– A kormány teljes erőből nyomja a Soros-propagandát, miközben az ellenzéken belül is folyamatosan hallatszanak viták (a Vasárnapi Hírek interjúját itt olvashatja). Miben bíznak, mi alapján remélik, hogy a választókhoz eljut a szociális demokráciáról és a közös lista és jelölt fontosságáról szóló üzenetük?
Kunhalmi Ágnes: – Ez a két ügy nem Kunhalmi Ágnes és Karácsony Gergely monomániája…
Karácsony Gergely: – …mert az emberek azt maguktól értik, tudják, hogy a demokrácia a szociális igazságosságot szolgálja, és visszaállításához kormányváltás kell.
K. Á.: Ezt vallják az MSZP, a DK, az LMP és a Momentum szavazói egyaránt.
K. G.: Úgyhogy nekünk nem az üzenetet magát kell átvinnünk, hanem azt kell megmutatnunk, hogy ez a mi hitünk és képesek vagyunk ezt megcsinálni áprilistól.
– És képesek?
K. Á.: Igen, mert valóban az emberek oldalán állunk.
K. G.: A népén, amelyik sokkal bölcsebb, mint a rájuk hivatkozó politikusok egy része, akik még mindig ódzkodnak az ellenzék közös indulásától.
K. Á.: Pedig az utóbbi években mindegyik mérés azt mutatta, hogy a legnagyobb hátrányt az ellenzék szétaprózottsága jelenti. Egy normális együttműködéssel sokszorosára növelhetnénk a kormányváltás esélyét.
– Azért a kérdés Sorosra vonatkozó részét se kerüljék meg!
K. G.: Maradjunk annyiban: tíz évig dolgoztam közvélemény-kutatóként, és szerintem a Sorossal kapcsolatos hangulat jelentőségét erősen félreértelmezik.
– Azt mondja: az emberek „maguktól tudják”. Ennek tudható be, hogy míg Karácsony Gergely ismertsége és népszerűsége elérte Orbán Viktorét, illetve Kunhalmi Ágnest majdnem az emberek 40 százaléka kedveli, addig a pártok alig mozdulnak? Azaz az emberek elkezdtek ügyeket támogatni (az azokat megjelenítő személyekkel együtt), és a pártok már nem fontosak?
K. Á.: Az emberek a politikát nem a pártokon, hanem a saját életükön keresztül élik meg. Tudsz-e a gyereknek cipőt venni; jut-e pénz gyógyszerre a nagymamának; egyetemistaként ki tudod-e fizetni a tandíjadat, és így tovább – ez a politika, semmi más.
K. G.: Mivel Ágival emberarcú politikát csinálunk, én Orbán Viktor kihívójaként kifejezetten emberarcú alternatívát ajánlok a választóknak. Az utóbbi másfél hónapban, amióta együtt kampányolunk…
– Azért ebből a hat hétből jelentős időt vett el a karácsonyi szünet…
K. G.: …természetesen az is az én kampányom volt!
K. Á.: Tavasszal is szaloncukrot fogunk osztani!
K. G.: Szóval a kampány alatt egyértelműen kiderült, hogy a népszerűségünk igenis mozgósítja a baloldali pártok tagságát, és erősíti az MSZP és a Párbeszéd támogatottságát.
– Emberekre, népre hivatkoznak. Vegyünk egy jellemző bizonytalan szavazót, aki a nyugdíjhoz közeledik, vidéki kisvárosban él, fizetése nem sokkal több a 88 ezer forintos létminimumnál. Neki mit mondanak, miért váltson kormányt?
K. G.: Az illetőnek miből származik a jövedelme?
– Legyen önkormányzati dolgozó.
K. Á.: Az ország fele 100 ezer forint alatti nettó jövedelemből él. Úgyhogy először is azt mondjuk: négy év alatt elintézzük, hogy senki – és teljesen mindegy, hogy aktív vagy nyugdíjas – ne vigyen haza százezer forintnál kevesebbet.
K. G.: Ennek elsődleges eszköze az egykulcsos adórendszer eltörlése és egy igazságos többkulcsos szisztéma bevezetése – ami a legtöbb kereső esetében adócsökkenést jelent. Azaz a példaember jövedelme, a Karácsony-kormány egyik első döntése nyomán, 2019. január elsejétől érdemben növekszik. Hiszen a minimálbérig – amit 100 ezer forintra húzunk fel – automatikusan adómentesek lesznek a jövedelmek. Ha pedig önkormányzati dolgozó a példaemberünk, akkor azt is ígérhetem neki, hogy a helyhatóságoknál dolgozó köztisztviselők jogos bérköveteléseinek eleget teszünk. És hitelesen mondhatom ezt, ugyanis Zuglóban már tavaly bevezettük a most követelt fizetéseket.
K. Á.: De ha a példaember egy bölcsődei dolgozó és nem köztisztviselő, akkor is jól jár: mert a gyereke ingyen szerezheti meg az állami rendszerben az első diplomáját és nyelvvizsgáját, illetve ha szakmunkás lesz, akkor is kap érettségit, valamint 50 százalékkal emeljük a családi pótlékot négy év alatt. Nem önmagában kell nézni az embereket, például a dolgozó nőt, vagy az idős nyugdíjast – az a dolgunk, hogy az élete minden területén segítsünk neki. Hogy egy nagyon is valós példával éljek: senkinek ne kelljen izgulnia azon, hogy a gyereke taníttatására költi a pénzt, vagy a fogsorára.
K. G.: Az a lényeg, hogy szakítani kell azzal a kormányzati szemlélettel, hogy lentről vesszünk el és felülre adunk. Kormányváltás után ezt megfordítjuk. Mert az elvételi politika eredményeképp ma minden válságban van, ami a jövőt építi. A gyerekek borzasztóan kiszolgáltatott helyzetben vannak, az oktatás minősége összeesett, az egészségügy kibírhatatlan állapotban van. Ha ezeket a folyamatokat most nem állítjuk meg, talán az utolsó esélyt szalasztjuk el.
K. Á.: Mert a magyarok jóléte ma egyetlen családnak van kiszolgáltatva, és ha ez a hatalom még négy évet kap, akkor mindent maga alá gyűr. Egy demokráciában nem lehet kiszolgáltatva egy családnak egy nemzet.
– Azt mondja, hogy miközben a politika ethosza alapvetően az, hogy tesz egy közösségért, építi azt, a hazai hatalom tudatosan rombolja/nehezíti az emberek életét?
K. Á.: Így van. Soha az országban ekkora hatalmat nem kapott még kormány a rendszerváltás óta – és esze ágában sincs a népért dolgozni. Az Orbán-rezsim politikájának lényege, hogy „mindent az én családomnak, semmit a népnek”. Ez szégyen.
K. G.: Ma egy szolgává tett népen uralkodik a hatalom. A mi üzenetünk nagyon egyszerű: az embereket szolgáló hatalomra van szükség.
– Tegyük fel, megértik az emberek, és önöket idézve a választás után a „talpára áll” az ország. Modelleznék nekem, hogy lehet kormányozni, miközben kisebbsége ellenére a Fidesz marad a legnagyobb parlamenti párt, a baloldal töredezett lesz, és még ott a Jobbik is.
K. G.: Azt gondolom, hogy az ellenzéki pártok programjaiban nincs érdemi ellentét, így összecsiszolhatóak.
– A Jobbiké is belefér?
K. G.: Nem, a Jobbikkal nem számolok, így az a cél, hogy legyen egy baloldali többség.
– És az elboldogul az ellenzékben – legalábbis a 2008 és 2010 közötti időszakból ítélve – roppant kemény, utcára mozgósító, a parlamentből, ha kell, kivonuló, mindent törvényt megakadályozni igyekvő Fidesszel?
K. G.: A hatalom iszonyat erős – de csak látszólag az. Azért próbál görcsös igyekezettel minden kiskaput bezárni, azért trükközik a választási szabályokkal az utolsó pillanatban is, mert fél. És azért fél, mert belülről is majdnem szétfeszül. Ha az első téglát kiverjük a falból, azaz megnyerjük a választást, és az éhes szájakat már nem lehet lopott pénzzel betömni, akkor ez a rendszer gyorsan összeomlik Sok-sok fideszes politikus kezd el hirtelen arról beszélni, hogy ő már régóta belső ellenzéki volt. De arra mindenképp fel kell készülni, hogy kormányváltás után lesznek kemény hetek. Abban bízom, hogyha a választók azt látják, hiába kényszerítették ki a változást, a Fidesz meg akarja akadályozni, akkor létrejön egy társadalmi nyomás – és ha kell, akkor az utca népe kényszeríti ki a változást.
K. Á.: Nem mondjuk, hogy a mi programunk könnyű vagy ingyenes. De biztos vagyok benne, hogy az emberek kitartanak mellettünk, amíg nem csapjuk be őket, amíg érzik, hogy évről évre könnyebb, biztonságosabb az életük. Csakhogy ehhez nekünk, politikusoknak is kitartásra és türelemre van szükség, nem szabad feladnunk, különösen most, amikor rogyadozik a Fidesz.
– A közvélemény-kutatások arról szólnak, hogy a biztos pártválasztók 53 százaléka a Fideszt támogatja.
K. Á.: Még. De most, hogy átverte a kormánypárt a saját szavazóit – hiszen évek óta építi a migránsgyűlölő kampányát, miközben több mint 1300 menekültet befogadott –, jobboldali emberek tömegesen „veszítik el a hitüket”. Mert nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy a Fidesz egy színházzá építette át az országot, és mindenkit színésznek/díszletnek tekint.
– Önökre épp a kerítésvágó szerepet osztaná. Legalábbis egy plakáton az hirdeti, hogy Soros Györggyel, Gyurcsány Ferenccel és Szél Bernadettel mindjárt lebontják a határzárat. Így a Fidesz szerint az önök politikájának jelképe az erővágó. Hadd legyek demagóg: önök milyen szerszámmal szimbolizálnák céljaikat?
K. G.: A mi politikánk szimbóluma kinyújtott kéz. Mert erős kézre szükség van, de az nem a miniszterelnök, nem a hatalom keze, hanem az összetartó közösségé, amelyik felemeli a rászorulókat.
– Ha már összetartás: csak a Fidesz-plakáton szerepel együtt az ellenzék. Az LMP eddig választókerületi szinten közeledett a DK-hoz, de a párt társelnöke, Szél Bernadett hirtelen egy beteg pártnak titulálta az MSZP-t, Karácsony Gergelyt pedig hiteltelen miniszterelnök-jelöltnek. Gyurcsány Ferenc arról értekezett, hogy az MSZP-közeli sajtó maga a Fidesz, illetve a hatalommal való kollaborálással vádolta az LMP-t. Mitől durvult el ennyire a helyzet alig két hónappal a választások előtt?
K. G.: Ma Magyarországon a kormánypártok és az ellenzék tábora között gyakorlatilag nincs átjárás, de a baloldali erők bázisa között van. Egyfajta kordonépítés zajlik, több párt megpróbálja „bekeríteni” a támogatóit, mert attól fél, hogy a mi szövetségünk elviszi a szavazóit. Pedig mi nem csak a szavazókat akarjuk, rájuk is igényt tartanánk, az LMP-t és a DK-t egyaránt nagyon értékes politikai közösségnek tartjuk – számos olyan politikussal, akikkel szívesen dolgoznánk együtt. Nem riválisokat, szövetségeseket látunk bennünk.
K. Á.: Épp ezért aggódva figyeljük, hogy Szél Bernadett és Gyurcsány Ferenc így egymásnak esett, holott a demokratáknak együtt kell működni.
K. G.: Van nekünk ellenségünk bőven.
K. Á.: Így van, úgy hívják: Fidesz.
– Értem, hogy hivatalosan mindenkit feltétlenül a keblükre ölelnek. De például Gyurcsány Ferenc benyomult az összes társadalmi törésvonalba, és a katolikus klérust látatlanban pedofíliával vádolja, az ukránokat részeges semmirekellőként jeleníti meg (a kettős állampolgárok nyugdíja kapcsán), azaz komoly társadalmi feszültségeket szít. Mit mond a reálpolitikus: ha hirtelen csatlakozni akarna hozzátok, az hozna, vagy vinne?
K. G.: Nem vitás, hogy az egyházak ügyében tényleg újra kellene gondolni pár dolgot. Például nem helyes, hogy az egyházi iskolák háromszoros normatívát kapnak, mint az államiak – a helyes az lenne, ha az állami iskoláknak járó támogatást is ugyanennyire emelné a kormány. És az ukrán-magyar nyugdíjegyezmény felbontását mi is képviseljük. Úgyhogy a DK egyfajta kordonépítő politikát folytat, ami arról szól, miképp lehet a baloldalnak is „legyártani a migránsokat”. Pontosabban a DK ezekkel a kampányokkal akarja megmagyarázni a saját szavazóinak, hogy miért nem akar közös listát.
K. Á.: Amikor mi bíráljuk a különböző felekezeteket, akkor nem egyházellenességből tesszük. Amikor az ukrajnai nyugdíjak ellen szólunk, akkor nem a nacionalizmus mozgat minket. Mi mindig azt nézzük, hol van igazságtalanság, ami bántja az embereket – és az ellen próbálunk tenni.
K. G.: De ezeken a DK-s mondatokon még mindig túl lehet lépni. Hiszen ha egy olyan országot szeretnék, ahol az emberek – beleértve fideszeseket és baloldaliakat egyaránt – el tudják fogadni egymás különbözőségeit, akkor első lépésként a baloldalon el kellene fogadnunk egymást. Úgyhogy várunk mindenkit az utolsó percig.
– Február 10-ig összeül az MSZP kongresszusa. Mit jósolnak, bővül addig a szövetségük?
K. Á.: Szeretném, ha így lenne!
K. G.: Én is! De úgy gondolom, ketten is elég erősek vagyunk, hogy megragadjuk az emberek képzeletét.