Franciaország;történelem;Le Figaro;Jean-Baptiste Colbert;

Le Figaro: „mellőzzük a történelmi hazugságokat”

A múlt politikai korrektségre hivatkozó manipulálása ellen szóló cikket tett közzé a párizsi konzervatív lap.

A francia konzervatív sajtó zászlóshajójának a karácsonyi számában megjelent, tanulmányszámba menő terjedelmű írása abból a kérdésből indul ki, hogy politikai, ideológiai megfontolásból át kell-e nevezni a Colbert-ről elnevezett francia gimnáziumokat. Az elmúlt hónapokban ugyanis antirasszista körök ezt a követelést fogalmazták meg, arra hivatkozva, hogy XIV. Lajos pénzügyminisztere legalizálta a rabszolgaságot.

A Le Figaro amellett foglalt állást, hogy fel kell hagyni az aktuálpolitikai célokat követő szélsőséges szenzációhajhászással, így a történelemhamisítással is. A múltnak a politikai korrektség jegyében történő manipulálása ellenében létérdek, hogy megvédelmezzük a történelmi valóságot – írta a lap.

A kisnemesi származású Colbert a „gazdagodjatok meg” ideológiát követve fölvirágoztatta nemzetét. A vita most azért lobbant föl, mert egyesek szerint életműve „bűnként is értékelhető”, hiszen a rabszolgaság intézményét legalizálta.

A Le Figaro emlékeztetett arra, hogy a történetírás mindig is irányzatokra, iskolákra oszlott. A vallási elfogultsággal szemben a laikus szemlélet, a republikánus meggyőződés ellenében a monarchisták nézőpontja, a marxista dogmák ellenhatásaként a nacionalista rövidlátás jelent meg. Idővel aztán újabb elfogultságok, politikai és kulturális szembenállások is megmutatkoztak, mind a jobb-, mind a baloldalon. Így például mindmáig eldöntetlen az európaiságot előtérbe állító, illetve a globalista irányzatok ütközése.

Az, hogy a Le Figaro a „történelmi hazugságokat” pellengérezte ki, azért is érdekes, mert a cikk természetesen a legfrissebb párizsi politikai változásokhoz is köthető. A lap Nyugat-Európa egyik legrangosabb konzervatív újságja, stílusában egyúttal az egyik legelegánsabb is. Hosszú története során több szakaszon ment át. Az Ötödik Köztársaság idején volt egy - igaz, szerencsére rövid ideig tartó - közjátéka is, amelyben a szélsőjobboldallal kacérkodó pénzügyi körök eltérítették hagyományaitól, torz szellemiségbe taszították. Sikerült azonban gyorsan szakítani ezzel a kínos kalanddal, vezető publicistaként visszacsábították a legendás Raymond Aront, és újra javulni kezdett a nemzetközi hírneve. Ez azóta is tart.

Emmanuel Macron elnöksége a kezdeti viszontagságok után a jelek szerint sikeresen folytatja a „centrista kurzust”. Ez a cikk pedig arra utal, hogy a Le Figaro háza táján konzervativizmust emlegetve aligha juthatnak szóhoz olyan „fenegyerekek”, akik a durvaságot terjesztenék, és aláásnák a demokrácia hitelességét.

A "felséges szajha"
A Le Figaro a vitacikket nem a külvilágnak, hanem elsősorban hazai olvasóinak szánta, ezért teletűzdelte a politikai motivációjú hamisítások olyan históriai példáival, amelyek elsősorban a francia közegben válthatnak ki nagyobb érdeklődést - jóllehet bizonyos „csiklandós” elemek külföldiek számára is érdekesek lehetnek. Ilyen egyebek között az osztrák származású Mária Antónia királynénak, XVI. Lajos hitvesének a botránya. Fényűző életmódján túl alaptalan pedofilvád is érte: azzal gyanúsították, hogy bűnös viszonyban élt fiúgyermekével, ezért ráaggatták a „felséges szajha” jelzőt is. A francia forradalom alatt aztán – persze sok más vád miatt is - nyilvánosan a fejét vették.