A rendszerváltáskor megtapasztaltuk, hogy hogyan épült ki a jogállam rendszere, a 2010-es kormányváltást követően pedig azt, hogy hogyan omlott össze - ezekkel a szavakkal nyitotta meg Lengyel László kedden az 50 esztendővel ezelőtt alakult Pénzügykutatási Intézet, majd az ebből alakult, most 30 éves Pénzügykutató Zrt. jubileumi konferenciáját. Ez utóbbi intézmény elnöke emlékeztetett arra, hogy az induláskor - a létező szocializmusban -, szinte teljes szabadságot kaptak a kutatók, és bár voltak kemény vitáik, mégis folyamatos párbeszéd zajlott a politika, a közigazgatás és a tudomány képviselői között. Az Orbán-rendszer kiépülésével a független, autonóm kutatás és szakmai munka lehetetlenné vált. Lengyel László ennek kapcsán kemény kijelentést tett: aki ebben az országban meg akar élni, az nem lehet független. A hatalom nem engedi meg, hogy a tőle független csoportok hozzájussanak forrásokhoz, hogy kutathassanak, szólhassanak. A Fidesz-kormányok alatt létrejött - az intézetben kutató Magyar Bálint kifejezésével élve - a maffiaállam, amelyhez sajátos módon idomult a magyar társadalom tekintélyes része.
Ehhez kapcsolódott Bárándy Péter egykori igazságügy-miniszter is, aki megállapította, hogy az igazságszolgáltatás állapotát látva komoly hiányokkal szembesülünk: hiányzik a biztonság, a kiszámíthatóság és az igazságosságra való törekvés. A kiszámíthatóság feltétele az lenne, hogy folyjon társadalmi egyeztetés, e helyett az a gyakorlat alakult ki, hogy a legálisan és legitim módon megválasztott kétharmad egyedül cselekszik, és nem egyeztet senkivel. A kiszámíthatóság nyomai még fellehetőek az ítélkezésben, azt viszont már egyre kevésbé lehet tudni, hogy melyik bűncselekményből lesz büntetőeljárás. Tapasztalatai szerint abban biztosak lehetünk, hogy bizonyos bűnösök ellen nem indul eljárás. Ugyanakkor Bárándy Péter szerint egyes eljárásokat joggal lehet koncepciósnak nevezni.
A volt igazságügy-miniszter ugyanakkor kicsit optimistán úgy fogalmazott: egy kormányváltás esetén ugyan nem lesz egyszerű az újbóli rendszerváltás megvalósítása kétharmados többség nélkül, de nem is lehetetlen vállalkozás. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alaptörvény és más fontos jogszabályok így nem változtathatóak meg, viszont a jogalkotási törvény módosításához elegendő az egyszerű parlamenti többség is. Ezzel lehetne érni, hogy ismét alkalmazzák a jogalkotásban a társadalmi és közigazgatási egyeztetést. Emellett szigorúan ki kellene mondani a visszamenőleges jogalkotás tilalmát. Egy új kormánynak azon is el kellene gondolkodnia, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyon vagy a takarékszövetek államosításához hasonló döntéseket az új parlamenti többség minősítse jogszerűtlennek.
Az Orbán-kormány részéről gyakran hangzik el, hogy Magyarország az Európai Unió egyik legdinamikusabban fejlődő, meghatározó gazdasági szereplője. Ezért jogosan tette fel Surányi György, a jegybank kétszeres elnöke azt a kérdést, hogy felzárkózóban vagy leszakadóban vagyunk-e? Ha a gazdasági teljesítményt tükröző számokat szemléljük, akkor - a többi régiós országot is figyelembe véve -, árnyalt a kép. Ebben a térségben 1988 óta a gazdaságtörténetben példátlan gazdasági felzárkózás tanúi vagyunk, bár a rendszerváltó országok között nagyok a különbségek. Egyben azonban megegyeznek: mindegyikük többet várt. 1995 és 2017 között a V4-államok fejlettsége a nyugat-európai államok GDP-jének 50 százalékáról 72 százalékára emelkedett, eközben Magyarországé 44-ről 64-re. Ebből is kitűnik, hogy hazánk relatív helyzete a régióban romlott, olyannyira, hogy Bulgáriát leszámítva mindenki megelőzött bennünket, beleértve a balti államokat is. Most már ott tartunk, hogy a románok az egy főre jutó fogyasztásban beérték a magyar gazdaságot. Azt azonban így is el kell ismerni, hogy a gazdaság felzárkózása imponálónak mondható, mert az elkövetett makrogazdasági hibák ellenére jött létre.
Azonban Surányi György is egyértelművé tette, hogy a magyar gazdaság felzárkózásában is kiemelkedő szerepet játszottak az uniós támogatások, de a többiek jobban éltek ezzel a lehetőséggel. Magyarország évente a GDP 3,5-4 százalékának megfelelő támogatást kap, ennek köszönhetően 1995 és 2017 között az ország 20 százalékponttal zárkózott fel Nyugat-Európához képest. Uniós támogatások nélkül ez az ütem csak 10 százalékpont lett volna. 2010 óta viszont Magyarország versenyképessége tovább csökkent, az elmúlt években az átlagos gazdasági növekedésünk 1,95 százalék volt, ami lényegesen alacsonyabb a régiós átlagnál. Ha a környezetünkben bármi megváltozna, példának okáért átstrukturálják az uniós támogatásokat, vagy például kevesebb jövedelmet küldenek haza a külföldön dolgozó magyarok, netán külső gazdasági sokk éri az országot – még a jelenlegi 2-2,5 százalékos potenciális növekedési ütemet sem tudjuk majd tartani - vonta meg a mérleget Surányi György.
