Vas András;

oktatás;kötelező olvasmányok;

2018-01-26 06:06:00

Merénylet egy kamasz ellen az Antigoné

Lassan változik az iskolai kötelező olvasmányok listája, alsó tagozaton már rugalmasabbak a pedagógusok, de utána ugyanazokat a műveket kapják a diákok, amin szüleik is felnőttek.

Egy orvost, egy fizikust és egy irodalomtanárt negyven évre hibernálnak, majd felélesztés után mindegyiknek azt mondják: menjen, s folytassa a munkáját. Az orvos kijelenti, neki újra el kell végeznie az egyetemet, annyi minden változott négy évtized alatt, a fizikus fél év felkészülési időt kér, míg átnézi a csaknem fél évszázad eredményeit, a tanár viszont szó nélkül bemegy az osztályba, megkérdezi, mi hangzott el az előző órán, s csak annyit mond a gyerekeknek: Aha, harminchatodik oldal. Na, lapozzatok egyet!

Az anekdota sarkít ugyan, de rámutat a lényegre: a hazai irodalomoktatás bő fél évszázada megmerevedett, s bár alsó tagozaton már érezhető némi változás, felsőben és a középiskolában még mindig ugyanazokat a szerzőket és műveiket olvastatják el a diákokkal, amelyeket szüleik is kötelezően tanultak – és már ők sem szerettek igazán.

- Pedig a kortársak között is lenne értékes olvasnivaló – jelentette ki Gombos Péter docens, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának tudományos dékánhelyettese, a Magyar Olvasástársaság alelnöke, olvasásszakértő. Noha a kerettantervben alsóban nincs lista a kötelező olvasmányokról, s később is jellemzően a szerző, nem pedig egy konkrét mű szerepel a felsorolásban, vagyis elvileg a tanárokra van bízva, milyen könyvet adnak a gyerekek kezébe, a hetvenes-nyolcvanas években kialakult szokások nem változtak. Pedig az olvasást a szakemberek szerint általános iskolás korban lehet megkedveltetni a gyerekekkel, és a nem megfelelően kiválasztott könyvek éppen az ellenkező hatást váltják ki: megutáltatják az olvasást.

- Tavaly 12 év után végre készült egy reprezentatív olvasásfelmérés a gyerekek körében – folytatta Gombos Péter -, s ez azt mutatta, valamelyest csökkent az egyáltalán nem olvasók aránya. Míg 1964-ben kétharmad olvasott, s egyharmad nem, 2005-ben éppen fordított volt az arány, ma nagyjából ötven-ötven százalék. A kutatás rámutatott, hogy azok a 14-17 évesek, akik folyamatosan "online vannak", alig vesznek könyvet a kezükbe, de akik mértékkel használják a világhálót, elmozdultak a könyvek felé.

- A PIRLS-felmérés azt mutatja, hogy a magyar tízévesek még jól olvasnak, a világ élvonalába tartoznak – jegyezte meg a tudományos dékánhelyettes -, ezzel szemben a 15 évesek PISA-adatai alapján a középmezőny aljához sorolnak bennünket. Az OECD-országok közül nálunk a legszorosabb az összefüggés az olvasási tesztek végeredménye és a szociális helyzet között. Ennél is meghatározóbb, a felmérések szerint 80 százaléknyi a pedagógusok személyiségének hatása, s a 10 és 15 évesek eredményei közötti differencia azt mutatja: idehaza ötödik osztálytól már nem megfelelő az irodalomoktatás.

A szakember szerint alsó tagozaton már rájöttek a pedagógusok, hogy nem lehet a Kincskereső kisködmönnel megszólítani a gyerekeket, rengeteg új szerző és mű került a tananyagba. Felső tagozaton viszont még mindig az Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, A köszívű ember fiai és a Légy jó mindhalálig dívik.

- Ezek közül egyedül Molnár Ferenc regénye hordoz a mai gyerekek számára is felfogható értékeket és élethelyzetet – mondta Gombos Péter –, hiszen Boka és Áts Feri rivalizálása akár a Formula-1-re is adaptálható, Hamilton és Vettel személyeire. A 13–15 éves kamaszok életük talán legérzékenyebb korszakát élik, magányosnak, meg nem értettnek érzik magukat, s cseppet sem érinti meg őket a hazafiasság, hősi halál, világszabadság gondolata. A Légy jó mindhalálig egy remek regény – ha harminc évesen olvassa el valaki…

Ennek ellenére a tanárok még mindig ezekre a művekre esküsznek, elsősorban az irodalomoktatás módszertana miatt. A tananyag szigorú időrend alapján halad, a kilencedikesek így megkapják az Odüsszeiát, a tizedikesek pedig a Bánk bánt.

- Az is probléma, hogy bár az érettségi már egy évtizede megváltozott, a tanárok nagy része még ma is a régi típusú vizsgára készíti fel a diákjait, irodalomtörténetet tanít életrajzi adatokkal és definíciókkal – állította Gombos Péter. - Újat azért sem mernek adni, mert sokszor nem ismerik, mit olvasnak a diákjaik, és félnek a retorziótól: mi lesz, ha eltérnek a kánontól? Így viszont az irodalomórák leginkább egy műveltségi vetélkedőre készítenek fel, pedig az oktatásnak éppen nem az információ-, hanem az élményátadásról kellene szólnia. Az irodalomoktatás célja elvileg az életre-boldogságra nevelés lenne, ennek ellenére a kötelezők jelentős része a halálról, pusztulásról szól és kevesen merik fogyaszthatóbbá tenni a szövegeket olyan trükkökkel, mint például, hogy a diákok készítsék el Romeo vagy Júlia Facebook-profilját! Azt is figyelembe kellene venni, mit olvasnak a gyerekek a szabadidejükben. A mostani kutatás szerint 20 százalékuk képregényt, ugyanennyi krimit, negyedük sci-fit. Ezek hol szerepelnek az órákon? Az Alkonyat például egy klasszikus lányregény, egy tisztességesen megírt szerelmi történet, melytől Jacqueline Wilsonon át nyílegyenes út vezethet Szabó Magda Abigéljéig. Ezzel szemben az Antigoné merénylet egy 15 éves gyerek ellen…

A tanárok többsége mindezt figyelmen kívül hagyja, pedig létezik gyermekirodalmi adatbázis, s a szakirodalom is rendre hozza a legfrissebb példákat. - A 70-es, 80-as évek irodalma teljesen hiányzik – mondta a KE tudományos dékánhelyettese, de úgy is mondhatjuk: az 1950. és 2010. közötti irodalom nem létezik az oktatásban. Pedig hatalmas a merítési lehetőség: a gyerekirodalomban világszinten is jól állunk, s a kamaszkönyvekben is látható a fejlődés. Vagyis csak a szándék hiányzik.