Az egyik legjobb középiskolai tanárom gyakran mondta, hogy az internetet nyugodtan használjuk arra, amire jó: az ugyanis információt ad, de tudást nem. Azt nekünk kell rendszerezni, szűrni és befogadni.
Ez az egyik leggyakrabban adott válaszom arra a már-már közhelyszámba menő kérdésre: hogy nevelhetne az iskola jobban az életre? Ma ugyanis még mindig egy olyan, régmúlt időket idéző iskolarendszer szerint tanulunk a közoktatásban, amely olyan adatok memorizálását tartja az egyik legfontosabb készségnek, amire ma, az információs társadalomban, már rég nincs szükség.
Helyette a legfontosabb feladat a fent említett információk rendszerezése és kritikus szemlélete lenne. Így nem hinnénk el újra és újra az összeesküvés-elméleteket, városi legendákat, hamis híreket és a hangzatos áltudományokat, és így rendszerbe tudnánk foglalni, értelmezni és kezelni a pillanatok alatt elénk táruló adatdömpinget. Így lehetne az információból tudás.
