Czene Gábor: Sárga gumikacsát minden pocsolyába

Publikálás dátuma
2018.02.03 08:40

Fotó: /

A közelgő országgyűlési választás előtt a Nemzeti Választási Bizottság nyilvántartásba vette a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot (MKKP). Több furcsaságra is felfigyeltünk a párt programjában. Az általunk megkérdezett szakértők szerint az MKKP teljesíthetetlen ígéretekkel kampányol: azt ígérik, hogy „bármit megígérünk”. A programot elemezve megvizsgáltuk, a kétfarkúaknak mennyi esélye lehet minimálisként meghatározott céljuk elérésére, arra, hogy a választók 100 százalékának szavazatát megszerezzék. Oknyomozásunk meghökkentő eredménnyel zárult.

A VI.-VII. kerületben induló Erzsébet Terézia például bevezetné a Dunát a Nagykörút helyére, és – bár konkrét vállalásai között ez nem szerepel – a fölösleges népszavazások elkerülése végett feltehetően a bulinegyedet is vízzel kívánja elárasztani.

Kádárné Rákosi Kázmér, a Horthy Miklós Szellentőműhely politoxikológusa lapunknak elvileg pozitívumként értékelte, hogy a Kétfarkú-jelöltek karakteres helyi programokkal készülnek. A Nagykörút helyére bevezetett Duna ígérete kecsegtetően hangzik a szabadúszók számára, kérdés ugyanakkor, mennyire képes mozgósítani a választókerületben élő tengeribeteg és kifejezetten víziszonyban szenvedő polgárokat. A választói igényeket és elvárásokat tévesen felmérő politika akár fordítva is elsülhet – jelentette ki a politoxikológus.

Az is fontos szempont – folytatta Kádárné Rákosi Kázmér –, hogy ne lépjen fel koherenciazavar a párt helyi és központi koncepciója között. A MKKP országos választási programjának meghatározó eleme, hogy hatalomra kerülése esetén az általános közjó érdekében elrendeli: „minden öt centiméternél mélyebb pocsolyába a közmunkások azonnal helyezzenek egy sárga gumikacsát”. Márpedig a pocsolya és a folyam nem ugyanaz – figyelmeztetett a politoxikológus.

Sámson Delila, a Néró és Társai ingatlanfejlesztő cég segédbeszerzője szerint bármennyire tetszetős a terv, végrehajtása esetén az a veszély fenyegetne, hogy a kisebb fodrászatok végképp eltűnnek Budapest belvárosából, különösen az új Duna-ág környékéről. A 4-6-os villamosok átalakítása ladikokká kétségkívül kedvező hatással lenne az utasforgalomra, ám a Kutya Pártnak nincs kidolgozott elképzelése arról, hogy melyik állami vagy önkormányzati szerv – és milyen feltételekkel! – rendelkezhetne a horgászengedélyek kiadásáról.

A finanszírozási háttér bizonytalansága miatt eleve nem valószínű a megvalósítás – tette hozzá Sámson Delila. A várhatóan tetemes kiadásokat aligha lehet fedezni az MKKP által létrehozott Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénztékozló Alapból. Valószínűleg nemcsak a stadionbüfék felújításának menetrendjét kellene átütemezni, hanem Magyarország jó eséllyel a tavaszi olimpia és a regisztrált leánykereskedők világtalálkozójának megrendezésétől is kénytelen lenne visszalépni. Döntési helyzetben – hangsúlyozta a segédbeszerző – nyilván az MKKP is megfontolná, ilyen áron érdemes-e ragaszkodni a Duna betereléséhez.

Árnyalja a képet, hogy a kétfarkúak alapvetően nagyon lassan megtérülő beruházásokban gondolkodnak. Az MKKP jó példaként tekint az egyiptomi piramisokra, amelyeknél a mai napig jegyet szednek, hogy megtérüljön az áruk.

A gyorsliftek tervezésével és gyártásával foglalkozó Dugovics Titusz Bt. okleveles kapacitásmesterének azonban erős kétségei vannak. A neve mellőzését kérő szakember úgy vélte, a magyar pincékbe szánt cseppkőfarmok vagy Magyarország szénnagyhatalommá tétele esetében (a megtérülési idő 121 ezer 340, illetve 120 millió év) az MKKP korrekt számításokat végzett. Ezért is érthetetlen, hogy a földalatti napelemek (8300 év), valamint a tengerek feletti vízi út (16 ezer 200 év) kiépítésére és megtérülésére a párt miért alkalmazott másfajta metódust. Ezek a programpontok már a kapkodás jeleit mutatják – állapította meg a kapacitásmester. „Vajon melyik a Kutya Párt igazi arca? A cseppkőfarm vagy a földalatti napelem?” – vetette fel.

Kerestük a kétfarkúak több sátorból, vityillóból és kulipintyóból álló kampánykomplexusát is, amelyet a párt közvetlenül a nemrég avatott űrkilövő-állomás mellett alakított ki Felcsúton. Négy perccel ezelőtt továbbított kérdéseinket másfél perc múlva újra átküldtük, de érdemi válasz helyett csak szitkozódó telefonhívást kaptunk. Macskási Kovalek, az MKKP médiaguruja indulatos szavakkal megfenyegette lapunkat. Közölte, ha a hozzájárulása nélkül egyetlen betű is megjelenik, különben gondoskodik róla, hogy ebek harmincadjára jussunk.

Szerkesztőségünket nem lehet megfélemlíteni. Dimitrij Orgánum, a hazánkban élő nemzetközi hazugságvizsgáló szavait idézzük, aki meggyőződéssel állítja: az MKKP egyes ígéretei nem teljesíthetők. Emlékeztetett arra, pár éve a Kutya Párt politikusai 93 százalékig biztosra ígérték, hogy nem fognak lopni. Amikor a kétfarkúak rájöttek, hogy a kormány nem pusztán átveszi az MKKP ötletét, hanem előbb 60, aztán 42, majd 27, végül pedig 5,5 százalékra csökkenti az eredetileg 93 százalékos lopás elleni garanciát, a Kutya Párt úgy döntött: beszáll a politikai licitbe.

Amikor az MKKP az ingyen sör mellé örök életet ígért, a párt programalkotói még igyekeztek a realitások talaján mozogni – hívta fel a figyelmet Orgánum. Azzal, hogy a párt az örök életre rátesz plusz húsz évet, az MKKP az irracionalitás tartományába tévedt. A nemzetközi hazugságvizsgáló pedig leszögezte: a magyar választókat nem lehet becsapni.

2018.02.03 08:40

EU-s kikötőkbe vinné a tengerből mentett menekülteket az olasz miniszter

Publikálás dátuma
2018.08.19 18:32
A Diciotti egy korábbi képen, Trapani kikötőjében
Fotó: AFP/ Alessandro FUCARINI
Négy napja vesztegel 177 ember egy olasz hajón. A római kormány nem engedi kikötni őket, inkább Máltára irányítaná. A máltaiak szerint viszont olasz kikötőbe kell érniük. Az olaszok ragaszkodnak a menedékkérők szétosztásához, Matteo Salvini pedig inkább visszavinné őket Líbiába,
Az EU-tagállamok kikötőinek megnyitására szólított fel Danilo Toninelli olasz közlekedési miniszter vasárnap, hogy így osszák szét az olasz felségvizeken, Lampedusa szigete mellett négy napja veszteglő 177 menedékkérőt, akiket az olasz parti őrség Diciotti nevű hajója vette fedélzetére Málta közelében. Bár a menedékkérők egy olasz hajó fedélzetén vannak, azt a római kormány ismét nem engedi kikötni. Toninelli, az Öt Csillag Mozgalom olasz kormánypárt politikusa közösségi oldalán azt írta: Olaszország ismét életeket mentett, miközben Málta „minősíthetetlen magatartást tanúsított”, amiért az EU-nak szankciókkal kellene sújtania. A miniszter, aki az olasz kikötők felett is rendelkezik, azt akarja: „az EU cselekedjen és nyissa meg kikötőit a szolidaritás előtt, máskülönben létezése értelmetlen”. Toninelli szerint a menedékkérőket ismét szét kellene osztani az EU-tagállamok között, ahogyan ez június óta már több alkalommal megtörtént, mióta az új római kormány megtagadja a menedékkérőket szállító hajók kikötését. Korábban Spanyolország, Franciaország, Németország is ötven-ötven embert vett át az olaszországi vizekre érkezők közül. A Diciotti július közepén 67 embert vett át a Vos Thalassa olasz teherhajóról. Akkor Matteo Salvini olasz belügyminiszter megtagadta, hogy a menedékkérőket az olasz parti őrség hajója Olaszországban tegye partra. Végül az olasz államfő, Sergio Mattarella engedélyezte, hogy kiszállhassanak. Salvini most szintén egy bejegyzéssel kapcsolódott be a vitába: „Európa vagy úgy dönt, komolyan segíti Olaszországot, vagy kénytelenek leszünk azt tenni, ami végleg megtöri az embercsempészek üzletét. Vagyis visszakísérjük líbiai kikötőbe a tengeren talált embereket.” Michael Farrugia máltai belügyminiszter  a Twitteren: szerinte az olasz kormány mentésként tünteti fel a 177 migráns fedélzetre vételét, miközben ez nem számított mentési műveletnek, ezért az olasz parti őrségnek a nemzetközi konvenciók értelmében az olasz Lampedusára kell vinnie a csoportot. 
2018.08.19 18:32

Rokkantkölcsönzés, mint hungarikum

Publikálás dátuma
2018.08.19 18:30

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
„Találékony a magyar. Már szinte látom is, hogy nemsokára hirdetések jelennek meg: Uniós pályázatokhoz bérbe adunk teljes szakorvosi véleményezéssel rendelkező rokkantakat, látás- és hallássérülteket, valamint enyhén, közepesen és teljesen magatehetetlen egyéneket.”
"Kis Athéne­ket álmodtam, ahol demokráciát tanulnak az emberek, s ahol nem a napóleoni jog miatt tisztességesek, de önma­guk becsülése végett, hisz csak a törvények miatt becsületesnek maradni ordináré passzió, mint az állatkínzás." (Krúdy Gyula)
Azt szokták mondani, hogy fejétől bűzlik a hal. Én csak ülök, mint a moziban, s nézem a híradókban a síkságra épített többmilliós kilátót, a fűtött-füves focipályákat, amelyek nézőterén elférne az ágyhoz kötött aggastyántól a csecsemőig az illető községek-városkák minden lakosa. Nem akarom olvasóimat közhelyekkel untatni: kisvasúttal, LED-es világítással, gázszerelő milliárdossal, orbáni kötél-barát hihetetlen gazdagodásával, s a többi, az új nemzeti oligarchiához tartozó, s valószínűsíthetően a büntető törvénykönyv néhány paragrafusát, összes alpontjaival kimerítő figura visszaéléseivel. Nem, nem akarom önöket a lopás "fényes nappal" tényeivel bosszantani.

Nem volt szégyen lopni

Azt hiszem, ismerik a Fidesz-ideológus Lánczi András elhíresült mondatát: "amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Hát, mit mondjak, ezeregy leleplező újságcikk jelent meg a hal bűzlő fejéről, de mintha ez a rothadó testrész nem is folytatódna, nem lenne húsa, csontja, szálkái, pikkelyei, mintha az oligarchák erkölcsöt nem ismerő, törvény feletti létezése nem is nyomná rá a bélyegét a kisemberek világára. Az erkölcsi züllés olyan mélyére süllyedt az ország, hogy nem csodálkoztam, csupán szégyenkeztem, amikor a Forma-1-re tartó utasokat, nem sokkal Bécs után, de még a magyar határ előtt arra figyelmeztette az osztrák kalauz, hogy a magyar taxisok rabló gazemberek, s a vendéglőkben nem szabad kártyával fizetni, mert lemásolják őket, lopják az adatokat.
Szociológus ismerősömmel beszélgettem a témáról, elmondva saját tapasztalatomat, hogy Hollókő közelében szemtanúja voltam, ahogy egy francia családtól három pohár kóláért ötezer forintot követelt a pultos. Ő a dolgot megpróbálta történelmi okokra visszavezetni.
– A téeszekből nem volt szégyen lopni, szinte természetesnek vették az emberek, hogy a háztájihoz szükséges vegyszerek, a műtrágya, a baromfi és disznó etetéséhez a gabona, mellékösvényeken keresztül juthat hozzájuk. Magyarul: lopták. Természetes volt, hogy a gépkezelő nem vett üzemanyagot a kocsijába, s ha nem volt sajátja, eladta másoknak a "megspórolt" benzint, gázolajat. Az olajkályhák sem jelentettek fölösleges pénzkiadást a traktorvezetőnek. És az is természetes volt a szocialista nagyvállalatoknál, hogy ki mit gyártott, azt lopta. Talán csak anekdota volt a kádári időkben, de jól mutatja, hogy milyen világot éltünk, hogy egy gyárban, a munka végeztekor az egyik munkás nem kerékpárra pattant, hanem egy talicskával vitte haza az üres ételhordó edényét, a gépzsíros munkaruháját, aztán évek múltán valakinek feltűnt, hogy reggel soha nem talicskával érkezik, vagyis a furfangos kisember meglovasított több száz egykerekűt. Azt még a korabeli újságok is megírták, hogy a balatoni autópálya építésekor, a környező településeken úgy épültek száz számra a házak, hogy a környékbeli Tüzép-telepek nem adtak el egyetlen zsák többlet-cementet sem.

Svájci kirándulás

Hallgattam tanult ismerősöm történelmi okfejtését, s eszembe jutott egy svájci kirándulásunk. Az erdőhatár fölött, egy alpesi rét szélén állt a legelésző tehéncsorda gazdájának, de az is lehet, hogy alkalmazott gulyásának a háza. Nem igazi nagytetős hegyi gazdasági épület volt, inkább csak éjszakai menedéknek véltem. Volt a homlokzati részen ajtaja, ablaka, ahogy illik, s az oldalsó falán, egy rejtett nyílásféle, amin csuklópántok voltak, tehát valamilyen módon lefelé nyitható lehetett az a valamicsoda. Éppen végeztek a fejéssel, s megkérdeztük, ahogy az erdélyi hegyekben is szoktuk, hogy kaphatnánk-e egy-egy pohár tejet. Az asszony igennel felelt, aztán eltűnt a házban. Biztosan ott tartják a maguknak szánt tejet, gondoltam, mert a friss fejés, tükörfényű alumínium kannákban, már egy kis teherautó platóján szállításra várt. Pár pillanat múlva, amire nem számítottunk, a ház oldala felől, ahol korábban senkit sem láttunk, hallottuk, ahogy szólítanak.
– Uram, jöjjön ide – mondta az asszony, s a hang irányába indulva, az oldalfalnál értelmet nyertek a fém zsanérok. Leeresztett asztalkán csillogóan tiszta üvegpoharak (nem eldobható papír), a behűtött tejre várakozva, s a pultként használt fenyőillatú, patyolattiszta deszkán a pénztárgép. Közölte, hogy az öt pohár tej, ami éppen egy liter, mennyibe fog kerülni, s még hozzátette, hogy plusz tíz százalék a szervízdíj, amin a ragyogó poharak, a friss papírszalvéta láttán nem is csodálkoztunk. Aztán az összeget beütötte a gépbe és blokkot is adott.
Svájc. Erre mondja a magyar, hogy a szerencsés sorsú országokban más szokásokat alakított a történelem. De talán az sem hihető, amolyan mesei realizmusnak tűnhet a magyar fül számára, a zsebre dolgozó vámosok, kalauzok, távolsági buszsofőrök, parkoló őrök eseteinek ismeretében, amit egy norvég fjordban éltem át, egy pici személyszállító kompon, amelyen látvány éhségemet akartam csillapítani, s amelyre az indulástól a végállomásig oda-vissza jegyet váltottam, s tulajdonképpen valamiféle beszállókártyát kaptam. Az út végeztével a kapitány kérte és lepecsételte a féltenyérnyi papírt, s amikor már a parton voltam, utánam szaladt. Nem tudtam, hogy meg kellett volna várnom, amíg a pecsételő-masina kidobja a teljes utazást igazoló bizonylatot, hiszen kiszállhattam volna bárhol a fjord kikötőiben, hogy a természetben gyönyörködjek, s aztán visszaszállhattam volna aznap egy másik hajóra. Az általam fölöslegesnek vélt blokk azt is igazolhatta volna, hogy még nem utaztam le a társaságnál kifizetett kilométereket. Lehetne még tartalék azon a beszállókártyán. Tetszenek érteni, utánam szaladt egy fecnivel, ami azt igazolta, hogy már semmit sem ér a jegyem, leutaztam az árát. De járt nekem. Utánam hozta.
Hát igen. Vannak másfajta világok, azt is mondhatnám, boldogabb másvilágok.

Hungarikum

Mint már mondtam, a fejétől bűzlő halból engem, átlagemberként, a többi testrész rothadása is érdekel. A tömeges erkölcsi züllés pikkelyei. Olyan apróságnak tűnő dolgok, mint amit a napokban éltem át.
Az alábbi történetet társasházi közgyűlésen hallottam, amelyen éppen a lift utólagos beszereléséről vitáztak, amikor a fő hangadó előállt a gazdaságosító, takarékossági ötletével.
– Be kell jelenteni valamelyik emeleti lakásba egy rokkantat, akkor jár mindenféle támogatás – mondta.
Másfél tucat ember bólogatott, csak éppen vastapsot nem kapott az illető. Döbbenten álltam. Ilyen nyíltan lehet törvénytelenséget, csalást, lényegében okirat-hamisítást javasolni? Megtervezni? Senki nem érzi a tucatnyi emberből, senki, hogy illegitim, hogy büntetendő cselekményt ajánl az illető? Hogy maga a törvényszegésre való felbujtás is bűn egy jogállamban? S azt, hogy ezt rendes körülmények között nem lehetne kimondani sem?
– Az emberek élelmesek – mondta az említett szociológus ismerősöm. – Ha van kiskapu, akkor azt meg is találják. Találékony a magyar.
Hallgattam. Eszembe jutott, hogy hallottam már koldus-maffiának bérbe adott kisgyermekekről, akiket naponta kiültetnek kéregetni Londonban, Brüsszelben, Stockholmban a hideg járdára a "bérlői". Akkor miért ne lehetne bérbe venni egy mozgáskorlátozott nagymamát, nagytatát?
Hallottam már nyelvvizsgához hasonmások közvetítésről, amolyan országot járó bér-vizsgázókról. Bér-szavazókról is, akiket buszokkal szállítanak. De minden bizonnyal hungarikum a bér-rokkant ötlete.
Találékony a magyar. Már szinte látom is, hogy nemsokára hirdetések jelennek meg: "Uniós pályázatokhoz bérbe adunk teljes szakorvosi véleményezéssel rendelkező rokkantakat, látás- és hallássérülteket, valamint enyhén, közepesen és teljesen magatehetetlen egyéneket. A megrendelő külön kérése alapján életkorra, nemre való megbízást is teljesítünk."
Vagy már folyik is ez a biznisz?!
2018.08.19 18:30
Frissítve: 2018.08.19 18:59