Ellenzéki túlélési trükkök Szigetváron

Publikálás dátuma
2018.01.11. 06:04
Fotók: Csortos Szabolcs
Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak községek és városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk közvetkező állomása Szigetvár.

– A tehetséges szigetvári fiatalok menekülnek a városból – morogja lemondóan egy ötvenes éveit taposó pedagógus, aki húsz éve tanít a baranyai városban. – Nincs hét, hogy ne hallanék arról, melyik volt tanítványom hagyja el az országot. Ez tragédia a városnak.

A szigetváriakat arról faggattam, hogy mennyire nehéz ma egy ellenzéki vezetésű város helyzete. A kérdezettek túlnyomó többsége szerint a 10 és félezer lelkes település nem attól szenved, hogy a városvezetés ellenzéki, hanem attól, hogy elvándorolnak a fiatalok. 350-400-ra tehető a külföldön dolgozók száma, ami az aktív korúaknak ugyan csak a 7-8 százaléka, a huszonéveseknek viszont már a harmada.

A legfájóbb azonban az, ismételgetik a szigetváriak, hogy a legrátermettebbek mentek el.

A fentiekkel nem vitázik Vass Péter, a város 59 esztendős polgármestere. Vass szerint immár az alapszakmák gyakorlóiból van elemi hiány a városban, s ha jönne egy befektető, és esztergályost, lakatost, autószerelőt, kőművest, ácsot, asztalost, buszsofőrt, pincért, informatikust vagy mérnököt keresne, hiába tenné. A fővárostól 240 kilométerre lévő, nehezen megközelíthető Szigetváron 1990 után 20-25, a környező falvakban 50-80 százalékos volt a munkanélküliség, s azok a vállalkozások maradtak meg, amelyeknek az alkalmazottak alacsony bére biztosított „versenyképességet”. Az állástalanságtól és az éhbérből lett elege Szigetvár perspektivikusan gondolkodó huszon- és harmincéveseinek. Vagyis az elvándorlás okai már negyedszázada megteremtődtek, ám azt, hogy a jelenség mégis az elmúlt években gyorsult fel, Vass Péter az ország kilátástalan helyzetével magyarázza.

Három éve a kormánypártok totális vereséget szenvedtek Zrínyi városában. A nyolc egyéni helyből hetet egy civil szervezet, a Szigetvári Emberekért Egyesület (SZEE) jelöltjei szereztek meg, miközben az addig állatorvosként praktizáló Vass Péter függetlenként – balos támogatással, de kampányát saját pénzből finanszírozva – elnyerte a polgármesterséget. Az ellenzék sikerében szerepe volt annak, hogy a Fidesz semmit se tudott tenni a városért, és a város irányítóinak zavaros ügyei voltak. Az SZEE jelöltjei – akik között volt könyvtárigazgató, iskolai direktor, kultúrházvezető és vállalkozó – hitelesek voltak a szigetváriak számára, valamennyien bizonyítottak már szakmájukban és a közösségi életben.

Sokan azt várták, hogy a választáson a Fideszt legyőző szigetvári képviselők kemény kritikusai lesznek a kormánynak. Nem ez történt. Vass Péter ironikusan annyit mond, hogy jó kapcsolatban akar lenni a kormánnyal városa érdekében. A mostani városvezetés 460 millió forintos tartozással vette át az évente 2,3 milliárdból gazdálkodó önkormányzatot. A kormány megígérte, hogy a fideszes városvezetés által másfél év alatt produkált mínuszt 3-4 év alatt kifizeti. Eddig négy részletben kapott is Szigetvár 370 milliót, tudom meg Vass Pétertől, ám közben kiderült, hogy a korábbi városvezetésnek volt még további 170 milliós „sara”. A kormány nem mutat hajlandóságot arra, hogy rendezze ezt a tartozást. Ráadásul a 2008-ban átadott szigetvári fürdő miatt is volt a város egyik cégének 400 millió forint hitele, amit Vass többszöri kérésére sem vállalt át a kormány (másutt ezt is lenullázták az önkormányzatok konszolidálásakor).

A fentiek okán Vass és csapata takarékossági intézkedésekre kényszerült, s ezek némelyike érzékenyen érintett a Fideszhez közel állókat. Az önkormányzat számítógépeit 2014-ig havi egymillió forintért javította egy cég, amely a választás után már 600 ezerért is vállalta volna ezt a feladatot, de a város inkább arra bízta ezt a munkát, aki ellátta mindezt 72 ezer forintért. A jelenlegi jegyző bérén elődjéhez képest évente 5 milliót(!) spórol a város, amiképp a vízmű mostani vezetőjén is (a korábbi vízműfőnök az előző polgármester nevelt fia volt). Egy fideszes politikus cége 2014-ig havi 1,2 milliót számlázott kommunikációs feladatokért, vele is szerződést bontottak, s munkája senkinek sem hiányzik.

Teljesen azért nem lehet megszabadulni a fideszes érdekköröktől: az első évben az önkormányzat beadott nyolc fejlesztési pályázatot, abból ötöt a város dolgozott ki, hármat a fideszes irányítású megyei közgyűlés által ajánlott csapat. Utóbbi mindig nyert, a város saját kidolgozású tenderei soha.

– Értettem belőle – bólint belátó mosollyal Vass Péter. – Azóta csakis a megye segítségével pályázunk. Hisz ők nyilván sokkal jobban értenek hozzá. Kérnek ugyan négy vagy öt százaléknyi munkadíjat, de nem érdekes, ha így kell ezt csinálni, hát így kell. A lényeg, hogy velük mindig nyerünk. Három év alatt 6,5 milliárdot.

Rekreációs központtal bővül a fürdő

Rekreációs központtal bővül a fürdő

A megye közvetítésével megszerzett uniós támogatások révén Szigetváron felújítják az óvodákat, a gyógyfürdőhöz rekreációs központ létesül, a közúti csomópontok korszerűsödnek, kerékpárutak és új orvosi rendelők épülnek, és elindult egy ivóvízminőség-javító program. Szigetvár ostromának 450. évfordulóján, 2016-ban a várra elköltöttek 580 milliót, így a műemléképület turisztikailag vonzóbbá vált. A következő másfél évben 700 milliót fordítanak a vár vendéglátó adottságainak javítására.

Ahhoz viszont, hogy Szigetvár idegenforgalma fejlődjön, szükség volna a gyógyfürdő milliárdos nagyságrendű bővítésére, s egy négycsillagos szállodára. Ez elképzelhetetlen magánbefektetők nélkül. Az ő szándékukat élénkítheti, hogy a város szőlőhegyén két éve megtalálták azt a zarándoktelepülést, ahol a törökök a középkorban az itt elhalálozott Szulejmán emlékét őrizték. Ha ott felépülne egy, a romokat stílusosan bemutató kiállító- és vendéglátóhely, akkor azt akár 25-30 ezer török turista is meglátogatná évente, hisz az Oszmán birodalom legnagyobb hatású uralkodóját hazájában hatalmas tisztelet övezi. A Szulejmán-kultuszra építő tervek léteznek már, megvalósításukhoz azonban 4-5 év kell, és az, hogy az M60-as sztráda ide is elérjen.

Tegyük hozzá: nem beszéltem olyan szigetvárival, aki abban bízna, hogy az idegenforgalom fejlődése önmagában léptékváltást hozhatna a városnak. Mindenki úgy véli, hogy a magyar bérek átlagát fizető, új, ipari vállalkozások is kellenek. Csakhogy az a tanult munkaerő, ami idecsalhatná a befektetőket, már külföldön dolgozik. A korábban megszólaló pedagógus – és még tucatnyi kérdezett – szerint ők már aligha jönnek haza, mert megtalálták számításaikat és jól érzik magukat odakint. Ez így látja Vass Péter is. Hozzáteszi, hogy a városban ma is van 400 állástalan, akiknek főképp a közmunka ad megélhetést, de ők a piaci alapon működő cégek elvárásainak nem felelnek meg.

Fejlesztési programra várva
A városi képviselő-testületben többséggel bíró Szigetvári Emberekért Egyesület (SZEE) elnöke, a könyvtárigazgatóként dolgozó, 42 esztendős Varga Zoltán úgy véli, hogy Szigetvár és térsége csak akkor tud kilábolni reménytelennek tűnő helyzetéből, ha a régió fejlesztésére kormányciklusokon átívelő, országos fejlesztési program készül. Program, ami valóban a térség embereinek a boldogulását keresi, s nem a „fejlesztők”-ét. Varga Zoltán – aki előbb a MIÉP, majd a Fidesz színeiben politizált, s 2006 óta civilként foglalkozik a közügyekkel – nem látja annak jelét, hogy készülne ilyen program.



Sztrájk a betegágyak mellett

Publikálás dátuma
2018.01.11. 06:02
Illusztráció/Fotó: Vajda József
Azt szeretné elérni a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ), hogy a kormány mielőbb adjon újabb 40-50 százalékos béremelést az ágazati szakdolgozóknak. Ez a büdzsének 130 milliárdba kerülhet. Ha ezt nem kapják meg, sztrájkot szerveznek márciusra – figyelmeztetett a FESZ, a szakszervezet tegnapi budapesti fórumán.

– A kevés bér miatt egyre nehezebb szakembert találni a betegágyak mellé, ez azzal jár, hogy aki még megmaradt a szakmában, annak a főállásában több ember helyett kell dolgoznia – hangzott el a szakmai eszmecserén. Miként az is: az ápolónők továbbra is sokszor két-három állást vállalnak, hogy a megélhetésükhöz szükséges összeget előteremtsék. Az eddigi béremelések ugyanis nem javítottak érdemben a munka- és az életkörülményeiken.

– A megoldás egyértelműen a béremelés – mondta Soós Adrianna, a FESZ elnöke. Hozzátette: a múlt év végén egyszer már levélben tájékoztatta minderről a miniszterelnököt. Akkor még sztrájkfenyegetés nélkül. Választ nem kaptak. Most újabb levelet írnak a mentős társszakszervezettel, ezután várnak legfeljebb egy hónapot arra, hogy lépjen a kormány. Ha ez nem történik meg, akkor újra írnak, de ezt már sztrájk-követelésként adják majd postára. Soós Adrianna lapunknak úgy vélte: ha az ezt követő tárgyalásokon sem sikerül megállapodni, akkor márciusra megszervezik a sztrájkot.

Minderre gyorsan reagált Cser Ágnes, az MSZ EDDSZ elnöke, aki közölte: a béremelésekről szóló tárgyalás jogát kizárólag maguknak tartják fenn. Jelezte azt is, hogy az EDDSZ 2016-ban aláírt egy bérmegállapodást, és így a sztrájktörvény alapján – szerinte legalábbis – nincs lehetőség munkabeszüntetésre.

Soós Adrianna megjegyezte: örülnénk, ha a dolgozók sztrájk nélkül kapnának béremelést, s az erre irányuló tárgyalásokból senkit nem akarnak kizárni. Ugyanakkor hozzátette: egy szakszervezethez méltatlannak tartják azt, hogy – miután az MSZ EDDSZ korlátozta magát egy vitatható tartalmú megállapodással – megfosztaná a dolgozókat a sztrájktól.

Munkabeszüntetés négy felvonásban
Pénteken folytatólagos munkabeszüntetésbe kezdenek az önkormányzati köztisztviselők, hogy béremelést harcoljanak ki 18 ezer társuknak, akik tíz éve minden fizetésrendezésből kimaradtak. A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) 2016-ban kétszer, majd tavaly is próbálkozott a kormány sztrájkkal nyomatékosított meggyőzésével, de sikertelenül. Most januárban kétnapos, februárban három-, majd márciusban már négynapos munkabeszüntetést szerveznek, ha a kormány nem ad azonnali 25 százalékos béremelést ennek a körnek és nem ígéri meg a 3 év alatt teljesülő 50 százalékos emelést. G.E.



Szerző

Határvédelem luxusáron

Publikálás dátuma
2018.01.10. 22:40
KREATÍV BESZÁMOLÓ - Figyelemre méltó elnagyoltsággal kezeli a számokat az Országos Rendőr-főkapitányság. Meglehet, a határvédele
 Egy belvárosi bérpalota áráért állítottak fel pár konténert a tranzit zónákban – áradnak a különös tételek, miután Harangozó Tamás fél tucat állami szervből szorította ki a határvédelmi kiadásokat.

270 milliárd forint felét követeli a kormány Brüsszeltől – tavaly nyár végi igényében a kabinet a szolidaritásra hivatkozott, mondván ennyit költött a menekültügyi helyzet kezelésére, többek között a határkerítésre, amely szerinte megvédi Európát a migránsáradattól. Azt azonban a kabinet azóta sem tisztázta, hogy ez az összeg pontosan miként állt össze.

Harangozó Tamás, az MSZP országgyűlési képviselője ezért írásban kérte az érintett szervezetektől: évre és kiadási csoportra lebontva ismertessék a költségeket. Az ellenzéki politikus kérésére a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda csak egy összesítő táblázatot készített arról, hogy mennyi volt 2015-ben, 2016-ban és 2017 első félévében az egyes állami szervezetek „menekültkiadása.” Ezért Harangozó mind a 19 érintett apparátusnál közérdekű adatigénylési eljárásban próbált érdemi információhoz jutni.

Így is elnagyolt választ adott Országos Rendőr-főkapitányság, amely mintegy 100 milliárd forintot számolt el a „migrációs helyzetre”. A legnagyobb tétel 60 milliárd forint volt, a szűkszavú indoklás szerint ennyit vittek el a személyi kiadások és járulékok, illetve dologi és egyéb költségek. Azaz az ORFK érdemben nem közölt semmit. Hallgatagságának okáról csak találgatni lehet, ám megeshet: azért nem közlékenyebb a szervezet, mert olyan beszerzéseket is „számlázna” az EU-nak, amelyek nem kapcsolódnak a menekülthelyzethez. Mint ismert, 2015 őszén a kormány bevezette a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet”, majd többször meg is hosszabbította azt – így 2018 márciusában fut ki.

Ez egyfajta „nagyon puha rendkívüli állapot”, ami alatt az állami szervezetek számos megkötés alól mentesülnek, például több esetben eltekinthetnek a közbeszerzéstől. Márpedig – Orbán Viktor közlése szerint – csak 2017-ben több mint 15 milliárd forintot fordított a rendőrség autóvásárlásra. Közbeszerzési eljárás hiányában az akvizíció nem nyilvános, de szakértői becslések szerint 9-10 milliárd forintért vásárolhatott négykerekűeket a szervezet az év első felében. „Az teljesen rendben van, ha a határhoz vezényelt terepjárókat és csapatmozgató járművekhez próbál uniós hozzájárulást szerezni a rendőrség, az viszont csöppet sincs rendben, ha esetleg a budapesti járőrkocsikat is az EU-val fizetteti ki a kormány, ráadásul úgy, hogy a migrációra hivatkozva mellőzi a közbeszerzést, így senki nem látja, milyen pénzek mozognak” – magyarázta Harangozó.

A jelek szerint nem csak az a baj, hogy az apparátus a migrációhoz lazán sem kapcsolódó feladatait is ráterhelné az EU-ra: túlárazottnak tűnik a menekültinfrastruktúra, például a tompai és a röszkei tranzitzóna. Ahhoz képest, hogy a zónák lényegében csak dróthálóval körbekerített, közművesített területek, ahol zúzottkő-ágyon konténerek állnak, meglehetősen sokba kerültek. A rendőrség mintegy 16,7 milliárd forintot költött a tranzitzónák bővítési, üzemeltetési és fenntartási feladataira.

Legalább ilyen furcsa, hogy a Büntetés-végrehajtás országos parancsnoksága is 1,7 milliárd forintot jelöl meg tranzitzóna kialakítása címén, amihez még hozzá is csaptak további 1,9 milliárdot, mondván ennyibe került a tranzitzónák bővítése. És itt még nem ér véget a lista: az adatok szerint a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal is 2,66 milliárd forintért hozott létre és működtet tranzitzónákat. Azaz összességében majdnem 23 milliárd forintba kerülnek a tranzitzónák. Összehasonlításképpen – hozott példát Harangozó –, a Magyar Nemzeti Bank 2014 nyarán 13,8 milliárd forintért (plusz áfa) vette meg Budapest egyik legdrágább – irodaházként működő – bérpalotáját.

A Miniszterelnökség a migrációs helyzettel kapcsolatos költségeinek zömét, mintegy 1,4 milliárd forintot kommunikációra költötte, többek között az „Állítsuk meg Brüsszelt!”, illetve a migránskampányra – ez derül ki azokból a kormányhatározatokból, amelyekre a Miniszterelnöki Kabinetiroda hivatkozik a Harangozó adatigénylésre adott válaszban. A jelek szerint ennek felét szintén behajtaná az EU-tól a kormány. Azaz arra kéri az európai közösséget, hogy a finanszírozza a szolidaritás megtagadását és saját kritikáját.

(Folytatása következik: a következő - az online felületen is megjelenő - lapszámunkban a kormányzati elszámolás további részleteiről, például a határkerítés költségeinek visszásságairól írunk.)

Szerző