Közös karámba terelnék az újságírókat

Publikálás dátuma
2018.01.27. 06:04
Fotó: Népszava
Teljesen átalakítaná a sajtóviszonyokat az a kezdeményezés, amely ha megvalósul, az újságíróknak is lenne kamarájuk. A résztvevők állítják nem politikai kezdeményezésről van szó. "Nem az újságírókat, hanem a kormánymédiát kellene szabályozni" - reagált a MÚOSZ

A tervek szerint még az idén ősszel, de a legkésőbb 2019 tavaszáig létrejönne egy olyan újságírói kamara, amely az érdekvédelem mellett számos kötelezettséget is előírhatna a csatlakozó újságíróknak, valamint a laptulajdonosoknak – értesült a Népszava. Az elképzelések szerint a kamarába nem lenne kötelező belépni, ám a tagoknak olyan előnyök járnának, amelyek miatt – mint ahogyan forrásaink fogalmaztak – „minden újságíró szeretne majd taggá válni”.

A lapunknak nyilatkozó ötletgazdák hangsúlyozták, hogy egyelőre rendkívül képlékeny tervről van szó, amelynek még számos eleme nem tisztázott. Azt is kiemelték, hogy elsősorban az érdekvédelem lenne a cél, ezért „a szakma megosztottsága és kiszolgáltatottsága miatt” olyan törvényjavaslatokat kezdeményeznének, amelyek – állításuk szerint - javítanák az újságírók helyzetét.

Az elképzelések között szerepel, hogy csak olyan kiadó nevezhetné magát országos médiumnak, amely tagja a kamarának, elfogadja a szervezet etikai és szakmai előírásait, valamint vállalja, hogy csak kamaratagokat alkalmaz. Az újságírók csak bejelentve – tehát nem számlásként – dolgozhatnának és egy bizonyos bérszintnél nem kereshetnének kevesebbet. Az is felmerült, hogy a kamaratagok - más nyugat-európai országokhoz hasonlóan - nyugdíjkedvezményt vagy akár kedvezményes utazási lehetőséget kapjanak.

Ahhoz, hogy valaki kamarataggá váljon meg kellene felelnie több elvárásnak is, így például előírhatnák, hogy csak bizonyos képzettség vagy tapasztalat megléte esetén léphet be valaki, és el kellene fogadnia a szakmai és etikai szabályokat. A legfontosabb érv a tagság mellett természetesen az lenne, hogy licenc nélkül nem lehetne a nagyobb médiumoknál dolgozni. "Fel akarunk lépni az ellen, hogy a kiadók fillérekért alkalmazzák az újságírókat, valamint, hogy megfelelő képességek hiányában dolgozzon valaki ebben a szakmában" – fogalmazott egyik forrásunk. A kiadókat akár adókedvezménnyel, vagy különadó kivetésével is ösztönözhetnék arra, hogy elfogadják a kamara szabályait.

Úgy tudjuk, a szabályozás nem vonatkozna a kisebb médiumokra, tehát továbbra is lehetne blogokat, de akár nagyobb újságokat is működtetni kamarai tagság nélkül. A különbség az lenne, hogy a nagyobb újságok más minősítéssel rendelkeznének, így pedig „az olvasó tudná, hogy milyen lappal van dolga”. "Ha van egy kórház, amelyik azzal hirdeti magát, hogy diplomás orvosai vannak, míg egy másik azzal, hogy nála nincsenek diplomások, akkor nem kérdés, hol kezeltetem magam" – érvelt egyik forrásunk a tervek mellett.

Az elképzelés egyik „katalizátora” Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke lehet, aki korábban a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kommunikációs igazgatója is volt. Lapunk megkeresésére annyit megerősített, hogy egy ideje tárgyalnak már ezekről a tervekről, ám állítása szerint egyelőre semmilyen konkrét javaslat nem fogalmazódott meg. Úgy vélte, a külföldi laptulajdonosok az utóbbi években visszaéltek a helyzetükkel, ezért elengedhetetlen, hogy „a szakma összefogjon”. Kérdésünkre azt is megjegyezte, hogy nem politika által vezérelt ez az elképzelés, az érdekvédelem, valamint a szakmabeli viszonyok rendezése a céljuk.

Az újságírói kamara ötlete már tavaly is felmerült, még a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) 2017-es tisztújítása előtt. Úgy tudjuk, akkor az is hozzájárulhatott a tervek jegeléséhez, hogy még nagy figyelem hárult a magyar sajtópiacra a 2016 őszén bezárt Népszabadság miatt. Néhány hónapja viszont újra elővették a terveket és a következő hetekben a Magyar Sportújságírók Szövetségének, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének, valamint a Protestáns Újságírók Szövetségének részvételével ismét asztalhoz ülnek, hogy kidolgozzák a részleteket. A többi sajtóval foglalkozó szervezet szintén meghívást kap majd a tárgyalásra. Információink szerint ezen az ülésen legfeljebb egy tanulmány elkészítésében állapodhatnak meg, megvizsgálnák ugyanis a nemzetközi tapasztalatokat is.

Nyolcvan éve is volt kamara
A Sajtókamara felállításáról az Imrédy-kormány intézkedett 1938 augusztusában. A kamara – s vele együtt a színészek és a filmművészek hasonló egylete is – az első zsidótörvény szellemében és hatására jött létre: miközben meghatározták, hogy a sajtóban újságíróként, illetve szerkesztőként csak kamarai tagok dolgozhatnak, azt is leszögezték, hogy húsz százalék lehet közöttük a zsidók aránya. A kamara hamarosan a miniszterelnöki sajtóiroda felügyelete alá került, 1939-ben pedig Kolosváry-Borcsa Mihály elnök már hat százalékra korlátozta a zsidó tagok arányát. A kamara felállításával párhuzamosan a Belügyminisztérium felülvizsgálta a lapengedélyeket is, ami számos újság azonnali megszűnéséhez vezetett. - N. K. J.

"Nem az újságírókat, hanem a kormánymédiát kellene szabályozni" - reagált a MÚOSZ

- Tudomásunk van róla, hogy a jobboldaliként elkönyvelt újságírószervezetekkel már folytattak előzetes informális konzultációkat a kormány sajtókamara-terveiről, a messze legnagyobb taglétszámú érdekképviseletet, a Magyar Újságírók Országos szövetségét (MÚOSZ) azonban ezúttal még nem keresték meg - mondta a Népszavának Hargitai Miklós, a szervezet elnöke (civilben a Népszava szerkesztője). -Pedig határozott véleményünk van a kérdésről: amennyiben a kormányoldal tenni szeretne valamit a magyar sajtó törvényes működéséért, akkor hagyjon fel a médiatörvény, illetve az alaptörvény sajtószabadságra vonatkozó szakaszainak szisztematikus megsértésével. A háromezer magyar újságírót tömörítő MÚOSZ hónapok óta hangoztatja: szükségesnek tartjuk, hogy a kormány mielőbb tárgyalóasztalhoz üljön a sajtószakmai szervezetekkel, a tárgyalások elsődleges témájául azonban a működésképtelen egypárti médiaszabályozás gyökeres átalakítását, a törvényes feladatának ellátására - többek között a véleménymonopóliumok és a túlzott piaci koncentrációk kialakulásának megakadályozására, az államilag vezérelt álhírgyártás felszámolására - képtelen médiahatóság alkalmatlan vezetésének eltávolítását, az újságírók politikai kiszolgáltatottságának csökkentését javasoljuk. Tárgyalnunk kell a tudósítók törvényes jogalap nélküli parlamenti kitiltásának haladéktalan visszavonásáról, a miniszterelnök és a miniszterek tarthatatlan nyilatkozati gyakorlatának megváltoztatásáról, az állami intézményekben bevezetett nyilvánosságkontroll eltörléséről is. Ehhez nem kényszertagságon alapuló, kormányzati kézivezérléssel működtetett sajtókamarára van szükség, hanem arra, hogy az Orbán-kormány és a kormányközeli média hajlandó legyen tiszteletben tartani a magyar alkotmányt, a hazai és az európai sajtójog előírásait, tudomásul véve, hogy a közhatalmat gyakorló politikusok beszámolással tartoznak az állampolgároknak illetve a teljes sajtó képviselőinek.

Ahhoz, hogy a munkaadókat tisztességes foglalkoztatói magatartásra bírják, az újságíróknak pedig az újságírói hivatás értékét kifejező juttatásokat biztosítsanak, szintén nem újságíró-kamara kell, hanem a munkaügyi jogszabályok reformja és betartatása a kormány részéről.

Itt szeretnénk felhívni a kormány figyelmét a hatályos médiatörvény egyik előírására: "Magyarországon a médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzétehetők, az információk és a vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők." Bármilyen új, a fenti alapelv érvényesülését szűkítő szabályozás bevezetéséhez sarkalatos törvényt kell módosítani, amihez a kormányoldalnak jelenleg nincs kellő parlamenti súlya. Ezúton is kérjük a sajtószabadságot fontosnak érző pártokat, ne legyenek partnerek semmilyen, a sajtószabadságot tovább korlátozó törvénymódosítás elfogadásában.

Szerző

Karácsony Gergely: nem szerencsére, hanem stratégiára építek

Publikálás dátuma
2018.01.27. 06:00
Fotó: DRASKOVICS ÁDÁM
Pókerben mindig veszít, de nem hisz a szerencsében. Szerinte az szavazzon a Fideszre, akinek a menekültek elvették a munkáját – mondta lapunknak Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje.

- Szokott kártyázni?

- Időnként pókerezem – és mindig veszítek.

- Nem jó ómen, de így is van pozitív hozadéka: politikai pókerarccal - értsd: rezzenéstelen lelkesedéssel - beszél kormányváltásról és szociális demokráciáról. De milyen aduk vannak a kezében?

- Ahogy a mondás tartja, aki szerencsés a szerelemben, az szerencsétlen a kártyában: én a szerelemben voltam szerencsés. De ami a kártyában gyengeség, az a politikában erény: nem tudok blöffölni. Felszabadultan, meggyőződéssel csak arról tudok beszélni, amiben hiszek. A politikában pedig nem szerencsére építek, hanem stratégiára. Épp ezért hozta létre a Párbeszéd a Változás Szövetségét azzal a párttal, amelyiknek a legnagyobb hálózata van, amely képes átlépni a saját árnyékán, és elfogadni egy jóval kisebb párt miniszterelnök-jelöltjét. A helyzet az, hogy csak az MSZP mutatja azt a nyitottságot, amit a választók teljes joggal elvárnak.

- És a Párbeszéd?

- És a Párbeszéd. Ráadásul a szocialisták programja áll a mienkhez a legközelebb.

- Azt mondja, a legnagyobb hálózat. Képes lesz az MSZP ellensúlyozni a Fidesz helyi függőségi rendszerét? Hiszen aki nem paríroz, az nem kap közmunkát, szociális tűzifát és így tovább.

- Az a legfontosabb üzenetünk, hogy megszüntetjük ezt a fajta kiszolgáltatottságot: a szociális demokrácia egyik alapvetése, hogy a politika kivonul az emberek életéből, és nem elnyomja, hanem szolgálja őket. A választófülke pedig kellően biztonságos hely ahhoz, hogy mindenki szíve szerint szavazhasson – és szembeforduljon a rendszerrel. Hiszem, hogy így lesz, hiszen ennek a társadalomnak mindig meg volt az egészséges túlélési ösztöne, levetette magáról Rákosit, kibekkelte Kádárt. És most is ellenáll.

- Azért utóbbira mond példát?

- Persze: hiába költött mozgósításra milliárdokat a kormány, nem vett részt annyi ember a kvóta-népszavazáson, hogy az érvényes legyen. Nem véletlen, hogy a hatalom be van tojva. Ha erősnek érezné magát, nem próbálná minden eszközzel bebetonozni magát. Igenis reális, hogy a Fidesz elveszítse a választásokat.

- Milyen oddsszal fogadná a hódmezővásárhelyi időközi választáson az ellenzéki jelölt győzelmét?

- Ott azért dermesztő dolgok történtek. De ha nyer az ellenzéki jelölt, vagy csak megszorítja a Fidesz emberét, az fontos jelzés lesz arról, valójában mi van az emberek fejében.

- Az utóbbi fél évben szinte hónapról hónapra változtak december közepéig az MSZP belső erőviszonyai. Nem fél attól, hogy a februári kongresszus előtt, ahol a terv szerint végképp miniszterelnök-jelöltté emelik, még felbolydul a rendszer és megpuccsolják?

- Nem. Az egyik fontos érv mellettem, hogy nem vagyok az MSZP tagja, nem akarok belefolyni a párt ügyeibe. A másik fontos érv, hogy nagyon rövid az idő. A harmadik, és talán legfontosabb az, hogy én azt mondom, amit az MSZP szimpatizánsai már nagyon rég vártak a saját pártjuktól. Gyakran mondják azt nekem MSZP-tagok, hogy végre baloldali miniszterelnök-jelöltjük van.

- Soros György azt állította, Orbán Viktor megvásárolta az MSZP vezetőit, többek között ezért nem képes összefogni az ellenzék. Mit gondol, kik az árulók, hánnyal találkozott, és kikről gondolja úgy, hogy fúrják az összefogást?

- Eggyel sem. Azt látom, hogy az ellenzéki pártok közül az MSZP és a Párbeszéd képes áldozatot hozni a győzelemért.

- Azért van egy érthető, praktikus szempontú ellenállás is egyes MSZP-s politikusokban. Ha a szocialisták sok helyen állnak be független jelölt mögé, és ezek a jelöltek nem nyernek, akkor a töredékszavazatok elvesznek, nem a pártlistát erősítik. Ráadásul az ellenzéki oldal tagolt, azaz listás szavazatok is elaprózódhatnak, míg jobboldalon a listás voksok egyértelműen a Fideszt izmosítják, ahogy a határon túli szavazatok is. A dilemma az: a független jelöltek ugyan nagyobb eséllyel húzhatnak be egy választókerületet, de ha elbuknak, akkor jóval nagyobb arányú győzelmet arat a Fidesz, mint ha ellenzéki pártemberek indultak volna.

- Nem vitás, okos politikai stratégiára van szükség, olyanra, amelyik a legtöbb mandátumot garantálja. De nem lehet, nem szabad a vereségre optimalizálni egy kampányt, csak a győzelemre. Egyértelmű, hogy azokban a választókerületekben – például Pécsett vagy Veszprémben –, ahol a független jelölt győzhet, érdemes pártonkívüli emberek mögé állni. Mert nagyon fontos a lista – különösen azoknak a politikusoknak, akik rajta akarnak lenni –, de az, hogy én leszek a miniszterelnök vagy Orbán Viktor, azon múlik, miképp szerepel az ellenzék az egyéni választókerületekben. A választási matematika pedig nagyon egyszerű: több szavazó kell, és kevesebb párt. Az Orbán-rezsim akkor élheti túl a választást, ha a kormányváltást akarók otthon maradnak, vagy ha elmennek, megoszlik a szavazatuk. És persze a két mondás között ok-okozati viszony van: akkor mennek el sokan, ha esélyes jelöltet észlelnek, ha látják a Fidesz egyértelmű kihívóját. Ezért beszélünk ideális megoldásként közös jelöltekről, közös ajánlatról, közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről. De már az is segít valamit, ha egy választókerületben egy ellenzéki indul – erről legalább már van egy MSZP-Párbeszéd-DK-megállapodás.

- Az MSZP és a Párbeszéd már kettőből egyet csinált, és közösen indul. Mi a helyzet a Liberálisokkal?

- Van szándék, hogy együttműködünk, de közjogi döntés még nincs. Azt mondom, ne rakjuk túl magasra a lécet.

- Három párt esetén a parlamenti bejutási küszöb 15 százalék lenne. Fél, hogy nem ugorná meg a trió?

- Nem. A Vasárnapi Hírek szerint csak az MSZP-t 17 százalékra mérte a biztos pártválasztók körében a Publicus Intézet.

- A ZRI Závecz Research viszont 13 százalékra.

- Ami január első napjaiban készült, amikor még a bejgli uralta a tudatot. Csakhogy a Publicusé az első kutatás, amelyik már mérhette az országjárás hatását. Tíz évig voltam közvélemény-kutató, tudom, hogy a közhangulat olyan, mint a dinoszaurusz: mindig késleltetve és baromi lassan mozdul meg. De az azonnali visszajelzések szerint valami elkezdődött. A Facebook-posztokat elemezve is az látszik, hogy én vagyok a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Biztos vagyok benne, hogy ez a választás nagyon szoros lesz, és az általam vezetett szövetség lesz a legerősebb a mai ellenzéki formációk közül.

- A Facebook-posztokból – bár nyilván nem reprezentatívak – kiolvasható, hogy választói szinten egyesíthető a baloldal?

- Bízom benne, hogy a választók összehozzák azt a koalíciót, amit a pártok elbénáztak. A változást akarók egyre kevésbé törődnek a párthűséggel.

- Biztos ebben? Azt mondja, előny, hogy az MSZP megállapodott a körzetekről a DK-val. De van vagy tucatnyi körzet, ahol a Demokratikus Koalíció jelöltjét negyedik-ötödik helyre mérik. Ahhoz, hogy befusson, szükség van az LMP és az MSZP szimpatizánsaira, miközben egyik párt hívei sem szívesen szavaznának rá – ez az ellenállás is feloldható?

- Nekem a tárgyalások alatt úgy tűnt, a DK választókerületekben gondolkozott, nem jelöltekben. Maradjunk annyiban, ez vitatható és nem szerencsés. Különösen nem a DK szempontjából. Szavazóik nagyobb arányban fogják megtalálni a baloldali jelöltet, mert ott lesz mellette az MSZP-logó. Az MSZP támogatói nehezebben fogják megtalálni a nekik felajánlott DK-jelöltet. Ez a stratégia megkérdőjelezhető. De nem akarok üzengetni, legyen annyi elég: a közös lista erkölcsi és matematikai szempontból is jobb. Úgyhogy mindenkit várunk, és nincsenek feltételeink. És tényleg nincsenek.

- Az erkölcsi és matematikai szempontok mellé emeljünk be egy hitelességi pénzügyi szempontot: ha nincs az a szabályozás, ami szerint az 1 százalékos eredményt el nem érő pártoknak vissza kell fizetniük a támogatást, akkor is szövetségre lép az MSZP-vel a Párbeszéd, mert így a szocialisták viszik be a hátukon az Országgyűlésbe?

- Az MSZP pedig kapott egy esélyt, hogy az ellenzék vezető ereje maradjon, úgyhogy ez egy win-win helyzet. Egyáltalán nem volt szempont ez a szabályozás. A Párbeszéd nagyon régóta együttműködésről beszél – méghozzá minden párttal és közös listán.

- És a civil szervezetekkel. De szakértői imidzset el lehet adni, miközben a kormánypártok politikusi pankrátorokat küldenek a ringbe?

- Egy képpel válaszolnék: Dr. Máriás festményén a humanista Mike Tysonként jelentem meg. És én valóban nem vagyok pankrátor. De ezt előnyként értékelem, mert olyan emberekre van szükség, akik nem verekednek, hanem marha sokat dolgoznak kormányon.

- Ahhoz persze, hogy megszakadhasson a kormányzati munkában, meg kellene nyerni a választást, miközben a kormány egyszeri juttatásokkal, nyugdíj- és béremelésekkel elkezdte kivásárolni az időseket és a közszolgálatban dolgozókat. Miképp ellensúlyozhatja ezt egy ellenzéki ígéret?

- Az Erzsébet-utalványos mókát Zuglóban tesztelte a Fidesz, az elődöm, Papcsák Ferenc pont a választási évben gondolta, hogy ilyesmit kell osztani szakmányban. Ám az országgyűlési és az önkormányzati választást is csúnyán elvesztette a Fidesz. A Fidesz ökölszabálya az, hogy négy éven át jó sok pénzt elvesz az emberektől, majd választási évben visszacsorgat egy kicsit. Amit a kormány a nyugdíjasoknak adott, az megalázó – a korábbi szisztéma szerint kétszer annyival emelkedett volna az ellátásuk, mint most. Hiszem, hogy az embereket nem lehet pár ezer forintos alamizsnával megvenni.

- A nyugdíjrendszerre – a Publicus Intézet legfrissebb kutatása szerint - lásd: a szombaton megjelenő Vasárnapi Hírekben – az emberek 56 százaléka szerint keveset költ a kabinet. A szociális ellátórendszer esetében ez az arány 74 százalék, az egészségügy esetében pedig 85 százalék. Hogy van az, hogy ez az elégedetlenség nem válik értékválasztó tényezővé egy voksoláson?

- Ha a politika a valóságról szólna, egyértelműen mi nyernénk. Hazudozásban viszont gyengék vagyunk – erre egyébként büszke vagyok. Azt tudom mondani, hogy aki úgy érzi, a menekültek elvették a munkáját, az szavazzon a Fideszre, aki pedig úgy érzi, hogy baj van az egészségüggyel, baj van az oktatással, baj van a nyugdíjakkal, az szavazzon ránk. És akkor nyerünk.

Névjegy
Karácsony Gergely 1975 június 11-én született. 1995-2000 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapta meg szociológia diplomáját. 2000-2006 között a Medián Közvélemény- és Piackutató Kft. Kutatásvezetője, majd 2007-től kutatási igazgatója. 2004-2008 között a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetében egyetemi tanársegéd, 2008-tól egyetemi adjunktus. 2010 és 2014 között országgyűlési képviselő először az LMP majd a PM színeiben. (2013. januárjában lépett ki az LMP-ből, majd részt vett a PM megalapításában.) A 2014-es őszi önkormányzati választásokon baloldali támogatással Zuglóban polgármesterjelöltként indult, és meg is nyerte a választást. Tavaly decemberben a Párbeszéd mellett az MSZP is elfogadta miniszterelnök-jelöltjének.

Karácsony Gergely: nem szerencsére, hanem stratégiára építek

Publikálás dátuma
2018.01.27. 06:00
Fotó: DRASKOVICS ÁDÁM
Pókerben mindig veszít, de nem hisz a szerencsében. Szerinte az szavazzon a Fideszre, akinek a menekültek elvették a munkáját – mondta lapunknak Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje.

- Szokott kártyázni?

- Időnként pókerezem – és mindig veszítek.

- Nem jó ómen, de így is van pozitív hozadéka: politikai pókerarccal - értsd: rezzenéstelen lelkesedéssel - beszél kormányváltásról és szociális demokráciáról. De milyen aduk vannak a kezében?

- Ahogy a mondás tartja, aki szerencsés a szerelemben, az szerencsétlen a kártyában: én a szerelemben voltam szerencsés. De ami a kártyában gyengeség, az a politikában erény: nem tudok blöffölni. Felszabadultan, meggyőződéssel csak arról tudok beszélni, amiben hiszek. A politikában pedig nem szerencsére építek, hanem stratégiára. Épp ezért hozta létre a Párbeszéd a Változás Szövetségét azzal a párttal, amelyiknek a legnagyobb hálózata van, amely képes átlépni a saját árnyékán, és elfogadni egy jóval kisebb párt miniszterelnök-jelöltjét. A helyzet az, hogy csak az MSZP mutatja azt a nyitottságot, amit a választók teljes joggal elvárnak.

- És a Párbeszéd?

- És a Párbeszéd. Ráadásul a szocialisták programja áll a mienkhez a legközelebb.

- Azt mondja, a legnagyobb hálózat. Képes lesz az MSZP ellensúlyozni a Fidesz helyi függőségi rendszerét? Hiszen aki nem paríroz, az nem kap közmunkát, szociális tűzifát és így tovább.

- Az a legfontosabb üzenetünk, hogy megszüntetjük ezt a fajta kiszolgáltatottságot: a szociális demokrácia egyik alapvetése, hogy a politika kivonul az emberek életéből, és nem elnyomja, hanem szolgálja őket. A választófülke pedig kellően biztonságos hely ahhoz, hogy mindenki szíve szerint szavazhasson – és szembeforduljon a rendszerrel. Hiszem, hogy így lesz, hiszen ennek a társadalomnak mindig meg volt az egészséges túlélési ösztöne, levetette magáról Rákosit, kibekkelte Kádárt. És most is ellenáll.

- Azért utóbbira mond példát?

- Persze: hiába költött mozgósításra milliárdokat a kormány, nem vett részt annyi ember a kvóta-népszavazáson, hogy az érvényes legyen. Nem véletlen, hogy a hatalom be van tojva. Ha erősnek érezné magát, nem próbálná minden eszközzel bebetonozni magát. Igenis reális, hogy a Fidesz elveszítse a választásokat.

- Milyen oddsszal fogadná a hódmezővásárhelyi időközi választáson az ellenzéki jelölt győzelmét?

- Ott azért dermesztő dolgok történtek. De ha nyer az ellenzéki jelölt, vagy csak megszorítja a Fidesz emberét, az fontos jelzés lesz arról, valójában mi van az emberek fejében.

- Az utóbbi fél évben szinte hónapról hónapra változtak december közepéig az MSZP belső erőviszonyai. Nem fél attól, hogy a februári kongresszus előtt, ahol a terv szerint végképp miniszterelnök-jelöltté emelik, még felbolydul a rendszer és megpuccsolják?

- Nem. Az egyik fontos érv mellettem, hogy nem vagyok az MSZP tagja, nem akarok belefolyni a párt ügyeibe. A másik fontos érv, hogy nagyon rövid az idő. A harmadik, és talán legfontosabb az, hogy én azt mondom, amit az MSZP szimpatizánsai már nagyon rég vártak a saját pártjuktól. Gyakran mondják azt nekem MSZP-tagok, hogy végre baloldali miniszterelnök-jelöltjük van.

- Soros György azt állította, Orbán Viktor megvásárolta az MSZP vezetőit, többek között ezért nem képes összefogni az ellenzék. Mit gondol, kik az árulók, hánnyal találkozott, és kikről gondolja úgy, hogy fúrják az összefogást?

- Eggyel sem. Azt látom, hogy az ellenzéki pártok közül az MSZP és a Párbeszéd képes áldozatot hozni a győzelemért.

- Azért van egy érthető, praktikus szempontú ellenállás is egyes MSZP-s politikusokban. Ha a szocialisták sok helyen állnak be független jelölt mögé, és ezek a jelöltek nem nyernek, akkor a töredékszavazatok elvesznek, nem a pártlistát erősítik. Ráadásul az ellenzéki oldal tagolt, azaz listás szavazatok is elaprózódhatnak, míg jobboldalon a listás voksok egyértelműen a Fideszt izmosítják, ahogy a határon túli szavazatok is. A dilemma az: a független jelöltek ugyan nagyobb eséllyel húzhatnak be egy választókerületet, de ha elbuknak, akkor jóval nagyobb arányú győzelmet arat a Fidesz, mint ha ellenzéki pártemberek indultak volna.

- Nem vitás, okos politikai stratégiára van szükség, olyanra, amelyik a legtöbb mandátumot garantálja. De nem lehet, nem szabad a vereségre optimalizálni egy kampányt, csak a győzelemre. Egyértelmű, hogy azokban a választókerületekben – például Pécsett vagy Veszprémben –, ahol a független jelölt győzhet, érdemes pártonkívüli emberek mögé állni. Mert nagyon fontos a lista – különösen azoknak a politikusoknak, akik rajta akarnak lenni –, de az, hogy én leszek a miniszterelnök vagy Orbán Viktor, azon múlik, miképp szerepel az ellenzék az egyéni választókerületekben. A választási matematika pedig nagyon egyszerű: több szavazó kell, és kevesebb párt. Az Orbán-rezsim akkor élheti túl a választást, ha a kormányváltást akarók otthon maradnak, vagy ha elmennek, megoszlik a szavazatuk. És persze a két mondás között ok-okozati viszony van: akkor mennek el sokan, ha esélyes jelöltet észlelnek, ha látják a Fidesz egyértelmű kihívóját. Ezért beszélünk ideális megoldásként közös jelöltekről, közös ajánlatról, közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről. De már az is segít valamit, ha egy választókerületben egy ellenzéki indul – erről legalább már van egy MSZP-Párbeszéd-DK-megállapodás.

- Az MSZP és a Párbeszéd már kettőből egyet csinált, és közösen indul. Mi a helyzet a Liberálisokkal?

- Van szándék, hogy együttműködünk, de közjogi döntés még nincs. Azt mondom, ne rakjuk túl magasra a lécet.

- Három párt esetén a parlamenti bejutási küszöb 15 százalék lenne. Fél, hogy nem ugorná meg a trió?

- Nem. A Vasárnapi Hírek szerint csak az MSZP-t 17 százalékra mérte a biztos pártválasztók körében a Publicus Intézet.

- A ZRI Závecz Research viszont 13 százalékra.

- Ami január első napjaiban készült, amikor még a bejgli uralta a tudatot. Csakhogy a Publicusé az első kutatás, amelyik már mérhette az országjárás hatását. Tíz évig voltam közvélemény-kutató, tudom, hogy a közhangulat olyan, mint a dinoszaurusz: mindig késleltetve és baromi lassan mozdul meg. De az azonnali visszajelzések szerint valami elkezdődött. A Facebook-posztokat elemezve is az látszik, hogy én vagyok a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Biztos vagyok benne, hogy ez a választás nagyon szoros lesz, és az általam vezetett szövetség lesz a legerősebb a mai ellenzéki formációk közül.

- A Facebook-posztokból – bár nyilván nem reprezentatívak – kiolvasható, hogy választói szinten egyesíthető a baloldal?

- Bízom benne, hogy a választók összehozzák azt a koalíciót, amit a pártok elbénáztak. A változást akarók egyre kevésbé törődnek a párthűséggel.

- Biztos ebben? Azt mondja, előny, hogy az MSZP megállapodott a körzetekről a DK-val. De van vagy tucatnyi körzet, ahol a Demokratikus Koalíció jelöltjét negyedik-ötödik helyre mérik. Ahhoz, hogy befusson, szükség van az LMP és az MSZP szimpatizánsaira, miközben egyik párt hívei sem szívesen szavaznának rá – ez az ellenállás is feloldható?

- Nekem a tárgyalások alatt úgy tűnt, a DK választókerületekben gondolkozott, nem jelöltekben. Maradjunk annyiban, ez vitatható és nem szerencsés. Különösen nem a DK szempontjából. Szavazóik nagyobb arányban fogják megtalálni a baloldali jelöltet, mert ott lesz mellette az MSZP-logó. Az MSZP támogatói nehezebben fogják megtalálni a nekik felajánlott DK-jelöltet. Ez a stratégia megkérdőjelezhető. De nem akarok üzengetni, legyen annyi elég: a közös lista erkölcsi és matematikai szempontból is jobb. Úgyhogy mindenkit várunk, és nincsenek feltételeink. És tényleg nincsenek.

- Az erkölcsi és matematikai szempontok mellé emeljünk be egy hitelességi pénzügyi szempontot: ha nincs az a szabályozás, ami szerint az 1 százalékos eredményt el nem érő pártoknak vissza kell fizetniük a támogatást, akkor is szövetségre lép az MSZP-vel a Párbeszéd, mert így a szocialisták viszik be a hátukon az Országgyűlésbe?

- Az MSZP pedig kapott egy esélyt, hogy az ellenzék vezető ereje maradjon, úgyhogy ez egy win-win helyzet. Egyáltalán nem volt szempont ez a szabályozás. A Párbeszéd nagyon régóta együttműködésről beszél – méghozzá minden párttal és közös listán.

- És a civil szervezetekkel. De szakértői imidzset el lehet adni, miközben a kormánypártok politikusi pankrátorokat küldenek a ringbe?

- Egy képpel válaszolnék: Dr. Máriás festményén a humanista Mike Tysonként jelentem meg. És én valóban nem vagyok pankrátor. De ezt előnyként értékelem, mert olyan emberekre van szükség, akik nem verekednek, hanem marha sokat dolgoznak kormányon.

- Ahhoz persze, hogy megszakadhasson a kormányzati munkában, meg kellene nyerni a választást, miközben a kormány egyszeri juttatásokkal, nyugdíj- és béremelésekkel elkezdte kivásárolni az időseket és a közszolgálatban dolgozókat. Miképp ellensúlyozhatja ezt egy ellenzéki ígéret?

- Az Erzsébet-utalványos mókát Zuglóban tesztelte a Fidesz, az elődöm, Papcsák Ferenc pont a választási évben gondolta, hogy ilyesmit kell osztani szakmányban. Ám az országgyűlési és az önkormányzati választást is csúnyán elvesztette a Fidesz. A Fidesz ökölszabálya az, hogy négy éven át jó sok pénzt elvesz az emberektől, majd választási évben visszacsorgat egy kicsit. Amit a kormány a nyugdíjasoknak adott, az megalázó – a korábbi szisztéma szerint kétszer annyival emelkedett volna az ellátásuk, mint most. Hiszem, hogy az embereket nem lehet pár ezer forintos alamizsnával megvenni.

- A nyugdíjrendszerre – a Publicus Intézet legfrissebb kutatása szerint - lásd: a szombaton megjelenő Vasárnapi Hírekben – az emberek 56 százaléka szerint keveset költ a kabinet. A szociális ellátórendszer esetében ez az arány 74 százalék, az egészségügy esetében pedig 85 százalék. Hogy van az, hogy ez az elégedetlenség nem válik értékválasztó tényezővé egy voksoláson?

- Ha a politika a valóságról szólna, egyértelműen mi nyernénk. Hazudozásban viszont gyengék vagyunk – erre egyébként büszke vagyok. Azt tudom mondani, hogy aki úgy érzi, a menekültek elvették a munkáját, az szavazzon a Fideszre, aki pedig úgy érzi, hogy baj van az egészségüggyel, baj van az oktatással, baj van a nyugdíjakkal, az szavazzon ránk. És akkor nyerünk.

Névjegy
Karácsony Gergely 1975 június 11-én született. 1995-2000 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapta meg szociológia diplomáját. 2000-2006 között a Medián Közvélemény- és Piackutató Kft. Kutatásvezetője, majd 2007-től kutatási igazgatója. 2004-2008 között a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetében egyetemi tanársegéd, 2008-tól egyetemi adjunktus. 2010 és 2014 között országgyűlési képviselő először az LMP majd a PM színeiben. (2013. januárjában lépett ki az LMP-ből, majd részt vett a PM megalapításában.) A 2014-es őszi önkormányzati választásokon baloldali támogatással Zuglóban polgármesterjelöltként indult, és meg is nyerte a választást. Tavaly decemberben a Párbeszéd mellett az MSZP is elfogadta miniszterelnök-jelöltjének.