Választás válasz nélkül

A mai, hazai "politikai zajkeltés" iránt csak kismértékben is fogékonyak számára aligha okozhat fejtörést, hogy melyik ősfideszestől származik az itt következő idézet: "A polgárokat idestova harminc éve igyekeznek politikusok és politológusok a választási programokkal kapcsolatos hülyeségekről meggyőzni. Szerintem már-már beteges, az értelmiségi felsőbbrendűségtől vezetett megközelítés, hogy a választók írott pártprogramok alapján, tudományos igényességgel hozzák meg a döntésüket. (...) Mutasson nekem valaki az elmúlt 30-40 év európai politikatörténetéből egy olyan példát, amikor az írott pártprogramok győzték meg a polgárokat." Az "önmagát gondoló gondolkodó" természetesen nem más, mint az a Deutsch Tamás uniós parlamenti képviselő, akinek szavait hitelesítvén elég egyik funkcióját felidéznünk, ami maga a megtestesült választási propaganda. Ha valaki esetleg nem tudná, a Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztosi címet viseli, ami mindenesetre jobban hangzik, mint Orbán Viktor kormányfő legendásan tömör gazdasági programja 2014-ből: "Folytatjuk."

Most azonban nem lehet panasz. A kormánypárt meglehetősen trükkös módszert választott a 2018 után folytatandó gazdaságpolitikai céljainak feltálalásához. Az óév utolsó napjaiban kiadtak egy a nemzetgazdasági tárca által jegyzett közleményt, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy felvázolja a 2017-2021-es időszakra vonatkozó makrogazdasági és költségvetési prognózist. A szakaszolás ugyan értelmezhetetlen, hiszen a mögöttünk hagyott, lényegében már lezárt év elmúlt mindenfajta prognózis nélkül, ugyanakkor 2021 aligha lesz jeles év Magyarország szempontjából.

2017 kétségtelenül egy konjunkturális év volt gazdaságunk számára, így a fideszes propagandagépezet jónak látta, hogy az eredményeit további négy évre kivetítse, a megállíthatatlan száguldás ígéretével. A magyar gazdaság "a következő években is kiegyensúlyozott és fenntartható pályán, dinamikusan bővül majd, stabil költségvetés, folyamatosan csökkenő államadósság és magas foglalkoztatottság mellett." Akárhogy is vesszük, első látásra ez akár a következő választási ciklus gazdasági programjának is felfogható, aminek az elejéből és a végéből egy-egy évet lecsippentettek ugyan, de ezt egy töretlen fejlődésű országban senki se veszi észre. Igaz, hogy a GDP-arányos államadósság aligha csökken az ígért módon, a paksi beruházásról szó sem esik, akárcsak a bővülést korlátozó munkaerőhiányról vagy a külkereskedelmi mérleg pozitívumának elolvadásáról, de "Soros-tervről" vagy a bevándorlókról sem, s ez már eredmény.

Sajnálatosan ez is több, mint az ellenzéki pártok pártok szűkös ígérete a szegénység és korrupció felszámolásáról, az alacsony nyugdíjak emeléséről vagy az euró célszerű bevezetéséről. Deutsch Tamás a választási programok felsőbbrendűségét korholja, és ebben aligha téved. S bár a Fideszben csalódott konzervatív közgazdászok szinte minden ellenzéki párt programírásában részt vettek, gondolataik mégsem váltak üzenetté, befogadható válasszá az unortodoxia ellenében.