Rettentő sürgős volt 2016 kora tavaszán kiköltöztetni az Akadémia bölcsészettudományi kutatóintézeteit és a nemzeti levéltár részlegeit a budai Vár műemlék épületeiből, olyannyira, hogy sem a józan ész, sem az anyagi megfontolás nem kapott egy fikarcnyi esélyt. Akkor ismét a ferencjóskás-horthys nosztalgiaesztrád volt műsoron, a miniszterelnök megint a Várba igyekezett, épp kezdte cselezni a régóta vágyott Sándor-palotát. S hogy ez a pitiáner trükközés ne legyen annyira átlátszó, gyorsan kitalálták, hogy vele megy a belügy meg a pénzügy is, hozzászólás van pajtások, nincs pajtások, köszönöm pajtások.
Azóta eltelt két év. Az iratok meg a tudósok elköltöztek, követte őket az útban lévő könyvesbolt és étterem is, de sem az Országház utcában, sem a Szentháromság téren nem történt egy kapavágás sem. Ami egyrészről nagy öröm, hiszen most, hogy a kormány kiradírozta az ízlés és a szakmaiság bástyáit az utolsó lélegzetükig védő műemlékeseket a magyar valóságból, már semmi akadálya, hogy visszaépítsék a hajdani Pénzügyminisztériumra a kortársak által is utált neogót tortadíszeket. Másrészről rossz hír, mert az egykor Martinovicsék perének és a Helytartótanács üléseinek is helyet adó valahai kolostortömbre fájón ráfér a felújítás; igaz, a Belügyminisztérium céljaira legfeljebb akkor lesz alkalmas, ha lebontják, és toronyházat húznak a helyére.
Sürgölődés mégis csak a Vár déli részén látható, ahol már ott magasodik a hauszmanni lovarda betonmása. Kulissza ház színházi funkcióval: mert bár bizonyára lehet majd benne lovagolni is, ha valaki nagyon akar, elsősorban exkluzív rendezvényteremnek szánták. Amire szükség is lehet, hiszen két éves késéssel ugyan, de lassan elkészül miniszterelnök új irodája a pár lépésnyire lévő Karmelita-tömbben. Föld alatti bővítménnyel, terasszal, antik bútorokkal, melyekre négy milliárdot szántak a külföldi árveréseken.
Érdekes, ugye, hogy semmit sem hallani minderről? Meglehet, egy kicsit még Orbán is babonás. Háromszor lekopogja a költözést, nehogy úgy járjon, mint a Sándor-palotával.
