A francia konzervatív sajtó zászlóshajójának a karácsonyi számában megjelent, tanulmányszámba menő terjedelmű írása abból a kérdésből indul ki, hogy politikai, ideológiai megfontolásból át kell-e nevezni a Colbert-ről elnevezett francia gimnáziumokat. Az elmúlt hónapokban ugyanis antirasszista körök ezt a követelést fogalmazták meg, arra hivatkozva, hogy XIV. Lajos pénzügyminisztere legalizálta a rabszolgaságot.
A Le Figaro amellett foglalt állást, hogy fel kell hagyni az aktuálpolitikai célokat követő szélsőséges szenzációhajhászással, így a történelemhamisítással is. A múltnak a politikai korrektség jegyében történő manipulálása ellenében létérdek, hogy megvédelmezzük a történelmi valóságot – írta a lap.
A kisnemesi származású Colbert a „gazdagodjatok meg” ideológiát követve fölvirágoztatta nemzetét. A vita most azért lobbant föl, mert egyesek szerint életműve „bűnként is értékelhető”, hiszen a rabszolgaság intézményét legalizálta.
A Le Figaro emlékeztetett arra, hogy a történetírás mindig is irányzatokra, iskolákra oszlott. A vallási elfogultsággal szemben a laikus szemlélet, a republikánus meggyőződés ellenében a monarchisták nézőpontja, a marxista dogmák ellenhatásaként a nacionalista rövidlátás jelent meg. Idővel aztán újabb elfogultságok, politikai és kulturális szembenállások is megmutatkoztak, mind a jobb-, mind a baloldalon. Így például mindmáig eldöntetlen az európaiságot előtérbe állító, illetve a globalista irányzatok ütközése.
Az, hogy a Le Figaro a „történelmi hazugságokat” pellengérezte ki, azért is érdekes, mert a cikk természetesen a legfrissebb párizsi politikai változásokhoz is köthető. A lap Nyugat-Európa egyik legrangosabb konzervatív újságja, stílusában egyúttal az egyik legelegánsabb is. Hosszú története során több szakaszon ment át. Az Ötödik Köztársaság idején volt egy - igaz, szerencsére rövid ideig tartó - közjátéka is, amelyben a szélsőjobboldallal kacérkodó pénzügyi körök eltérítették hagyományaitól, torz szellemiségbe taszították. Sikerült azonban gyorsan szakítani ezzel a kínos kalanddal, vezető publicistaként visszacsábították a legendás Raymond Aront, és újra javulni kezdett a nemzetközi hírneve. Ez azóta is tart.
Emmanuel Macron elnöksége a kezdeti viszontagságok után a jelek szerint sikeresen folytatja a „centrista kurzust”. Ez a cikk pedig arra utal, hogy a Le Figaro háza táján konzervativizmust emlegetve aligha juthatnak szóhoz olyan „fenegyerekek”, akik a durvaságot terjesztenék, és aláásnák a demokrácia hitelességét.
