Két miniszterelnök találkozott Budapesten. Szám szerint a V4-ek fele. Ám Lengyelország révén - amelyet Mateusz Morawiecki, az "új fiú" képviselt - kétségtelen, hogy népessége és gazdasága révén a nagyobbik fele. A házigazda Orbán Viktor volt, akitől - ilyen is ritkán esik meg vele - tanulni jött a nála sokkal képzettebb és szakmaibb életutat bejárt kollégája. A kormányfők ezúttal az azonos pontokat keresték, mellőzve a közös múltra visszaemlékező, romantikus ömlengéseket. Alighanem sokakban felidéződhetett az örökzöld sláger arról a két álmodozóról, akik együtt bolyongtak az úton, de már tudják "A lehetetlent legyőzhettük volna,/ A világ csak egy intésünkre várt/ De addig néztünk fel a csillagokra/ Míg elfutott a perc, s időnk lejárt." Amikor Horváth Attila dalszövegét 1981-ben megírta, Lengyelországban nem sok álmodozásra volt ok, hiszen abban az évben vezették be a hadiállapotot, amelynek a nyoma nemcsak az emberek emlékezetében maradt meg, hanem az akkori Szovjetunió, majd a mai Oroszország elleni - fogalmazzunk visszafogottan - fenntartásokban is.
Mateusz Morawiecki közös regionális fejlesztési bank alapításáról álmodozik, amely infrastrukturális beruházásokat pénzelne a közép-európai térségben, és a tervek szerint alapítói bevonnák Szlovákiát és Csehországot is a pénzügyi projektbe. Ha megvan a közös akarat, akkor gyors létrejöttében sem kételkedhetünk. Viszont ha a memóriánk nem hagy cserben, akkor Magyarország már részvényese egy hasonló céllal létrejött regionális banknak, egy olyannak, amelyre a magyar kormányfő akár gyermekkorából is emlékezhet. Ennek neve pedig Nemzetközi Beruházási Bank (IIB), és a székhelye a szankciókkal sújtott Moszkva. Azt intézményt mind a mai napig KGST-bankként is emlegetik. Ez az IIB ugyan soha nem szűnt meg, de új életet csak 2014-ben leheltek beléje. A 48 százalékos orosz részesedés mellett, rajtunk kívül még négy uniós tagállam a tulajdonosa, a V4-ek közül Csehország és Szlovákia is; emellett - tán a nosztalgia okán - Kubát, Vietnamot és Mongóliát is fellelhetjük az IIB-ben, viszont évszázados "jó barátunkat", Lengyelországot hiába is keresnénk. Ahol az oroszok a meghatározóak, ott oly nagy fokú a lengyel ellenszenv, hogy inkább még egy hasonló céllal működő ellenbank létrejöttét is megreszkírozzák.
Sokan már ma is repedéseket vélnek felfedezni a magyar-lengyel viszonyban. Ám ennek kevés jele látszik mindaddig, amíg az Oroszországhoz fűződő viszony szóba nem kerül. Évekkel ezelőtt, amikor még egy más színezetű kormánya volt Lengyelországnak, Orbán Viktornak el kellett viselnie, hogy egy nem kormányzati eseményen az országban járva Varsóban nem fogadták, mert Putyin unióbéli kis kedvencének tartották. A két ország barátságát ma az Unióval szembeni ellenszenv tartja egyben. De ne feledjük: Orbán Viktor a lengyel kormány akarata ellenében megszavazta Donald Tusk európai tanácsi elnökké való újraválasztását, sőt tavaly Magyarországon díszdoktorrá is avatták. Ezt a békát alighanem Mateusz Morawieckinek is le kell nyelnie.
