Két olyan mű is felhangzott szombaton, amely koncerten viszonylag ritkán hallható. A Nemzeti Filharmonikusok élén Francois Leleux személyében napjaink egyik legelismertebb oboaművészét halhattuk, aki karmesterként is elismerésre méltó. A világhálón olyan kisfilmet is találni, amelyen Francois Lelelux azt mutatja be, hogyan faragja hangszerébe saját kezűleg a nádfúvókát. A francia művész szombati koncertjén Mozart C-dúr versenyművét mindkét kezével kezdte vezényelni, majd a bevezető zenekari rész végeztével pillanatok alatt felkapta a földön lévő állványról a hangszerét és mire a közönség felé fordult, már játszotta is a szólót. Virtuóz kadenciákat játszott, félelmetes technikáját villogtatva száguldozott fel-alá hangszerén, nem volt gond számára legmagasabb és a legmélyebb regiszterek közötti gyors váltás, nagyon halk vagy nagyon hangos megszólalás.
Élvezhetően, feltűnően nagy sikert aratva mutatta fel a mozarti remekművet, a technika mellett a formálás is rendben volt nála, és a lassú tételt is szépen játszotta. Azonban tán kicsit sok volt a csillogás. Schubert 4. szimfóniája a „Sturm und Drang” stílusirányzat jegyében született, a viszonylag ritkán játszott mű a tizenkilenc éves szerzőtől származó felirata szerint a „Tragikus” melléknevet viseli. Nem teljesen kiforrott alkotás, de Schubert zsenije már felsejlik benne. Örülhettünk, hogy Leleux ezt is bemutatta.