválasztás ennek nem látta kárát, még akkor sem, ha ez a forma sok színészt kizárt a kezdeményezésből, hiszen akik repertoárrendszerben játszanak nem tudtak velünk dolgozni. Ezért több színészrendezőt – Quintus Konrádot, Szabó Simont, Vasvári Csabát – nyertük meg, mert ők jobban ráértek.

- Az előadásban kamaszgyerekek is szerepelnek, őket hogyan választották ki?

- Olyanokat választottunk, akiknek már van színházi tapasztalatuk. Az utóbbi években több nagyobb zenés produkció született, ezek sok gyereket foglalkoztattak, filmes ügynökségek segítségét is kértük, így nem okozott különösebb gondot a casting.

- Az Engedj be című előadás alapja egy skandináv gyerekhorror film, amely egy vámpírlány és egy fiú szerelméről szól. A vámpírlányt játszó szereplőt hogyan találták meg?

- Szőke Abigél, aki egyébként Sopsits Árpád Martfűi rém című filmjében is játszott, egyszerűen besétált a castingra, és szinte azonnal eldőlt, hogy őt kerestük.

- A témát ön hozta?

- Nem, Magács László a Tripp vezetője ajánlotta, azt gondolta, hogy ez nekem való.

- A játszóhely, a Zsilip is eléggé speciális.

- Igen, mivel a film egy panelhorror, először egy gyárcsarnokot, egy lecsupaszított betonszerkezetű épületet kerestünk. Találtunk is több lehetséges helyszínt, de főleg Budapest külterületén. Végül aztán az élet hozta meg a megoldást, hiszen Magács László egyszer csak benézett a Jászai Mari téren lévő üresen álló egykori pártétkezde terébe, és kiderült, ez a mi helyünk. A tulajdonos december végéig bérbe adta nekünk, később zsinagógát terveznek ebben a térben. Két hónapra viszont gyakorlatilag ölünkbe hullott egy új körúti színház.

- A vámpírtörténet tematikája eddig hiánycikknek számított nálunk, nem tartott tőle, hogy belebukik?

- Éreztem a vállalkozás terhét. Igyekeztünk megfelelni a „vámpír tematikának”, mégis a vámpír nálunk inkább egy szimbólumként fogható fel. A történet pedig számunkra elsősorban egy kamaszfiú drámája.

- Egy tévéműsorban azt mondta, hogy az ön számára a vámpírlány figurája a függőséget testesíti meg. A szerelem, függőség?

- Persze, ez nem kérdés. Egy nem normális állapot, amit a természet, vagyis a hormonrendszer bocsát az ember agyára. Ilyenkor mondhatjuk, szélső értékig leng ki a mutató. Mindenki arra vágyik, hogy ezt megélje, amikor viszont bekövetkezik, azt akarjuk, hogy minél előbb múljon el. Egyébként a vámpírlány egy metafora, jelenthet bármit, amibe az ember belehabarodik, és mértéktelenül kezd vele élni, emiatt olyan dolgokat is megtesz, amelyek a józan észen, a saját morális mércén, a társadalmi szokásoknak megfelelő viselkedésen túlmutatnak. Ez vonatkozhat bármilyen olyan függőségre, amelyet az ember titkolni és szégyellni szokott, mégis él vele. Amikor megkérdezték tőlem, hogy élek-e ilyennel, én a dohányzást mondtam, amit két éve abbahagytam. Ez társadalmilag elfogadott függőség, de például a szexfüggőség, vagy a droghasználat már korántsem az. Ha az ember mondjuk a heroinhoz nyúl, akkor tulajdonképpen Elit, a vámpírlányt engedi be az életébe, akitől olyan szerelmet vár, amit a környezetében normális módon nem talál meg, és akár az élete végéig is elkísérheti. És már-már szó szerint a vérét szívja ez a dolog. Az ember ambivalensen viszonyul hozzá, mindig el akarja küldeni, mert mint egy ragadozó, vagy egy lidérc, rátelepedett, de a megismételhetetlen örömöt mégis csak tőle lehet megkapni.

- Megszabadulhatunk a lidércektől?

- Nem mindig.

- Ön filmezésfüggő?

- Bizonyos szempontból igen. De számomra eddig a filmezés hálás dolog volt. Csak mostanában nem az, amikor ennyire rátelepedett a politika, és ennyire nehéz úgy alkotni, ahogy én szeretek.

- Ön a végül meg nem valósult Toldi-film kapcsán konfliktusba került a Filmalappal és a vezetőjével, Andy Vajnával. Van, amit ma másként csinálna?

- Valószínűleg, ha csinálhattam volna másként, akkor azt meg is tettem volna. Utólag sem érzem magam hibásnak.

- Azt mondta, hogy a pénzosztó szervezet struktúrája, rendszere okozta a hibát. Akkor ez egy rendszerhiba?

- A hozzám hasonlóan gondolkodó, határfeszegetőbb alkotók számára mindenképpen. És ezzel most az jár, hogy nagyon nehezen és keveset filmezhetek itthon, a szakmailag legaktívabb életszakaszomban.

- Mi a megoldás?

- Lehetne például bátorítani a kísérletezőbb kedvű alkotókat. Vagy lehet próbálkozni külföldön. De ez nehéz, hiszen ha külföldi forrásból szeretne az ember forgatni, ahhoz ott kellene élni, illetve újra kellene kezdeni az életpályát. De a gyerekeim ide járnak iskolába, sok szállal kötődöm Magyarországhoz. Mondták persze, hogy menjek el… De nem tudtam elmenni. Nem tehettem mást a Toldi után, mint beálltam a sor végére. A hatodik beadott filmtervem végigment ezen a rendszeren, és a pályázat beadását követően két év múlva támogatták. De az mégis csak árulkodó, hogy az elmúlt nyolc év után most vagyok az első Filmalapos film utómunkálatainál, miközben a kollégáim többsége, már a harmadikat kezdi, vagy a másodikat fejezi be, és sikeres fesztiválturnét folytat. Szerintem ez beszédes.

- Tehát megbüntették?

- Érzek ebben ilyet. De közben ügyesen taktikáznak, hiszen adtak egy lehetőséget, így tulajdonképpen még hálás is vagyok.

- Tehát komolya ára van, annak, hogy egyszer felállt egy asztaltól.

- Valóban, de nem kivégzés, vagy megsemmisítés lett a vége, hanem egy pályanehezítés. Nem csinálnak mártírokat.

- És mit lehet tudni a filmről, amire végül kapott hatszáz milliót a Nemzeti Filmalaptól és jelenleg az utómunkáknál tart?

- Az Úr Hangja a címe, január végére készül el kanadai-magyar koprodukcióban Kanadában, Las Vegasban, a nevadai sivatagban és Budapesten forgattuk a lengyel sci-fi író, Stanislaw Lem kultikus regényéből.

- Önt az ilyen kihívások izgatják?

- Igen, lehet olyan filmet csinálni, mint a többi, de engem főként a játékosság és a kísérletezés izgat. Az ilyen alkotásoknak nagyon nehéz a menedzselése.

- Visszatérve a beszélgetés elejére, lesz még színház?

- Ha lehet üzenni a színház igazgatóknak egy országos napilapban, hogy nekem ez tetszett, szívesen csiszolgatnám tovább a színházi tudásomat, és látnak bennem fantáziát, akkor igen.

Névjegy
1974. április 11-én született. 1995-ben került be a Színház-és Filmművészeti Egyetem rendező szakára, Simó Sándor később legendássá lett osztályába, ahol 1999-ben diplomázott. 2001 óta a Madzag Filmegylet tagja. 2002 óta a Magyar Filmszövetség és az Európai Filmakadémia tagja. 2008-2010 között Színház-és Filmművészeti Egyetem óraadó tanára volt, 2010 óta adjunktusa. Filmjei: Hukkle, Taxidermia, Szabadesés. A Hukkléért 2003-ban elnyerte az Európai Filmakadémia Fassbinder- díját. Az Engedj be! az első színházi rendezése.

Hatmillió eurónyi készpénzt tartott bőröndökben a szudáni elnök

Publikálás dátuma
2019.04.20 19:38
Omar al-Besír (képünkön) biztosra ment, több millió eurós vésztartalékot halmozott fel
Fotó: AFP/ ASHRAF SHAZLY
A katonai hírszerzés legalábbis ekkora összeget foglalt le Omar el-Besír lakásán.
Összesen nagyjából 6 millió eurónyi készpénzt talált a katonai hírszerzés Szudán volt elnökének lakásán – írja a 24.hu, a Sky News értesülését idézve. Omar el-Besírt áprilisban tartóztatták le és pénzmosás gyanújával nyomoznak ellene; a rengeteg készpénzt tömött bőröndökben tartotta a megbuktatott vezető. Az elnök eltávolítását több hónapig tartó tiltakozáshullám előzte meg. A 30 évig az ország élén álló el-Besír ellen az Hágai Nemzetközi Bíróság is körözést adott ki, többek között emberiesség elleni bűncselekményekkel, gyilkossággal, nemi erőszakkal és kínzásokkal vádolják a Darfúrban 15 éve tartó népirtás miatt, melynek egyes becslések szerint 300-400 ezer áldozata is lehetett.
A megbuktatott államfő letartóztatása után három hónapos rendkívüli állapotot hirdettek Szudánban, és az ország irányítását átvevő katonai tanács kétéves átmenet idejéig áll majd Szudán élén, ennek végén választásokat tartanak majd.
Témák
Szudán
Frissítve: 2019.04.20 20:10

A német belügyminiszter szerint Orbán túlzásba esett, de nincs vele nagy baj

Publikálás dátuma
2019.04.20 18:51
Horst Seehofer
Fotó: AFP/ ODD ANDERSEN
Az EU-ellenes kampány kicsit talán sok volt, de hát ki nem hibázik néha - védte meg Orbán Viktort Horst Seehofer.
A német belügyminiszter szerint ugyan Orbán Viktor túlzásba vitte az EU-ellenes kampányát, ám ennek ellenére nem kérdőjelezhető meg a magyar miniszterelnök demokratasága. A Neue Zürcher Zeitungnak adott nyilatkozatában Horst Seehofer úgy vélekedett, Orbán keresztény meggyőződésből harcolt a kommunizmus ellen – írja a hvg.hu. A svájci lap tudósítója megkérdezte Seehofertől – a CSU egykori elnökétől, és volt bajor miniszterelnöktől – hogy Kelet-Európa védőügyvédjének tartja-e magát. 
A politikus erre elmondta: „Nem kérek bocsánatot azért, mert kapcsolatot tartok Orbánnal. Figyelemre méltó az életrajza, Orbán akkor harcolt a kommunisták ellen, amikor mi a foteljeinkben ültünk, s mindezt keresztényi meggyőződésből tette. 
„Nem vagyok hajlandó megkérdőjelezni Orbán Viktor demokrataságát. Túlzásba esett ugyan, amikor kampányt EU-ellenes kampányba kezdett, de ez velünk, német politikusokkal is megesett néha.”
„Csak mi úgy teszünk, mintha hibátlanul járnánk-kelnénk ebben a világban.” - mondta Orbánról, aki uniós támogatással kitömött kormányzattal harcol Brüsszel ellen. Seehofer egyébként nem titkoltan befogadásellenes álláspontot vall menekültügyben: az interjú során is hangsúlyozta, hogy a migrációs válság Európa Achillesz-inát jelenti, és hogy ő személy szerint arra büszke, ha több bevándorlót tudnak ténylegesen is kiutasítani Németországból, mint ahány kitutasítási eljárás eredménytelenül zárul.  A belügyminiszter - aki egyébként azt is szorgalmazza, hogy a radikális iszlamista kiskorúakat, tehát a 14 év alattiakat is figyelhessék meg a titkosszolgálatok - mégsem az iszlamizmustól, hanem a német szélsőjobb erősödésétől tart igazán.