A cseh változat

Nyugaton mind többször vádolják demokráciadeficittel a közép-európai országokat, utalván arra, hogy a lengyel és a magyar kormány sorozatosan megsérti az Európai Unió alapértékeit. Immár Csehország sem cáfol rá e vádakra. Prágában nem hoztak ugyan olyan törvényeket, amelyek szembemennek az uniós normákkal, nem „reformálják meg” az igazságszolgáltatást, az állami média pedig a többi visegrádi államéhoz képest kiegyensúlyozottnak nevezhető. Mégis, ami most Csehországban zajlik, az a demokrácia megcsúfolása. Mert bár kedden megbukott a bizalmi szavazáson Andrej Babis kormánya, majd szerdán le is mondott, még akár hónapokig kormányozhat.

A háttérben az ország rossz szellemét, Milos Zeman elnököt kell keresni. Öt éve tartották az első közvetlen cseh elnökválasztást (addig a parlament döntött az államfő személyéről). Zeman úgy véli, mivel közvetlenül honfitársaitól kapta a bizalmat, több hatalom jár neki. Az sem zavarja, hogy az alkotmány erre nem ad lehetőséget: kezdettől fogva feszegette az alaptörvény korlátait. Ügyesen használta ki a belpolitikai válságot, így 2014-ben fél évig az ő jelöltje, Jirí Rusnok ülhetett a miniszterelnöki székben, függetlenül attól, hogy nem volt többsége a parlamentben. Zemannak egyetlen cél lebegett a szeme előtt: ő akarta meghatározni hazája belpolitikáját.

Most is ugyanezt teszi, gúnyt űz az alkotmányból, és ismét olyan kormányfőhöz ragaszkodik, aki nem lesz képes kormányt alakítani. De ezúttal más érdekek is vezérlik: Babis pártja, az ANO szavazóira hajt, hiszen szüksége van rájuk az elnökválasztás közelgő második fordulójában. Az alaptörvény pedig lehetővé teszi, hogy ez a bohózat még hónapokig folytatódjék. Csak akkor történne pozitív fordulat, ha Zeman helyett az uniópárti Jirí Drahost választanák meg államfőnek.

Babis egyébként azért persona non grata a többi párt számára, mert kiderült, hogy uniós pénzeket használt fel magáncélokra. Az, hogy Prágában ebből belpolitikai botrány kerekedett, jelzi: Csehország még mindig előttünk jár, ami a demokráciát illeti.