választás;Silvio Berlusconi;Olaszország;

2018-01-09 06:33:00

Berlusconi sokadik visszatérése

Megkezdődött az olasz választási kampány. Nem lesz könnyű megalakítani az új kormányt a március 4-i választást követően.

Ugyan a világsajtó a német koalíció megalakításának nehézségeitől hangos, jelen állás szerint Olaszországban sem lesz egyszerű életre hívni az új kabinetet a voksolás után. Pier Carlo Padoan pénzügyminiszter annak a véleményének adott hangot, hogy több hónap is eltelhet, amíg felszáll a fehér füst, s kiderül, kik irányíthatják az egyes tárcákat.

A választást követően Silvio Berlusconi kényelmes helyzetbe kerülhet. „Királycsinálóvá” válhat. Bár miniszterelnök nem lehet, hiszen a közügyektől való eltiltása még érvényben van, valójában már most szövi hálóját. Ugyan az általa alapított Forza Italia mintegy 2 millió szavazatot veszíthet a 2013-as parlamenti választáshoz képest, mind a mai napig ő a jobboldal legismertebb személyisége. Az a paradox helyzet alakulhat ki, hogy épp az a Berlusconi garantálhatja az új kormány stabilitását, valamint azt, hogy a voksolást követően is Európa-párti kormány maradjon hatalmon Rómában, akinek a személyéhez számos botrány fűződik, a törvényeket úgy alakította, hogy gazdasági impériumát tovább gyarapíthassa, s az euroszkepticizmustól sem riadt vissza, ha éppen érdeke ezt úgy kívánta.

Berlusconinak azonban sikerült egységbe forrasztania a jobboldalt, hétvégén a Forza Italia, az Északi Liga (LN), valamint az Olaszország Fivérei – Nemzeti Szövetség (FdI-AN) bejelentette: közösen indulnak. Mivel a FI 15-17, a LN 12-14, a FdI pedig 5 százalékon áll, így együttesen körülbelül 32-34 százalékot szerezhetnek. Tekintve, hogy a populista Öt Csillag Mozgalmat (M5S) 25-28, a balközép, kormányzó Demokrata Pártot (PD) pedig 23-25 százalékon mérik, ez elég lehet a győzelemhez, ahhoz azonban aligha, hogy a jobboldal képes legyen egyedül kormányozni. Ha azonban mégiscsak csoda történne, s Berlusconiék képesek stabil kormányt életre hívni, akkor is meglehetősen furcsa egyveleg alakulna ki. Miközben ugyanis Berlusconi azt hangoztatja, Olaszországnak el kell köteleznie magát az Európai Unió mellett, az LN erőteljesebben, az FdI viszont valamelyest visszafogottabban bírálja az Uniót.

Közben a PD is megkezdte a kampányt. Kissé mintha háttérbe szorították volna a rendkívül megosztó személyiségnek tartott pártelnököt, Matteo Renzi volt kormányfőt, s Paolo Gentiloni miniszterelnököt tolták előtérbe. A RAI egyik ismert műsorában azt közölte, a PD a leghitelesebb párt. „Nem hinném, hogy bármely más politikai erő rendelkezne olyan csapattal, amely képes lenne hasonló kormányzásra”. Felszólította honfitársait arra, ne adják a voksukat olyan pártokra, amelyek „nem tudnak kormányozni”. Ezzel elsősorban az M5S-re utalhatott.

Mi történik, ha patthelyzet alakul ki, és egyetlen párt sem tesz szert abszolút többségre? Berlusconi korábban megpendítette a lehetőségét annak, hogy ez esetben Paolo Gentiloni maradjon a miniszterelnök. Más szóval ez azt jelenti: a jobboldal (vagy csak a Forza Italia?) összefog a Demokrata Párttal. Ezt a lehetőséget Padoan pénzügyminiszter is lehetséges opciónak nevezte.

Kérdés az is, mennyire lenne Berlusconi megbízható partner. Hogy megalomániája nem sokat enyhült, azt pártjának új logója is bizonyítja. Az általa a Twitterre feltöltött „művészi alkotáson” Forza Italia felirat alatt ugyanis hatalmas betűkkel a következő szerepel: „Berlusconi presidente”. Mint a La Repubblica fogalmazott, olyan tweet ez, amely „mindenkit megdöbbentett”. Ez azt is jelzi, hogy a 81. életévét tavaly szeptemberben betöltött politikus ma is képes váratlan húzásokra és lelkesen készül a visszatérésre.

A jobboldal programja

A választási ígéretek között szerepel az olasz nyugdíjminimum megemelése havi bruttó ezer euróra, a nők elleni erőszakkal szembeni hatékonyabb fellépés, az elnöki köztársaság bevezetésének kidolgozása . A jobbközép koalíció kevesebb adót, kevesebb bürokráciát ígér és kevesebb függőséget Európától a biztonság növelésével és a migráció ellenőrzésével. Ezen kívül az olasz nyugdíjrendszer igazságosabbá tételét, az olasz nemzeti termékek védelmét, a demográfiai csökkenés megállítását.