Erdogan nem ereszti a török jogvédőt

Publikálás dátuma
2018.02.01 16:12
FOTÓ: AFP/John MACDOUGALL
Feltételes szabadlábra helyezte egy török bíróság az Amnesty International törökországi irodájának tavaly elfogott vezetőjét szerdán. Csütörtökön azonban már újra letartóztatták.

Taner Kilicet – 10 másik emberi jogi aktivistával együtt – azzal gyanúsítják, szerepet játszott a 2016-os, Erdogan elleni puccskísérletben. A konkrét vád szerint „fegyveres terrorszervezethez tartoznak vagy támogatnak egy terrorszervezetet” – írja az Euronews. Ha bűnösnek találják őket, legalább 7, de akár 15 évet is kaphatnak.

A 11 civilt még tavaly nyáron tartóztatták le. A vádlottak között van Peter Steudtner német emberi jogi aktivista és az Amnesty International törökországi irodájának vezetője, Idil Eser is.

Kilic többek közt azt követhette el, hogy használta a ByLock nevű, – a Reutersnek nyilatkozó szakértők szerint kifejezetten amatőr – titkosított üzeneteket küldő applikációt, amire a puccsisták is támaszkodtak, írja az MTI. Ugyanakkor múlthónapban elismerték a török hatóságok, 11 480 személyt megalapozatlanul gyanúsítottak ugyanezzel. De ezen kívül, a hatóságok szerint Kilic szervezett egy adatbiztonsági tréninget is, egy „titkos találkozót”, amin nem csak török, de még külföldi szakértők is részt vettek. A török hatóságok úgy vélik, az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) tüntetését akarták „erőszakká és társadalmi káosszá” alakítani. A vád szerint Kilic továbbá kapcsolatban áll a puccsot állítólagosan megszervező Fethullah Gülen iszlám hitszónokkal, a szakadár Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) és a szélsőbaloldali Forradalmi Népi Felszabadítási Párt-Fronttal (DHKP-C) is.

Az ő ügyét a többiek isztambuli tárgyalásától elkülönítve, Izmirben vizsgálják. A tíz másik civilt már korábban elengedték. Ugyan szerdán feltételes szabadlábra helyezték Kilicet is, de ez ellen gyorsan fellebbezett az ügyészség: még az izmiri börtönében ismét letartóztatták a nemzetközi jogvédő szervezet törökországi elnökét. A történteket „az igazságszolgáltatás felháborító megcsúfolásának” nevezte a Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára csütörtökön.

Az ügyet kiemelkedő nemzetközi figyelem kíséri. „Itt ülünk a bíróságon magasrangú diplomatákkal a világ minden részéről, itt vannak a konzulok az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Olaszországból, Németországból, Franciaországból és több más országból is” – mondta Gauri van Gulik, az Amnesty európai igazgatója egy tárgyalásról. A jogvédő szervezet Kilic és társai szabadon engedését követelő petícióját 194 országból több mint egymillióan írták alá, szerepel honlapjukon.

Szerző

Kártérítést akar a görög kormány Berlintől

Publikálás dátuma
2019.04.24 09:30
German troops raising the swastika over the Acropolis, 1941
Fotó: Photo12/Ann Ronan Picture Library/ Ann Ronan Picture Library
Megfizettetnék a német kabinetet a második világháborúban elkövetett rémtettekért. Ez is a választási kampány része.
Görögországban mind a mai napig nem került le a napirendről, hogy Németország fizessen kártérítést a náci érában az országban elkövetett bűnökért. Múlt héten az athéni parlament megszavazta a törvényhozás egyik bizottságának erre vonatkozó ajánlását. A szöveg szerint a kormány tegyen meg minden diplomáciai és jogi lépést arra, hogy Berlinnel fizettesse meg a több évtizeddel ezelőtti károkat. Alekszisz Ciprasz kormányfő a szavazás előtt úgy fogalmazott, Görögország „elidegeníthetetlen” joga, hogy pénzt kapjon Németországtól. Cáfolta ugyanakkor, hogy így próbálja meg hazája csökkenteni jelentős hitelállományát. Bár tavaly véget ért a nemzetközi hitelmegállapodás hatálya, azaz elvben Athén gazdasági és pénzügyi szempontból a saját lábára állhatott, az ország olyan hatalmas adósságot halmozott fel hogy a terheket évtizedeken át több generációnak kell visszafizetnie. A 390 milliárd eurós adósság eléri a GDP 178,6 százalékát. Mi az oka annak, hogy hirtelenjében megint ilyen fontos lett a téma Görögországban? Októberben parlamenti választást rendeznek, s nem áll túlságosan jól Ciprasz pártja, a Sziriza szénája. Közvélemény-kutatóktól függően az ellenzéki, jobboldali Új Demokrácia 10-11 százalékkal vezet Cipraszék előtt. Csak a Vox Pop Analysis nevű iroda becsüli 2,3 százalékosra a különbséget. A Sziriza mindent bevet, hogy őszig megfordítsa az erőviszonyokat, ezért nem ódzkodik a populista témák felvetésétől sem. Az Új Demokrácia szintén támogatja, hogy kártérítést követeljenek a németektől, ám e kérdésben a Sziriza kívánja megadni az alaphangot. Ciprasz már 2016-ban azt közölte, ragaszkodik hozzá, hogy a németek fizessenek meg a második világháborús rémtettekért. Berlin sem tagadja, s ezt már Konrad Adenauer 1949-től 1963-ig hivatalban lévő kormánya is elismerte, hogy a náci Németország 1941 áprilisban minden ok nélkül támadta meg a görögöket, s a következő négy évben brutális rezsimet vezettek be. A Wehrmacht 1944-ig tartotta uralma alatt Görögországot. Az egyik legszörnyűbb vérengzést 1944-ben hajtották végre a német katonák, amikor Disztomo görög faluban hajtottak végre vérengzést, 220 helyi lakos halálát okozva. Ez volt a második világháborúban az egyik legszörnyűbb polgári áldozatokkal járó mészárlás a Balkán-félszigeten. Athén a világháborút követően irreálisan magas pénzösszeget követelt: az összes német kártérítés felét akarták megszerezni. A nagyhatalmak azonban eleve nemet mondtak a görögök túlzó igényeire. A párizsi békekonferencián, 1946-ban, Görögországnak a németek által fizetendő összes kártérítés 4,5 százalékát szavazták meg, amelyet további 2,7 százalékkal toldottak meg. A németek a kárt készpénz mellett gépekben is megfizethették. Ez utóbbiak értéke akkori áron 25 millió dollár volt, ez ma körülbelül 2 milliárd eurónak felel meg. Csakhogy a gépeket sosem kapta meg Görögország. A szállítmány harmadát 1950-ben indították útnak hajón Görögországba, ám sosem érkezett meg a görög kikötőkbe. A másik kétharmad a hamburgi kikötőben rozsdásodott, mígnem eladták a briteknek. Máig nem tudni, hol veszett el a szállítmány, feltehetően kétes hátterű üzletemberek „privatizálták”. Nem kizárható azonban az sem, hogy akkoriban a görög kikötők nem is voltak fogadóképesek. A világháború után ugyanis Görögországban polgárháború tört ki, amely 1949-ben a kommunisták vereségével zárult. A konfliktusban összesen 40-160 ezer ember vesztette életét. Az 1953-as londoni megállapodásban a nagyhatalmak elhalasztották a kártérítésről szóló döntést. Ugyanakkor a németek ezután további jelentős összegeket juttattak Athénnak. 1953-ban 200 millió márkányi befektetési hitelt nyújtottak, 1960-ban pedig 115 millió márkát utaltak át a görögök számára, pontosabban az áldozatok hozzátartozóinak. A kártérítés legnagyobb követelői azzal érvelnek, hogy a világháború idején a görög nemzeti bank 476 millió birodalmi márkát folyósított Németországnak, természetesen nem önszántából. Ezt az összeget ráadásul sosem fizették vissza – állítják. Egyes források ennek mai értékét 8-11 milliárd euróra becsülik kamatokkal együtt. Egy görög szakértői bizottság szintén arra a következtetésre jutott, hogy Németország körülbelül 11 milliárd euróval tartozik a görögöknek. Más kérdés, hogy ha Berlin ki is fizetné, vagy legalábbis elengedné ezt a pénzt a görögöknek, ennyivel biztosan nem lennének kint a vízből. 2015-ben a Die Welt teljesen új megvilágításba helyezte a kölcsön ügyét. A korabeli dokumentumokat böngészve a lap azt közölte, hogy valójában nem volt szó ekkora kölcsönről. Akkor honnan jön a 476 millió? Egy feljegyzés arról szól, hogy ennyibe került a német jelenlét fenntartása Görögországban. A papíron azonban nem szerepel sem a hitel, sem a kölcsön szó. A lap szerint a több százmilliós Németországnak nyújtott görög kölcsön nem több legendánál. Berlin már azt remélte, lecsengett a kártérítés ügye, 2016-ban azonban egy görög parlamenti bizottság 270 milliárd euróban határozta meg azt az összeget, amelyet a németeknek ki kellene fizetniük. A német kormány ezt úgy értékelte, hogy Görögország vele akarja kifizettetni tetemes adósságát. A konfliktusról később alighanem a hágai Nemzetközi Bíróság dönt majd. Időközben azonban a Thesszaloniki Zsidó Közösség is új követeléssel állt elő. A német birodalmi vasút, a Deutsche Reichsbahn utódától, a Deutsche Bahn AG-től követel kártérítést, mert 58 ezer zsidót szállítottak a görög városból az auschwitzi koncentrációs táborba.
Frissítve: 2019.04.24 09:30

Kim Dzsong Un páncélvonata átjutott az orosz határon

Publikálás dátuma
2019.04.24 09:19

Fotó: AFP / HANDOUT/ ALEXANDER ZEMLIANICHENKO
Még a vlagyivosztoki pályaudvar felhajtóját is átalakították miatta.
Kim Dzsong Un páncélvonata áthaladt az Oroszország határon – közölték szerda reggel az orosz hírügynökségek. Kim Vlagyivosztokba tart, ahol csütörtökön fogadja őt Vlagyimir Putyin. 
Ez lesz a két vezető első találkozója.
A határátlépést és az ünnepélyes fogadtatást követően Kim Haszan határközségben ellátogatott az orosz-észak-koreai barátság házába. A létesítményt 1986-ban hozták létre, a jelenlegi észak-koreai vezető nagyapja, Kim Ir Szen látogatásához időzítve. A házat felkereste a távol-keleti kommunista ország második vezetője, a néhai Kim Dzsong Il, Kim apja. Kimet Haszanban Alekszandr Kozlov, a Távol-Kelet és a sarkvidék fejlesztéséért felelős miniszter, illetve Oleg Kozsemjako, a Tengermelléki terület kormányzója fogadta. Sajtójelentések szerint a 
húga és a limuzinja - amelyhez hozzá kellett igazítani a vlagyivosztoki pályaudvar felhajtóját - már a helyszínen várja Kimet.
a vlagyivosztoki tárgyalások homlokterében a Koreai-félsziget „nukleáris problémájának” békés megoldása és Északkelet-Ázsia biztonságának szavatolása áll majd.
Megjegyezte: noha a Hanoiban februárban megtartott második amerikai-észak-koreai csúcs nem hozott látható eredményt, a felek továbbra is a párbeszéd folytatása iránti készségüket hangoztatják. Usakov hangsúlyozta, hogy Moszkva hozzá kíván járulni a pozitív tendenciák megerősítéséhez, és más országokkal együttműködve azon kíván munkálkodni, hogy létrejöjjenek a feltételei a Koreai-félsziget problémája rendezéséről szóló komoly megállapodások megkötésének.