- Vannak olyan szakemberek, akik keresik a lehetőséget, hogy jöjjenek pl. a Herthához tanulni?
- Persze, nagyon sokan. Csak az a baj, hogyha te azonosulni tudsz azzal ami itt van és hazamész, sokszor a fejedre koppint a rendszer. Jön a szakmai igazgató vagy az utánpótlás vezető, hogy bánhatsz így ezzel a fiúval. Két percet késett, nem olyan nagy dolog. Neki hétvégén játszania kell, különben nem nyerünk. Pedig ha két percet késel, nem játszol hétvégén. Így a másik 14 is megtanulja mi a pontosság, a fegyelem, milyen egy közösségbe élni és azért a közösségért is valamit tenni. Emlékszem, hogy amikor a Hoffenheimnél dolgoztam, kezdetben kiválasztottuk a legtehetségesebb játékosokat, gyorsak, technikailag jók voltak és a klub hamar akart eredményeket elérni. És mi történt, az első években senki sem jutott át a rostán. Aztán megfordították a dolgot, elkezdtek személyiségeket nevelni, s másodlagos volt az utánpótlásban az eredmény. Ha jól felkészült vagy jönni fog az eredmény, de nem az eredményre mennek, hanem arra, hogy jól felkészültek legyenek. Ha ez megvan, mindig ott leszel az első ötben, és utána az a lényeg hány játékost adsz fel a felnőtt csapatnak. A Hoffenheim sorra adja a jó játékosokat, Süle 20 millió euróért került a Bayern Münchenhez, bár Firmino nem ott nevelkedett, őt is ők építették fel. Most kezd beérni ez a filozófia.
- Önöket Németországban szeretik, becsülik, viszont ha hazánkba érkezik egy külföldi edző, sok esetben a közeg kiveti.
- Sokszor azért sül el rosszul, mert az a fajta gondolkodásmód, amivel érkezik, az otthon nagyon sokaknak új. Saját tapasztalatból tudom, hogy Magyarországon az emberek szeretik a dolgok könnyebbik oldalát keresni. Megtalálják a kiskapukat, de ez a nyugati szakembernek furcsa. Dolgoztam Erwin Koemannal a magyar válogatottnál, aki egy iszonyúan felkészült, intelligens szakember. Sokszor azt érezte, hogy a holdon jár, mert nem értette, hogy korábban hogy működtek itt a dolgok. Szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy Pali irányította a válogatottat vagy hogy Bódog Tomi visszatért Diósgyőrbe. Ők megélték azt, hogy itt miért működik sikeresen a futball, és ezt a hozzáállást haza tudták vinni, ugyanakkor tudták, hogyan gondolkozik egy magyar. A kintről jövő szakember nem tudja, hogyan gondolkozik egy magyar és nagyon hamar összetűzésbe kerül velük és ellenségek lesznek. Ha valakit odaviszünk, vegyük kerül olyan szakemberekkel, akik éhesek arra a tudásra, amellyel ezek a külföldi trénerek érkeznek. Idővel egyre több kollégát lehetne ehhez a csoporthoz kötni. A magyar edzők megnézik a nyugati szakember edzését, azt mondják rá, hogy ez se jobb mint mi, de itt nem csak az edzésről van szó, hanem egy felfogásbeli változás kell. Ne mindig a kevesebbel akarjuk azt elérni, amit itt sokkal több munkával próbálnak elérni. Fegyelmet, tisztességet próbáljanak bevinni az utánpótlásba, mert ahogyan hallom, egy-egy tehetséget nem fegyelmeznek, nem rakják ki a csapatból, nem büntetik meg, ha éppen elkésett az edzésről. Ezzel elrontják őt és a közösséget is. Próbálunk képezni, de nem nevelünk. A szülőknek nincs sok idejük a családra, ez a feladat átment az iskolákra, akik pedig azt mondják, hogy a nevelés szülői feladat. Olyan generáció nő fel, akikre Berci bácsi azt mondta: lekvár vagy kisöreg. Sajnos a pályán sem fognak másképp viselkedni. Sokkal rövidebbre kellene húzni a gyeplőt.
- A németeknél hogy találták meg a megoldást?
- Fiatal korban rá vannak kényszerítve a srácok, hogy maximális hozzáállással, intenzitással, figyelemmel kísérjék az edzéseket. Nem feltétlen egy edző szakmai felkészültségén múlik, hogy egy fiatalemberből mi lesz. Nincs kivételezés, mindenkitől ugyanazt várják el. Ha valaki nem áll be a sorba, akkor annak következményei vannak. Az egész közeg és a rendszer úgy van felépítve, hogy teljesítmény centrikus legyen. Ez jelenti az alapot, aztán a többit még mindig könnyebb csiszolni. Ugyanakkor itt is mindenki a telefonját nyomkodja az öltözőben fél vagy háromnegyed órával a meccs előtt. Ők is áldozatai lettek ennek a digitális világnak. Itt sem minden arany, ami fénylik. Befolyásolhatóak a gyerekek, a menedzserek forgatják a fejüket. Ügynökök adnak nekik rossz tanácsot. Viszont itt olyan klasszis külföldiek játszanak, vannak példaképek, akikhez lehet orientálódni. Nincs más választásuk, hamar felnőtté kell válniuk, más különben kiesnek a rendszerből. A légiósok itt példaképek, ez sajnos otthon másképp van.
- Ha egyszer úgy alakul, hogy a Hertha valamiért nem tart igény a munkájára, akkor hazatérne, hogy átültesse az ön által vázolt szemléletet?
- Tele vagyok becsvággyal, motivációval, mindig többet akarok csinálni, mint az átlag. Nem tudom magam körül elviselni az állóvizet. Ha nincsenek lehetőségeim arra, hogy a célomat magas szinten elérjem, akkor nem érzem magam jól abban a közegben. De valahol visszavágyik az ember, nagyon hiányzik a hazám. Kezdetben euforikus érzés, hogy miket értem el, de ahogy idősödsz rájössz, hogy ami tudást megszereztél, jó lenne továbbadni. Ha visszamennék, szívesen dolgoznék az utánpótlásban, hogy másféle értékeket adjak át a gyerekeknek.
Forrás: Facebook/ Hertha BSC
- Korábban említette, hogy egyre kevesebb magasan jegyzett magyar játékos futballozik Európában. Gulácsi Pétert, az RB Leipzig magyar játékosát ugyanakkor az ősz legjobb kapusának választották.
- Nagyon megérdemelten kapta meg ezt az elismerést. A bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A jó átlagból mindig ki tudott ugrani, pontot, pontokat hozott a Lipcsének. Az emberi kvalitásai miatt is példakép lehet, sosem adta fel, nem volt könnyű az útja, hogy idáig eljusson. A másodosztályban sem volt stabilan első számú kapus. A magyar edzőknek azt tanácsolnám, hozzanak ki utánpótláscsapatokat, keressék meg Pétert, hogy beszéljen arról, hogyan jutott el idáig. Biztosan sokaknak maradandó élményt okozna.
- Ha a magyar mezőnyjátékosokért nem is kapkodnak Európában, azért kapus poszton nem állunk annyira rosszul. Korábban a Ferencvárost erősítő Dibusz Dénes kapcsán felmerült, hogy Berlinbe szerződjön.
- Ha abban az időben kikerült volna külföldre, akkor befuthatott volna egy olyan karriert, mint mondjuk Megyeri Balázs. Amikor idekerültem, négy vagy öt kapusunk volt, az egészet le kellett egy kicsit tisztítanom. Nem hozhattam még egy kapust.
- Nem lett volna belőle visszhang, hogy a magyar edzők idehoztak egy magyar kapust?
- Biztosan felmerült volna, hogy a Dárdainak meg a Petrynek a csókosa, de ha itt valakiben látják, hogy ezt a szintet megüti, akkor mindegy hogy milyen nemzetiségű.
- A Herthánál most két jó kvalitású kapus van a korábbi német utánpótlás válogatott Thomas Kraft és az 50-szeres norvég válogatott Rune Jarstein személyében. Plusz Jürgen Klinsmann fia, Jonathan is ott kopogtat az ajtón. Mennyire egyszerű vagy nehéz kezelni ezt a helyzetet?
- Az elmúlt években megváltozott a kapusok helyzete, a Lehmann-Kahn szerű párharc manapság nincs meg az öltözőben. Olyan közeget kell teremtenünk, hogy ott mindenki jól érezze magát. Kahn és Lehmann csatájában mindkettő áldozata lett ennek az egésznek, Kahn rettentő gyengén védett. Lehmann jobban teljesített, mert megversenyeztették, de nem volt harmónia. Mindegyik kapus játszani szeretne, és ezt úgy kell kezelni, hogy egészséges konkurenciát jelentsen, saját magukat hozzák olyan szintre, hogy az edző jó érzéssel küldje bármelyiket a pályára. Az, hogy a másikkal harcolok, egyre kevésbé jellemző.
- Jó harmónia van most a kapusok között?
- Rövidebb-hosszabb távon megkapod azt, amit megérdemelsz. Kraft nem azért került ki anno a csapatból, mert rosszul védett, hanem egy Wolfsburg elleni meccsen Naldóval úgy összeugrottak egy beadásnál, hogy vállsérülés miatt négy-öt hónapra kidőlt. Közben Jarstein élt a lehetőséggel, bent maradt a kapuban. Thomas pedig nem azt mondta, hogy játszottam a Bayernben, a Bajnokok Ligájában, elmentek ti a francba, hanem hogy felveszi a kesztyűt. Nem a könnyebb utat keresi, hogy mindig odébb áll, ha nem játszik.
- Jonathan Klinsmann hogy került az önök látókörébe?
- Tavaly úgy döntöttünk, hogy a két tehetséges fiatal kapusunkat kölcsönadjuk a harmadoszályba. Nekik a fejlődésük szempontjából ez egy jó lehetőség volt, de maradt ott egy űr. Az a srác, aki az U19-ben véd, ő még az érettségei előtt áll, és azt mondtam, hogy nem szeretném tőle megvonni ezt. Úgy állapodtunk meg, hogy érettségizzen le, közben időről-időre odaveszem az első csapathoz, de ha a Jarsteinnel vagy a Krafttal történik valami, akkor kell mögéjük valaki. Április elején jött egy e-mail Thomas édesapjától, Jürgentől, hogy szeretné Európába áthozni a fiát. Küldött meccsjeleneteket, s nekem nagyon tetszett a srác. Látszott rajta, hogy iszonyatosan jól meccsező kapus, én pedig mondtam, hogy hívjuk meg. Az edzőtáborban ugyanazt láttam tőle, mint a korábbi videókon, s akkor leigazoltuk. Aztán kaptam hideget-meleget Palitól, mert sok nehézsége volt. Eljött 8 ezer kilométert, nem volt se kutyája se macskája, novemberben kezdett beépülni a csapatba. Akkor kapott is egy meccset az Östersunds ellen az Európa-ligában. Nagyon jól védett és akkor négy-öt hónap piszkálódás után belátták a kollégák, hogy milyen jó kapus. Edzésen is jó, de a meccs ad neki egy plusz löketet.
- Ha már szóba került az Európa-liga, mennyire fájó a búcsú?
- Úgy indultunk neki, hogy amikor az Östersundsot, meg a Zorja Luhanszkot megkaptuk, hogy ebből a kvartettből vélhetően a Bilbaóval tovább kell jutni. De a hátuk közepére nem kívánták ezt a négy meccset. Nem lenézésképpen, de nem olyan mérkőzések ezek, amelyek téged előrevisznek. Iszonyú mentális erő kell ahhoz, hogy Östersunds ellen Svédország közepén, négy és fél fokban egy kicsit már lerohadt műfüves pályán nyolcezer néző előtt egy 30 éves stadionban fel tudjál pörögni. És sajnos nem sikerült. A Bilbao elleni találkozó után viszont látszott rajtuk, hogy szívesen játszanának még meccseket, nagyobb csapatok ellen, de szerintem ez a mostani rendszer arra ment rá, hogy a kis csapatoknak adjanak egy élményt. Ez viszont elveszi az emberek élményét.
- A vezetők részéről kaptak a kiesés miatt kritikát?
- A vezető azt nézi, milyen haszna van a meccsből, de csütörtök este egy 8-10 ezres meccs az Olimpiai Stadionban, az csak ráfizetés. Persze, ha most mi játszanánk az Arsenallal, bizonyosan telt ház lenne, ugyanakkor el kell jutni odáig.
