A tervek szerint még az idén ősszel, de a legkésőbb 2019 tavaszáig létrejönne egy olyan újságírói kamara, amely az érdekvédelem mellett számos kötelezettséget is előírhatna a csatlakozó újságíróknak, valamint a laptulajdonosoknak – értesült a Népszava. Az elképzelések szerint a kamarába nem lenne kötelező belépni, ám a tagoknak olyan előnyök járnának, amelyek miatt – mint ahogyan forrásaink fogalmaztak – „minden újságíró szeretne majd taggá válni”.
A lapunknak nyilatkozó ötletgazdák hangsúlyozták, hogy egyelőre rendkívül képlékeny tervről van szó, amelynek még számos eleme nem tisztázott. Azt is kiemelték, hogy elsősorban az érdekvédelem lenne a cél, ezért „a szakma megosztottsága és kiszolgáltatottsága miatt” olyan törvényjavaslatokat kezdeményeznének, amelyek – állításuk szerint - javítanák az újságírók helyzetét.
Az elképzelések között szerepel, hogy csak olyan kiadó nevezhetné magát országos médiumnak, amely tagja a kamarának, elfogadja a szervezet etikai és szakmai előírásait, valamint vállalja, hogy csak kamaratagokat alkalmaz. Az újságírók csak bejelentve – tehát nem számlásként – dolgozhatnának és egy bizonyos bérszintnél nem kereshetnének kevesebbet. Az is felmerült, hogy a kamaratagok - más nyugat-európai országokhoz hasonlóan - nyugdíjkedvezményt vagy akár kedvezményes utazási lehetőséget kapjanak.
Ahhoz, hogy valaki kamarataggá váljon meg kellene felelnie több elvárásnak is, így például előírhatnák, hogy csak bizonyos képzettség vagy tapasztalat megléte esetén léphet be valaki, és el kellene fogadnia a szakmai és etikai szabályokat. A legfontosabb érv a tagság mellett természetesen az lenne, hogy licenc nélkül nem lehetne a nagyobb médiumoknál dolgozni. "Fel akarunk lépni az ellen, hogy a kiadók fillérekért alkalmazzák az újságírókat, valamint, hogy megfelelő képességek hiányában dolgozzon valaki ebben a szakmában" – fogalmazott egyik forrásunk. A kiadókat akár adókedvezménnyel, vagy különadó kivetésével is ösztönözhetnék arra, hogy elfogadják a kamara szabályait.
Úgy tudjuk, a szabályozás nem vonatkozna a kisebb médiumokra, tehát továbbra is lehetne blogokat, de akár nagyobb újságokat is működtetni kamarai tagság nélkül. A különbség az lenne, hogy a nagyobb újságok más minősítéssel rendelkeznének, így pedig „az olvasó tudná, hogy milyen lappal van dolga”. "Ha van egy kórház, amelyik azzal hirdeti magát, hogy diplomás orvosai vannak, míg egy másik azzal, hogy nála nincsenek diplomások, akkor nem kérdés, hol kezeltetem magam" – érvelt egyik forrásunk a tervek mellett.
Az elképzelés egyik „katalizátora” Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke lehet, aki korábban a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kommunikációs igazgatója is volt. Lapunk megkeresésére annyit megerősített, hogy egy ideje tárgyalnak már ezekről a tervekről, ám állítása szerint egyelőre semmilyen konkrét javaslat nem fogalmazódott meg. Úgy vélte, a külföldi laptulajdonosok az utóbbi években visszaéltek a helyzetükkel, ezért elengedhetetlen, hogy „a szakma összefogjon”. Kérdésünkre azt is megjegyezte, hogy nem politika által vezérelt ez az elképzelés, az érdekvédelem, valamint a szakmabeli viszonyok rendezése a céljuk.
Az újságírói kamara ötlete már tavaly is felmerült, még a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) 2017-es tisztújítása előtt. Úgy tudjuk, akkor az is hozzájárulhatott a tervek jegeléséhez, hogy még nagy figyelem hárult a magyar sajtópiacra a 2016 őszén bezárt Népszabadság miatt. Néhány hónapja viszont újra elővették a terveket és a következő hetekben a Magyar Sportújságírók Szövetségének, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének, valamint a Protestáns Újságírók Szövetségének részvételével ismét asztalhoz ülnek, hogy kidolgozzák a részleteket. A többi sajtóval foglalkozó szervezet szintén meghívást kap majd a tárgyalásra. Információink szerint ezen az ülésen legfeljebb egy tanulmány elkészítésében állapodhatnak meg, megvizsgálnák ugyanis a nemzetközi tapasztalatokat is.
A Sajtókamara felállításáról az Imrédy-kormány intézkedett 1938 augusztusában. A kamara – s vele együtt a színészek és a filmművészek hasonló egylete is – az első zsidótörvény szellemében és hatására jött létre: miközben meghatározták, hogy a sajtóban újságíróként, illetve szerkesztőként csak kamarai tagok dolgozhatnak, azt is leszögezték, hogy húsz százalék lehet közöttük a zsidók aránya. A kamara hamarosan a miniszterelnöki sajtóiroda felügyelete alá került, 1939-ben pedig Kolosváry-Borcsa Mihály elnök már hat százalékra korlátozta a zsidó tagok arányát. A kamara felállításával párhuzamosan a Belügyminisztérium felülvizsgálta a lapengedélyeket is, ami számos újság azonnali megszűnéséhez vezetett. - N. K. J.
"Nem az újságírókat, hanem a kormánymédiát kellene szabályozni" - reagált a MÚOSZ
- Tudomásunk van róla, hogy a jobboldaliként elkönyvelt újságírószervezetekkel már folytattak előzetes informális konzultációkat a kormány sajtókamara-terveiről, a messze legnagyobb taglétszámú érdekképviseletet, a Magyar Újságírók Országos szövetségét (MÚOSZ) azonban ezúttal még nem keresték meg - mondta a Népszavának Hargitai Miklós, a szervezet elnöke (civilben a Népszava szerkesztője). -Pedig határozott véleményünk van a kérdésről: amennyiben a kormányoldal tenni szeretne valamit a magyar sajtó törvényes működéséért, akkor hagyjon fel a médiatörvény, illetve az alaptörvény sajtószabadságra vonatkozó szakaszainak szisztematikus megsértésével. A háromezer magyar újságírót tömörítő MÚOSZ hónapok óta hangoztatja: szükségesnek tartjuk, hogy a kormány mielőbb tárgyalóasztalhoz üljön a sajtószakmai szervezetekkel, a tárgyalások elsődleges témájául azonban a működésképtelen egypárti médiaszabályozás gyökeres átalakítását, a törvényes feladatának ellátására - többek között a véleménymonopóliumok és a túlzott piaci koncentrációk kialakulásának megakadályozására, az államilag vezérelt álhírgyártás felszámolására - képtelen médiahatóság alkalmatlan vezetésének eltávolítását, az újságírók politikai kiszolgáltatottságának csökkentését javasoljuk. Tárgyalnunk kell a tudósítók törvényes jogalap nélküli parlamenti kitiltásának haladéktalan visszavonásáról, a miniszterelnök és a miniszterek tarthatatlan nyilatkozati gyakorlatának megváltoztatásáról, az állami intézményekben bevezetett nyilvánosságkontroll eltörléséről is. Ehhez nem kényszertagságon alapuló, kormányzati kézivezérléssel működtetett sajtókamarára van szükség, hanem arra, hogy az Orbán-kormány és a kormányközeli média hajlandó legyen tiszteletben tartani a magyar alkotmányt, a hazai és az európai sajtójog előírásait, tudomásul véve, hogy a közhatalmat gyakorló politikusok beszámolással tartoznak az állampolgároknak illetve a teljes sajtó képviselőinek.
Ahhoz, hogy a munkaadókat tisztességes foglalkoztatói magatartásra bírják, az újságíróknak pedig az újságírói hivatás értékét kifejező juttatásokat biztosítsanak, szintén nem újságíró-kamara kell, hanem a munkaügyi jogszabályok reformja és betartatása a kormány részéről.
Itt szeretnénk felhívni a kormány figyelmét a hatályos médiatörvény egyik előírására: "Magyarországon a médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzétehetők, az információk és a vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők." Bármilyen új, a fenti alapelv érvényesülését szűkítő szabályozás bevezetéséhez sarkalatos törvényt kell módosítani, amihez a kormányoldalnak jelenleg nincs kellő parlamenti súlya. Ezúton is kérjük a sajtószabadságot fontosnak érző pártokat, ne legyenek partnerek semmilyen, a sajtószabadságot tovább korlátozó törvénymódosítás elfogadásában.
