A túlsúlyosság a statisztikák szerint nem kevesebb, mint hatmillió franciát érint. Beszélni azonban csak a közelmúltban kezdtek róla, hála Gabrielle Deydier Kövérnek nem születünk, azzá válunk (On ne nait pas grosse, on le devient) című könyvének, amely egyébként egy Simone de Beauvoir-idézetre utal (Nőnek nem születünk, azzá leszünk…). Ez a kötet azokról az előítéletekről szól, amelynek áldozatai a túlsúlyosok: az álláskeresés nehézségeitől a kollégák élcelődésein át egészen a legotrombább sértésekig, amelyet az üzletektől az orvosokig rájuk zúdítanak.
A 37 éves Gabrielle tudja, miről beszél: az alig 153 centiméter magas nő csaknem 150 kilogramm! Egy fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezetnél dolgozott, és nemcsak munkatársai gúnyolták, hanem főnökei is közölték vele, hogy fogyjon le, mert különben nem hosszabbítják meg munkaszerződését. El is veszítette állását. Ekkor lett elege abból, hogy a puszta létéért bocsánatot kérjen.
Deydier szerint ma Franciaországban a hagyományos fogyatékosságot jobban elfogadják, mint a kövérséget. „Ez a tolerált diszkrimináció nemzeti sajátosságunk” – magyarázza.
A grossophobia (a grosso spanyolul vastagot jelent) kövérség elleni félelem.
Az ország listavezető a fogyókúrázó polgárai számát illetően, és valóságos kultusza van a rögeszmés soványságnak. A könyv szerzőjének már gyerekkorában táplálkozási problémái voltak egy olyan anya mellett, aki betegesen ragaszkodott a maga 38-as méretéhez, és a saját adagját is inkább lányával etette meg. Apja sem állt mellé. „Előbb fejben lettem túlsúlyos, aztán testben” – írja Gabrielle. Helyzete csak súlyosbodott, amikor serdülni kezdett: kereste magában a nőt és nem találta. Később is számos megaláztatásban volt része külseje miatt, a gúnyolódásoknál csak a szánalmas tekinteteket gyűlölte jobban.
A könyv azonban nemcsak az ő személyes története. Kutatást végzett a kövérség-fóbia körüli biznisz berkeiben is. Megtudta például, hogy az országban évente 56 ezer plasztikai gyomorműtétet végeznek és a szám az utóbbi tíz évben négyszeresére emelkedett. Ő nem akar ehhez a módszerhez folyamodni, és állítja, hogy amióta megjelent a könyve, sokkal jobban érzi magát a bőrében, nincsenek bulimiás rohamai, sőt, 15 kilogrammot sikerült is leadnia.
A „grosszofóbia” elleni napon számos találkozót, vitát rendeztek a különféle diszkrimációk bírálatára, a téveszmék eloszlatására, amit az érintettek jó kezdetnek tekintenek azok visszaszorítására. Megidéztek pozitív külföldi példákat, köztük olyan „telt” modelleket, mint Ashley Graham, vagy Iskra Lawrence, vagy Jes Baker amerikai bloggert, aki már régóta harcol a kövérek kirekesztése ellen.
„Franciaországban mindig is volt egyfajta bűntudat-ébresztés a kövérekkel szemben. Azért vagy kövér, mert lusta vagy és akaratgyenge – mondják a mai napig. Pedig a túlsúlyosságnak számtalan oka lehet a gyermekkori traumától a depresszióig. Minden második túlsúlyos, akivel beszéltem elárulta, hogy vérfertőzés vagy más szexuális agresszió áldozata volt” – mondta Gabrielle a Le Nouvel Observateurnek adott interjúban. Ő legalább eljutott már odáig, hogy nem szégyelli súlyát. Nem törődik azzal, hogy egyesekből valóságos lincshangulatot váltott ki az interneten. Voltak, akik azzal vádolták, hogy a „grosszofóbia” csak egy ürügy a kövéreknek, hogy ne kelljen lefogyniuk. Gabrielle ezzel szemben még azt a merész ötletet is megengedte magának, hogy könyvének promóciós videójában a vetkőző Kate Moss testére montírozta saját arcát. Most már csak szülei reakciójára vár – ők ugyanis még nem vették maguknak a bátorságot, hogy elolvassák lányuk vallomását…
