Előfizetés

Kampány van, hiába - Fontosak lettek az idősek

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2018.01.25. 06:00
Fotó: Molnár Ádám
A választásra készülő valamennyi párt próbálja megszerezni a nyugdíjas szavazók voksait, a legtöbb munkát ebbe az MSZP fektette bele. Másodszor ül ma össze az Országos Nyugdíjas Parlament.

Még a környékét is elkerülték a kormánypárti képviselők a parlament felsőházi termének, amikor az MSZP nyugdíjas tagozatának kezdeményezésére tavaly májusban ott tartották az első Országos Nyugdíjas Parlamentet. A mai, második ilyen találkozóra azonban már előre bejelentkezett Kósa Lajos miniszter, a nyugdíjas szövetkezetekről szóló törvény hivatalos kezdeményezője, de fel akart szólalni a rendezvényen a DK és az LMP elnöke is. Kampány van, hiába. Fontosak lettek az idősek, 2,7 millió potenciális szavazó megszólítását egyetlen induló párt sem akarja kihagyni. Pláne egy ilyen alkalommal, amikor több mint 400 – a saját településén hangadó nyugdíjasszervezeti vezetőt és médialehetőséget kínál fel nekik a szocialista gyökerű Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület. A szervezők úgy akadályozták meg, hogy pártelnöki kampányshow-vá alakuljon a találkozó, hogy csak a politikai szereplők népszerűségi listáját vezető Karácsony Gergelynek, az MSZP és a Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltjének adnak lehetőséget a megszólalásra a megyék és a főváros képviselői, valamint szakértői előadások mellett.

Az ellenzéki politikus egyébként a küldöttek egy részével már találkozhatott a hallgatóság soraiban a Választás 2018 című kampánykörút valamelyik állomásán. Az MSZP és a Párbeszéd közös programját ismertető valamennyi találkozón szóba kerülnek a nyugdíjasokat foglalkoztató kérdések, mert az ellenzéki összefogás „középosztály-programjának” egyik alappillére az igazságosabb adó- és nyugdíjrendszer. Kedden, a nyíregyházi rendezvényen Karácsony Gergely reményét fejezte ki, hogy a mostaninál nagyobb támogatottságot is kap a program, az ellenzéki szövetség kibővül a jövőben és aki "félig a szövetségesünk, az talán egészen azzá válik".

Fotó: Molnár Ádám

Fotó: Molnár Ádám

A 2017-ben megyénként megrendezett nyugdíjas parlamentek tapasztalatai és az első országos találkozón összegzett vélemények alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a szocialisták elég alapos társadalomképpel rendelkeznek a 60 év feletti korosztály helyzetéről, legfontosabb gondjairól és elvárásairól. Ez azért lényeges kérdés, mert ennek alapján fogalmazták meg a nyugdíjrendszerrel és idős korosztály ellátásával kapcsolatok követeléseket, amikor az Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület koordinálásával 11 ellenzéki párt is jóváhagyta az elvárásokat tartalmazó csomagot tavaly decemberben. Az összegzés pikantériája, hogy a tapasztalati alapon elkészült társadalomrajzhoz most próbál felzárkózni a Fidesz-kormány, hiszen közbeszerzést írt ki nemrég egy olyan kutatás megvalósítására, amely felrajzolná az időskorúk jövőképét, összegyűjtené problémáikat és segítene meghatározni, hogy mi a szerepe az idős emberek életében a családnak, magának az egyénnek és az államnak. A pályázatra február elejéig lehet jelentkezni, ami azt üzeni a nyugdíjasoknak, hogy az Orbán-kormány a folytatásra készül.

A nyugdíjasok és szervezeteik egyik legfontosabb követelése - ami találkozik a szakszervezetek kérésével is – a 2012-ben teljesen merevvé tett nyugdíjba vonulási rendszer oldása, egy rugalmasabb feltételrendszer kidolgozása, amely mellett a korhatár előtt pár évvel, valamivel alacsonyabb nyugdíjjal, de elmehetne pihenni, akinek a körülményei ezt megkívánnák. A továbbdolgozás lehetősége elvileg ma is adott. A korengedményes nyugdíjakról és a veszélyes munkahelyen dolgozók korkedvezményes lehetőségeiről annak ellenére nem volt hajlandó tárgyalni az utóbbi években a Fidesz-kormány, hogy senki nem a 2012 előtti, sokat kifogásolt rendszert akarná visszaállítani. Sokatmondó, hogy a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségéről folytatott tárgyalások megkezdésére vonatkozó kérdés elől tegnap reggel is kitért Rétvári Bence, a humántárca parlamenti államtitkára a Heti Tv Pirkadat című reggeli műsorában.

Kormánypárti nézőpont
Általános elvárásuk az időseknek, hogy állítsák vissza a minden évben esedékes nyugdíjemelés svájci indexálását, vagyis a kizárólag az adott év várható infl ációjának megfelelő mostani emelés helyett ismét vegyék fi gyelembe a nettó reálbéremeléseket is. A felvetésre nemrég a KDNP népjóléti kabinetjének tanácsadója, Zentai László úgy reagált, hogy egy újabb gazdasági válság esetén a kormány biztosan lépne, hogy meg lehessen őrizni a nyugdíjak reálértékét, de szerinte ez a kérdés most nem aktuális. A kereszténydemokrata szakértő szerint a nyugdíjas- társadalom kettészakadása viszont lényeges szempont a jövő nyugdíjrendszerének tervezésekor, mert ma a legnagyobb baj az indulásnál van. Teljesen más jövő vár arra, akinek 300 ezer forintos bruttó bér után állapítják meg az ellátását, mint aki rokkantjáradékból kénytelen nyugdíjba vonulni.

Általános elvárása az időseknek, hogy állítsák vissza a minden évben esedékes nyugdíjemelés svájci indexálását, vagyis a kizárólag az adott év várható inflációjának megfelelő mostani emelés helyett ismét vegyék figyelembe a nettó reálbéremeléseket is. A felvetésre nemrég a KDNP népjóléti kabinetjének tanácsadója, Zentai László úgy reagált, hogy egy újabb gazdasági válság esetén a kormány biztosan lépne, hogy meg lehessen őrizni a nyugdíjak reálértékét, de szerinte ez a kérdés most nem aktuális. A kereszténydemokrata szakértő szerint a nyugdíjas társadalom kettészakadása viszont lényeges szempont a jövő nyugdíjrendszerének tervezésekor, mert ma a legnagyobb baj az indulásnál van. Teljesen más jövő vár arra, akinek 300 ezer forintos bruttó bér után állapítják meg az ellátását, mint aki rokkantjáradékból kénytelen nyugdíjba vonulni.

Az idős nemzedék és a nyugdíjba készülők érdekében szükséges intézkedésekről 11 ellenzéki párt aláírásával szentesített megállapodást a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület. A hosszas egyeztetések végén a szöveget a DK, az Együtt, a Jobbik, az LMP, a Lendülettel Magyarországért, a Magyar Liberális Párt, az MSZP, a MoMa, a Momentum, a Nyugdíjasok Pártja 50+ és a Párbeszéd képviselői írták alá. A dokumentum rögzíti, hogy a nyugdíjas közösségeknek és politikai pártoknak közös céljuk az idős nemzedék méltóságának biztosítása, kiszolgáltatottságának csökkentése. Ez jelenti egyrészt azt, hogy legyen lehetőségük társadalmi kapcsolataik fenntartására, garantálná anyagi biztonságukat, segítene egészségi állapotuk javításában, kiszolgáltatottságuk csökkentésében.

Az egyetértés a nyugdíjak értékállóságának garantálása mellett kiterjed arra is, hogy fel kell emelni a 2008 óta változatlan nyugdíjminimumot, bár mindenki tudja, hogy ez legalább harmincféle, ehhez az összeghez kapcsolt szociális ellátás összegét is megemelné, ami együtt már jelentős költségvetési tételt eredményezne. Abban is egyetért az ellenzék, hogy át kell alakítani a rokkantnyugdíj-felülvizsgálati rendszert, mert ma sokszor megélhetés nélkül maradnak megromlott egészségű, munkavállalásra képtelen emberek. A csomag szerint támogatni kell az üres háziorvosi körzetek betöltését, emelni kell a gondozó családtagok pénzét, javítani kell a kistelepülések közlekedését és az idősek biztonságérzetét, a hiányzó szolgáltatásokat mobil formában kell pótolni.

Mindezekre a kérdésekre a mai Országos Nyugdíjas Parlamenten a szervezők és a több száz küldött reményei szerint konkrét javaslatok is elhangzanak majd. Szóba kerülhet az is, hogy honnan teremtené elő az ellenzék a nyugdíjrendezések fedezetét, amit Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára a lapunkban megjelent – a nyugdíjas szervezetek körében komoly felháborodást kiváltó legutóbbi jegyzetében hiányolt.

Mi a legfontosabb a nyugdíjasoknak?

Összefügg egymással az ápolásra szoruló 80 év fölötti korosztály ellátásának gondja, a nyugdíj előtt álló, munka nélkül maradt emberek kiszolgáltatottsága és a fiatalabbak felkészítése a nyugdíjas évekre. Rengeteg megválaszolatlan kérdés gyűlt össze a nyugdíjas szervezetek találkozóin – mondta el lapunknak Hegyesiné Orsós Éva. Az Életet az Éveknek Országos Szervezet elnöke tagja lett Karácsony Gergely szakértői tanácsának is, de erről a munkáról a jövő hétfőre tervezett alakuló ülés előtt nem kívánt nyilatkozni.

- Miben kérnek a legtöbben megoldási javaslatokat a nyugdíjas korosztályból?
- Egyre nő azok száma, akik a nyugdíjkorhatár betöltése előtt 2-3 évvel veszítik el a munkájukat. Nekik nincs esélyük új munkaviszonyt találni és ez befolyásolja a következő életüket, a későbbi nyugdíjuk összegét. Ha évekig nincs jövedelmük, nagyon kevés pénzt kapnak majd idős korukban és nem értik, miért zavarták el őket, ha most a nyugdíjas szövetkezeteken keresztül sok idős társukat alkalmazzák a régi munkahelyükön. Ezért erősödik az igény olyan megoldások kidolgozására, amelyek munkáltatókat abban segítenék, hogy megtarthassák a korhatár előtti tapasztalt dolgozóikat. Ma viszont nincs átgondolt foglalkoztatáspolitika, ami ösztönözné ezt.
- Egy rugalmasabb nyugdíjba vonulás visszaállítását kérik?
- Mindenképpen, de ennek indoklására hadd mondjak egy eddig ritkán felmerült érvet: ahogy nő a 80 év fölötti korosztály létszáma, egyre fontosabb lesz az ő gondozásuk és ápolásuk. A nyugdíjkorhatár előtt álló gyermekeik ezt nehezen tudják megoldani, sokan közülük ezért esnek ki a munkából.
- Az intézményrendszer fejlesztését várják?
- A házi gondozás és házi ápolás feltételeit is javítani kellene, mert ha az állam megfizetné ezt az időszakot az ápolást végző családtagnak és ha több segítséget kapna a család az otthoni ápoláshoz, azzal mindenki, még az állam is jobban járna. Kétségtelen viszont, hogy mind a szociális, mind az egészségügyi ellátást javítani kellene emellett.
- Erősen megindultak a reálbérek, a nyugdíjak fokozatosan lemaradnak. Milyen megoldásokat javasolnak a nyugdíjas szervezetek, hogy megálljon a társadalom kettészakadása?
- 2009 óta a nyugdíjemelés csak inflációkövető, és a kormány annak ellenére nem hajlandó erről tárgyalni, hogy már régen túl vagyunk a gazdasági válságon, ami ezt a lépést kikényszerítette. Beszélni kellene a módszertanról, hogy hogyan lehet a nettó bérkiáramlás magas szintje mellett a nyugdíjakat elmozdítani. A kettészakadás másik eleme, hogy nő a sok százezres, milliós nyugdíjak száma is, amit kifogásolnak az alacsony nyugdíjjal rendelkezők.
- Mindezek alapján komplex gazdasági tárgyalássorozatot kellene kezdeni?
- Erről évek óta tárgyalni kellett volna. A nyugdíjasok helyzete nem választható el a társadalom egészétől, a mindenkori kormányok társadalompolitikájától. Ha valakinek nagyon alacsony a nyugdíja, az sokszor a rossz foglalkoztatáspolitika következménye, amely a fekete munkát ösztönzi. Ma hiányzik a fiatalabb korosztályok felkészítése idős korukra, pedig ez az egyik legnagyobb kihívás, amivel szembe kell nézni mindenkinek. Nagyon komoly feladat lesz ennek a munkának a megszervezése.



Magyar Kultúra Napja - Szoborbűvölet helyett élményt!

Csepelyi Adrienn
Publikálás dátuma
2018.01.22. 06:45

180 éve hunyt el Kölcsey Ferenc, 195 esztendeje írta meg a Hymnust. De vajon tudunk-e manapság kapcsolódni hozzá, az életművéhez?

„Vannak kultikus személyiségek, akikhez szoborbűvölethez szokott szemlélettel szokás közelíteni, és a tankönyvírók sem tudták magukat függetleníteni ettől – mondja Dr. Hamar Péter tanár, filmesztéta, a Kölcsey Társaság korábbi titkára. – Ez nem jól van így, de tény, hogy így van.”

Pion István költő, slammer egyetért: „A magasztos és elemelt költőiség szent tehénként kapja meg a tiszteletet, amit szerintem még maga Kölcsey is elutasítana.” Pion egy másik aspektusra is rávilágít: szerinte a pátosz és az időbeni távolság miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, a maga korában Kölcsey mennyire modern volt. „Kölcseyvel kapcsolatban a Himnusz – teljesen jogos – dicsőítése mellett általában elfelejtjük hangsúlyozni, hogy a frissesség vezérelte: egyrészt a saját korát megelőző Magyarországgal szemben pozicionálta magát, másrészt a nyelvújítás egyik legnagyobb híve volt. Ebbe a folyton újat kereső képbe első ránézésre nehezen illeszthető bele a Himnusz alapállása, a saját tapasztalataim szerint ezért inkább csak az utóbbi kap megfelelő hangsúlyt, mondván, az ország himnuszának szerzőjéről van szó.”

Kasztovszky László, a Kölcsey Társaság jelenlegi titkára – Dr. Hamar Péterhez hasonlóan – évtizedeken át oktatta Kölcsey életművét a költő nyughelyéhez közeli Fehérgyarmaton. Ő az egyik szervezője annak a háromnapos gyerektábornak, amely a Magyar Kultúra Napja kapcsán kárpátaljai, partiumi, felvidéki és magyarországi középiskolásoknak mutatja be Kölcsey életének fontos helyszíneit. Az idei a negyedik ilyen tábor – és azt mutatja, nincs minden veszve. „Azért indítottuk ezt a diákrendezvényt, hogy a középiskolásokat közelebb hozzuk Kölcsey életművéhez és a Hymnus világához, mert úgy gondoltuk mi is, hogy az ő világukban ezekért az értékekért nem kellett harcolniuk, és nem is foglalkoztatják őket. Nagyon meglepődtünk, mert olyan esszékben vallottak a nemzeti érzésről és a Hymnus  összetartó erejéről, hogy mi tanulhattunk tőlük. A gyerekek kisfilmek készítésében is remekeltek: elmesélték, mit jelent számukra Kölcsey, hogyan él a Hymnus világa a lelkükben. Mi is mondtuk azt a sablont, hogy Kölcsey versei nem élnek a fiatalok lelkében, és nem szavalhatók igazán ezek az alkotások. Már négyszer cáfoltak ránk.”

Szörényi Levente elismerése
A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas Szörényi Levente kapta idén a Kölcsey-emlékplakettet. A díjat a Magyar Kultúra Napjának alkalmából adták át a szatmárcsekei református templomban vasárnap. Jánosi Zoltán, a díjat alapító Kölcsey Társaság elnöke elmondta, míg Bartók Béla a hangversenytermekbe és Kodály Zoltán az iskolákba, addig Szörényi Levente a beat és a rockzene segítségével vezette vissza a népdalt az ifjúság szívébe. Az emlékplakettet Melocco Miklós készítette.

Kasztovszky azt mondja, az előadások, beszélgetések, kirándulások során a gyerekek nem csupán életre szóló élményt szereznek, de megismerik egymást, a másik érzelmi  viszonyulását ahhoz, hogy nemzet, kultúra. Ezt az élményközpontú oktatást tartaná fontosnak az iskolákban is. „A magyartanár órán nemcsak tanít, hanem élményt is nyújt, ezzel közelebb hozhatja Kölcseyt a mai generációhoz, ha ezt nem tudja, egy olyan költő esetében, aki legendák sorát ihlette a nép képzeletében, akkor nem a megfelelő pályán van.” Dr. Hamar Péter a befogadói oldal hiányosságát általános értékválságban látja gyökerezni. „Kölcsey életművénél fajsúlyosabbat elég nehéz találni a magyar irodalomban. De nemcsak ezt, hanem a többi művészet fajsúlyos eredményeit sem kezeljük értéküknek megfelelően a mai Magyarországon! Pappa Pia – az kell nekünk!”

A felvetésre, mely szerint szabad-e a Himnusz szövegével „játszani”, illik-e átírni, a dallamát remixelni, a tanárok egyhangú nemmel felelnek. Kasztovszky László szerint tilos, mi több: bűn. Dr. Hamar Péter kicsit finomabban, de határozottan fogalmaz: „Kell, hogy legyenek szilárd, mozdíthatatlan igazodási pontok az életünkben! A Himnusz szövege is, dallama is ilyen. A kreativitás kiéléséhez van bőven terep másutt.”

Pion István ennél jóval megengedőbb. „Számomra a Himnusz nagyon fontos vers, a mai napig tudom kívülről az egészet, de ha egyszer úgy hozná a sors, szívesen átírnám például diákokkal közösen egy rendhagyó irodalomórán: csinálnánk belőle egy slamet, vagy átültetnénk mai magyarra. Azt gondolom, hogy az ilyen játékokkal nem hogy megerőszakolunk vagy meggyalázunk egy szöveget, hanem éppen ellenkezőleg: közelebb hozzuk saját magunkhoz, élőbbé tesszük. És így talán Kölcsey figurája sem tűnik olyan távolinak.”

Kölcsey-kultusz

Sokat tudhatunk meg Kölcsey Ferenc életéről, mindennapjairól Kölcsey Antónia írásaiból. A költő Gábor nevű unokatestvérének lánya naplót vezetett, amit nagyban eltér a korban szokásos női emlékiratoktól: nem a báli szezon divat- és szerelmi híreit veszi sorra, hanem társadalmi kérdéseket, olvasmányélményeket, a legmélyebb érzelmeket tárgyalja. 1838-ban, Kölcsey halála előtt nem sokkal egy 1933-as esetet idéz fel, amely jól mutatja, micsoda kultusza volt a költőnek saját korában.

„Juniusz 29.

Midőn én, testvérem, 's apám két bátyjának gyermeki ugyan egy házi nevelőtől vevénk oktatást, igen gyenge korunk miatt, tudományok helyett verseket tanulánk könyvnélkül, elménk 's emlékezetünk gyakorlódásáért. Ez év telén, egyik tanuló társunk K. János bátyám fia Náczi, forró lázba feküdt, melly később oly veszedelmes lett, hogy orvosa lemondott éltéről, s' apja – mert anyja már nem volt – vigasztalhatatlan volt, mivel már két nap olta halgatva, szinte életjelenség nélkül feküdt a' kedves beteg. Egy éjjel apa és rokonok körül álják Náczi ágyát, kimultát várva. A' szobába rémes csend vala, mert mindenki száná a' szegény beteget álomnak látszó dermedtségéből felzavarni, ki kevéssel éjfél előtt felveté szemeit, 's halk de mély és érthető hanggal e' szavakat mondja Kölcsey igazsághoz irt verséből:

Jámbor! fenn hazám' az égben,
Mondhatatlan messzeségben,
'S a' csillagpályák között,
Már valom felköltözött.
Itt egy perczig halgatott, 's azután már gyengébb hangon így folytatja:
Ám tekintsd e' hidegséget
Arczom holt vonásain,
És tapintsd e' keménységet
Testem márvány tagjain.

Most elakadt szava, szemei bezáródtak, 's ismét előbbi dermedtségébe feküdt ott. Nem mondhatni el a' kétségbe esett apa fájdalmát, ki zokogva rogyott kedves fia mellé, nem kétkedvén már halálán. – Azonban Náczi felgyógyult, 's örömére apjának most is él.”

 A bennünk élő Kölcsey

A Kölcsey Társaság rendezvényén részt vevőknek két kérdést tettünk fel: mit kérdeznének Kölcsey Ferenctől, ha egy időgép segítségével találkozhatnának vele, és mit jelent számukra a Himnusz, mit éreznek, ha meghallják. Íme, a középiskolások válaszai.

Radvánszky Zsófia, Mezőkaszony, Kárpátalja

Kölcseytől azt kérdezném, hogyan tudta magában kialakítani és megrendíthetetlenné tenni erkölcsét.

Belőlem a Himnusz büszkeséget és valamilyen szinten idegességet vált ki, hogy Isten tényleg meghallgatja, hogy tényleg megáldja, megszánja még ezt a népet, mi van, ha nem és akkor miért nem, ha meg igen, miért vár ennyit vele?

Nagy Eszter Réka, Rimaszombat, Felvidék

Mit érzett azután, hogy megírta a Himnuszt?

Felvidéki tanulóként a Himnusz számomra az összetartozást, a magyarságot és a hitet jelenti.

Besenyődi Judit, Szatmárnémeti, Partium

Miért gondolja, hogy a következő nemzedék ennyire reménytelen? Ezzel nem azt mondom, hogy nincs szükség a mély és hazafias versekre. Igenis fel kell ébreszteni népünket, nemzetünket.

A Himnusz számomra nem csak egy pátoszi hangvételű dal. Számomra egy hitbeli megerősítés arról, hogy mindig is volt, van és lesz jövője ennek a népnek a történelem heves időszakai ellenére is. Azt üzeni nekünk, hogy mindig megmaradjunk igaz magyaroknak ott ahol éppen élünk, mert ha épp Romániába vagy akárhová teremt bennünk az Isten, ott kell megmaradjunk magyarnak.

Tóth Annamária, Nyíregyháza

Hogyan lehetett egy olyan kicsi helyről, mint Cseke, az ottani magányból ilyen nagyra nőni?

Ha meghallom a Himnuszt, az összetartás, a család, a haza szeretete jut eszembe. Ez egy nemzetet összetartó erő, mely hallatán mindenkit az érzelmek fognak el és a meghatódottság.

Tovább gyarapodtak a gazdagok

Varga Dóra
Publikálás dátuma
2018.01.19. 06:08
Shutterstock illusztráció
Nyolcszor több pénzt költhetnek el a leggazdagabb települések lakói, mint a legszegényebbeké. Európán belül is jelentős eltérések vannak.

Csenyéte és a főváros IX. kerületének lakói között óriási szakadék tátong. Nemcsak azért, mert az egyik település Borsodban található, a másik pedig Budapesten, hanem azért is, mert e két településen élők átlagos vásárlóereje - azaz az adók befizetése után megmaradt fejenkénti jövedelme – között éves szinten 3 millió forint a különbség. A csenyéteieknek évi 230 ezer – havi 19 170 - forintból kell megélniük, a ferencvárosiak 3,2 millió forintot tudnak elkölteni egy évben. Ez azt jelenti, hogy a Csenyétén élők egész évben nem rendelkeznek akkora elkölthető jövedelemmel, mint a IX. kerületiek egy hónapban - derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. napokban közzétett, a települések vásárlóerejét a 2009-2016-os évekre megbecsülő tanulmányából.

A zömmel romák lakta borsodi zsákfaluval kapcsolatban a fenti adat nem meglepő: Csenyéte többször bekerült már a hírekbe a településen tapasztalható elképesztő nyomor miatt. Az sem újdonság, hogy a munkanélküliség által a leginkább sújtott Borsodban élők jövedelme jóval alacsonyabb, mint a fővárosban. A leggazdagabb és a legszegényebb települések közti különbség mértéke azonban megdöbbentő: a tíz leggazdagabb település lakói csaknem nyolcszor annyi pénzt költhetnek el egy évben, mint a tíz legszegényebb településen élők.

Felcsút a leggazdagabbak között
A tíz legszegényebb település közül hat Borsodban található, kettő Somogyban, kettő Szabolcsban. Itt átlagosan évi 361 ezer forintból kell gazdálkodni. A leggazdagabb tíz településen élők átlagosan 2,8 millió forintos éves vásárlóerővel rendelkeznek. Köztük 3 fővárosi kerület is található, a leggazdagabb IX. mellett a II. és a XII. kerület. Bekerült a TOP10-be 2 millió 725 ezer forintos átlagos vásárlóerővel Felcsút is.
Ez persze feltehetőleg nem azt jelenti, hogy a felcsútiaknak ilyen sok elkölthető jövedelmük van, az átlagot valószínűleg a rohamléptekben gazdagodó polgármester, Mészáros Lőrinc és környezete, illetve más, jól menő vállalkozó család húzza fel. Valószínűleg szintén egy-egy magasabb jövedelmű vállalkozó miatt kerülhetett be három borsodi falu is a 10 leggazdagabb magyar település közé.

A KSH adatai szerint az egy főre jutó éves átlagos jövedelem 2016-ban bruttó 1 millió 504 ezer, nettó 1 millió 199 ezer forint volt. Ez 2015-höz képest 4,2 százalékos nominális növekedést jelent, ami annak köszönhető, hogy emelkedtek a bérek, és nőtt a dolgozók száma is. Ahol azonban nincs munka, ott vajmi keveset jelent ez az átlagot mutató statisztika.

Mint arra „A háztartások életszínvonala 2016” című kiadványában a KSH is rámutat: a háztartások jövedelmi helyzete - az adott régió gazdasági fejlettségétől, társadalmi összetételtől függően - eltérő az ország egyes régióiban. Jól mutatja ezt, hogy a legmagasabb, 1,7 millió forintos egy főre eső éves bruttó jövedelemmel rendelkező Közép-Magyarország régióban az aktív népesség aránya 47,4 százalék. A legkevesebb, fejenként 1 millió 255 ezer forintos éves átlagos bruttó jövedelmű Észak-Alföldön viszont a második legmagasabb, több mint 10 százalék az inaktívak aránya. Közép-Magyarországon a munkajövedelem az összes jövedelem 72 százalékát teszi ki, Észak-Magyarországon a jövedelmek harmada társadalmi jövedelemből - nyugdíjból, gyermekekkel kapcsolatos, vagy munkanélküli ellátásokból - származik.

Elkölthető jövedelem
A vásárlóerő az adózás után fejenként rendelkezésre álló, elméletileg elkölthető jövedelmet jelenti, beleértve a kereseteken és vállalkozói jövedelmeken túl bármilyen állami juttatást, nyugdíjat, gyermekek utáni, munkanélküli ellátást. Fontos fokmérője az életminőségnek, hiszen minél több árut és szolgáltatást tud megvásárolni a lakosság, annál több kiskereskedelmi egység, étterem, szórakozóhely lesz helyben, és annál több kulturális, egészségügyi, oktatási szolgáltatót tud fenntartani a település. Ez növeli a foglalkoztatást, ami pedig a vásárlóerőre van jelentős hatással. Ahol tehát alacsony a vásárlóerő, ott nincsenek boltok, éttermek, szórakozóhelyek, vagyis: munkahelyek. Az ördögi kör ezzel bezárul.

A KSH szerint ugyanakkor az elmúlt években lassú ütemben ugyan, de fokozatosan apadt a jövedelmi különbség az egyes régiók között: Észak-Alföld lemaradása csökkent, Közép-Magyarország előnye mérséklődött. Hasonlókat állapít meg a Gfk piackutató cég is a tavaly év végén közzétett Vásárlóerő tanulmányában. Eszerint a leggazdagabb Budapest és a legszegényebb Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közötti különbség mérséklődött. A módosabb dunántúli megyék többségének vásárlóereje enyhén csökkent, a legszegényebb keleti megyéké kismértékben nőtt.

Egészen más képet kapunk viszont, ha településekre lebontva vizsgáljuk az adatokat. Ezt tette a GKI, az eredmények pedig azt jelzik: az olló tovább nyílik a legszegényebb és a leggazdagabb települések között. A vásárlóerő ugyanis éppen azokon a településeken emelkedett leginkább, ahol amúgy is magasak a jövedelmek. A gazdagabb települések előnye tehát tovább nőtt, míg a szegények még inkább leszakadtak. A leggazdagabb IX. kerületben például a lakosok elkölthető jövedelme 252 százalékkal nőtt 2009 óta. Összességében 78 településen és 3 kerületben 80 százalék felett gyarapodott a vásárlóerő, 55 településen ugyanakkor - még az inflációt nem is számítva - negatív irányú volt a változás. Az öt legnagyobb csökkenést mutató településen átlagosan 40 százalékkal lett kevesebb az ott élők elkölthető jövedelme. Az egy főre jutó vásárlóerő 2016-ban a GKI számításai szerint is átlagosan 1,2 millió forint volt, 280 településen ugyanakkor 800 ezer forintnál is kevesebből éltek az ott lakók, miközben 189 településen és 12 kerületben 1,6 millió forintnál is nagyobb volt az egy főre jutó vásárlóerő.

A felét sem érjük el az európai átlagnak
Európa 42 országának lakossága összesen 9,4 ezermilliárd euró fölött rendelkezett tavaly, egy európai lakos átlagosan 13 937 eurót költhetett el. Az egyes országok között ugyanakkor jelentős különbségek vannak – derül ki a GfK piackutató cég Vásárlóerő tanulmányából. Eszerint az átlagos vásárlóerő Liechtensteinben a legmagasabb: itt egy lakos 63 267 eurót költhetett el. A második leggazdagabb Svájc, 42 142 euró fejenkénti vásárlóerővel. A legszegényebbek pedig Moldova, egy főre jutó 1441 eurós vásárlóerővel, és Ukrajna, ahol mindössze 949 euró az egy főre eső elkölthető jövedelem. Vagyis: Európa leggazdagabb és legszegényebb országa között 66-szoros különbség van az elkölthető jövedelmek terén.
Magyarországon az egy főre jutó átlagos vásárlóerő 2017-ben 6204 euró volt, ami 2016-hoz képest 10 százalékos növekedést jelent ugyan, de az európai rangsorban még így is csak a 30. helyhez elegendő. Az európai átlagnak pedig még a felét sem teszi ki: mindössze a 44,5 százalékát költhetjük el, mint az európaiak átlagosan. Az országon belüli jelentős különbségeket a Gfk adatai is mutatják: a legtehetősebbnek tavaly is a főváros, Budapest bizonyult, ahol az egy főre jutó átlagos vásárlóerő 7649 euróra emelkedett. Ez ugyan 23 százalékkal meghaladja a magyarországi átlagot, ám az európai átlagnak még mindig alig 55 százalékát jelenti. A legszegényebb 2017-ben is Szabolcs-Szatmár-Bereg megye volt, ahol az egy főre jutó vásárlóerő évi 4803 euró, ami az országos átlag 77,4, az európai átlag 34,5 százaléka.

Nincs kiút az aprófalvakból

Kistérségi buszhálózat kialakítása jelenthetné a kiutat az egyre nagyobb nyomorból az aprófalvakban élők számára – véli Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója.

- A KSH adatai szerint csökkent a jövedelmi különbség a legszegényebb és a leggazdagabb régiók között. A GKI elemzése viszont arra mutatott rá: az egyes települések között tovább nyílt az olló. Mi az oka a látszólagos ellentmondásnak?

- A régiós átlagok nem mutatják meg, mennyire lecsúsztak egyes kistelepülések, mert például egy iparosodott megyeszékhely felhúzza a falvak alacsony jövedelmét, így az átlag máris jobb képet fest, mint a valóság. Az elmúlt évek jövedelmi növekedése az iparosodott területeken ment végbe, így a vásárlóerőben mért különbségeket is ez az ipari tengely határozza meg. Észak-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon magasak a jövedelmek, és ezeken a területeken volt a legnagyobb a növekedés is. Észak- és Kelet-Magyarországon, valamint Dél-Magyarországon szegényebbek a települések, de ezen belül a nagyvárosokban, Debrecenben, Szegeden vagy Miskolcon magasak a jövedelmek. Minél jobban távolodunk a nagyvárosoktól, annál inkább romlik a helyzet. A keleti és az észak-keleti határmenti, vagy a Balatonról délre fekvő apró falvas részeken különösen nagy a szegénység. Mindez Magyarország településszerkezetéből is adódik: sok az apró falu, ahol nincs munkalehetőség. A vállalkozóknak nem éri meg odamenni, mert kevés a munkavállaló. Az apró falvakban így marad a közmunka, és maradnak a nyugdíjasok: a falvakban egyre öregszik a lakosság. A nyugdíjak tavaly nominálisan 4 százalékkal nőttek, a bérek 13 százalékkal: így máris érthetők a különbségek.

- Mit lehetne ez ellen tenni?

- El kell gondolkodni, szükség van-e ennyi – 3154 - önálló településre. Nem biztos, hogy minden egyes falut fejleszteni kell. Sokkal fontosabb lenne egy kistérségi buszhálózat kialakítása, hiszen a kistelepüléseken a közlekedés komoly problémát jelent. A busz, ha van is, naponta legfeljebb egyszer-kétszer jár, így pedig nehéz a munkalehetőséghez eljutni, de ellehetetlenül még egy nagybevásárlás is. A helyi boltban viszont minden sokkal drágább. Évi 30-40 milliárd forintból egy kistérségi buszhálózattal össze lehetne kötni 20-30 falut a kistérségi központokkal, ahová így már megérné a vállalkozóknak odatelepülni. Lenne elérhető munkaerő és munkalehetőség. A munkaerő megszervezésében és átképzésében az államnak aktív szerepet kellene vállalnia. Ehelyett ma inkább az a helyzet, hogy a munkaügyi központok csupán adminisztratív hivatalként működnek, a közmunka pedig értelmetlen feladatokkal fedi el a munkanélküliséget.