Nem szívesen ismétlem el, amit Konrád György nyilatkozott Orbán Viktorról, de hát Konrád György nem akárki, az én szememben különösen nem; a liberális, toleráns, nagyon emberi gondolkodás kiemelkedő alakjának tartottam és tartom őt. És akkor nem beszéltem még az alkotóról, az íróról, a tisztán és szépen fogalmazóról, a bölcs gondolkodóról. Ez akkor is így volt, amikor nem értettem vele egyet, éppen az orbáni politikával kapcsolatban; bevándorló-ügyben nagyon távol állt tőlem, amit nyilatkozott. Fel is kapta a jobboldal a miniszterelnököt korábban mindig bíráló írót, áttörésként értékelték, hogy Konrád egyetért a kerítéssel és a migránsokkal szembeni védekezéssel.
Ez csaknem két évvel ezelőtt történt, akkoriban Konrád a La Repubblicának fogalmazta meg gondolatait, most viszont a HVG-nek. Ám amit mondott, az feltehetően száműzi a jobboldaliak fejéből az összes pozitív gondolatot, amit vele kapcsolatban megfogalmaztak. De bajban vagyok én is. Azt nem mondhatom, hogy újra bajban, mert most teljesen más gondolatok kavarognak a fejemben. Azon morfondírozom ugyanis, hogy nem ment-e túl messze ezúttal Konrád, nem fordított-e hátat toleráns és liberális énjének. A következőket nyilatkozza ugyanis: "Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceausescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen.”
Nem olvastam a teljes interjút, így aztán, amikor ezeket a sorokat írom, azt sem tudom, hogy folytatódik-e a gondolatsor. Kifejti-e például Konrád azt, hogy mit ért rejtelmes mozgások alatt? Tud, vagy hallott valami olyasmiről, ami fenyegetettséget jelent a kormányfő számára?
De voltaképpen nem is ez a kérdés, inkább az, hogy szabad-e ilyet leírni. Valóban jóindulatú emberre vall, ha az önkéntes elvonulást ajánlja a kivégzés helyett? És szabad-e nekem, itt, ezeken a hasábokon mindezt megismételnem, és tűnődnöm rajta? Nem vitás: a jobboldal Konrádot a baloldalra jellemzően vérszomjas, a miniszterelnök brutális vesztét kívánó alakként fogja jellemezni. Arról fog beszélni, hogy lám, itt már attól sem riadnak vissza a ballibek, hogy kivégzéssel fenyegessék Orbán Viktort.
Pedig biztos vagyok benne, hogy Konrádnál a hangsúly a mondat második felén van. Ott, ahol azt javasolja, hogy Orbán Viktor menjen Felcsútra. Az ugyanis, amit ezzel az országgal művel, előbb-utóbb tragédiához vezet. Ha úgy tetszik, az ő tragédiájához, de az országéhoz is. Csakhogy Konrádnak azt is tudnia kell, mert rendelkezik hozzá kellő emberismerettel, hogy azon az úton, amelyre Orbán lépett, nincs megállás, nincs hátraarc. A hatalom, mondják, megront, a korlátlan hatalom korlátlanul ront meg. Márpedig a miniszterelnök pont efelé tart. Lassan az utolsó korlátot is lebontja maga körül, pontosan úgy, ahogy ezt más, önmagukat tévedhetetlennek hívő országvezetők tették. Az egyik példát maga Konrád György említi. Ám akkor sem tudom, hogy illik-e ilyet mondani…
