Holttestből alapanyag

Holttestek ezreit darabolta fel és a lefagyasztott testrészeket sokszor jogellenesen áruba bocsátotta egy arizonai vállalkozás.

Azok, akik haláluk esetére a cég rendelkezésére bocsátották testüket, gyakran abban a hiszemben voltak, hogy szerveiket csak orvosi kísérleteknél használják majd, és fel sem merült bennük, hogy a vállalkozás pénzzé teszi majd egyes testrészeiket.

Ennek az Egyesült Államokban teljesen szabályozatlan szervkereskedelmi üzletágnak, az úgynevezett „nem transzplantációs célú szövetbankok” működésének a horrorisztikus jelenségeit a Reuters hírügynökség tanulmányozta és dolgozta fel terjedelmes írásban. Vizsgálódása középpontjában a Biológiai Forrásközpont (angol rövidítéssel: BRC) nevű vállalkozás állt, amely egy évtizeden át összesen több mint 5 ezer holttestet vett át, és részben adott tovább – darabokban.

Az önkéntes donorok nagy része – de korántsem mindegyikük - iskolázatlan, szegény ember volt. A BRC vállalta a nem hasznosítható testrészek ingyenes elhamvasztását, és azt ígérte, hogy a többi szervet tudományos kutatásokra fordítják. A megállapodás megkötésekor olyan bonyolult szaknyelven fogalmazták meg a feltételeket, hogy a legtöbb ember fel sem fogta, mihez is adta pontosan az aláírását. A cég igyekezett bebiztosítani magát, és lényegében kikötötte, hogy a holttesttel szabadon rendelkezik.

Néha azonban homokszem került a gépezetbe. Így például a 75 éves korában elhunyt Conrad Patrick és a 71 évesen elhalálozott Leon Small esetében. Előbbi nyugdíjas gyári munkás, utóbbi egy bútorgyár igazgatója volt. Mindketten voltak annyira óvatosak, hogy a megállapodásban kikötötték, földi maradványaikat nem szabad „romboló jellegű kísérletnek” alávetni. A BRC viszont éppen zsíros megrendeléshez jutott a hadseregtől: robbantási kísérletekhez igényeltek emberi testeket. A cég ezért a legmélyebb gyász napjaiban felhívta az özvegyeket, és rábeszélte őket, hogy engedélyezzék a holttestek felhasználását „destruktív tesztek” végrehajtásánál.

Az FBI különböző bejelentések alapján vizsgálatot indított, és annak során feltárta, hogy kiterjedt közvetítői hálózat is működött a BRC körül. Robert Louis DeRosier lefagyasztott vállát például Illinois államban találták meg egy ilyen viszonteladó hűtőkamrájában. A férfi egy arizonai kaszinóban dolgozott biztonsági őrként, súlyos cukorbeteg volt, és 64 éves korában hunyt el. Halála előtt felajánlotta szerveit – de nem bármire, hanem kizárólag a diabéteszkutatás céljaira.

A büntető eljárások jórészt annak alapján indultak el, hogy a szervkereskedők több esetben bizonyíthatóan megtévesztő iratokkal próbálták jogszerűnek feltüntetni az ügyleteiket. Az érem másik oldala azonban az erkölcsi vetület, az emberi méltóság tiszteletének teljes hiánya.

A rendőrségi razzia során kiderült: hatalmas fagyasztókban egymás hegyén-hátán felhalmozott műanyagzsákokban raktároztak különböző testrészeket. A nyomozók 142 zsákban 1755 holttestet, illetve azok különböző részeit találták meg, köztük 281 fejet, 337 lábat és 97 gerincet. Volt olyan zsák, amelyben 36 különböző ember különböző testrészei voltak.

A nyilvántartást – el kell ismerni - meglehetősen precízen vezették. A fentebb említett Conrad Patrickot hét darabra trancsírozták. Bal lábát egy Chicago közelében működő ortopédiai laboratórium kapta meg. Bal válla Las Vegasba került egy olyan vállalkozáshoz, amely sebészeti tanfolyamokat szervez. Fejét és gerincét az amerikai hadsereg robbantási kísérleteihez szánták. „Külső szaporító szervei” egy helyi egyetemre kerültek, míg jobb lába és bal térde a BRC hűtőkamrájában várt sorára.

Végül ejtsünk néhány szót az árakról. Egy iskolai gondnok máját egy orvosi műszereket gyártó cégnek 607 dollárért adták el. Egy nyugalmazott bankigazgató törzséért 3191 dollárt fizetett egy svájci kutatóintézet. Egy szakszervezeti aktivista két alsó lábszárát darabja 350 dollárért sikerült pénzzé tenni – a vevő egy közelebbről meg nem nevezett, termékfejlesztéssel foglalkozó minnesotai cég volt. Egy egész holttestért 5893 dollárt kasszírozott a BRC.