Kinek jó?

Nem kis meglepetéssel olvasom, hogy azt írja Dávid Ferenc (Közérdekű nyugdíjasok, Népszava 2018. január 31): a nyugszöv jó, mert 200 ezer ember hiányzik a versenyszférából és évente 40 ezer fővel csökken a munkaerő-kínálat, a nyugdíjas pedig kedvezményes feltételek mellett dolgozhat ebben a formában.

De talán a legfontosabb kérdésre nem kaptam választ: ha egy ifjú vagy idős polgártársunk munkájára – akár részmunkaidőben – szükség van, akkor miért nem alkalmazzák annak rendje és tisztességes módja szerint? Ha országos szinten kell a munkaerő, akár a mai nyugdíjkorhatár felettieké is, és riogatnak a nemlétező nyugdíjbombával, akkor miért nem emelik gyorsabban a nyugdíjkorhatárt egy arányos, előrehozott nyugdíj lehetőségével feljavított nyugdíjrendszer keretében?
További kérdések is megválaszolatlanok: miért vonják ki a nyugszöv tagjait a minimálbér, a garantált bérminimum és más, a munka bérezésére vonatkozó, nem túl bőkezű szabályok alól? Miért csökkentik az állam adó- és járulékbevételeit, melyekből a ma ugyancsak szegényesen ellátott oktatási, közegészségügyi és kulturális feladatait kellene ellátnia? Mi védi meg a munkavállalókat az ellen, hogy egy munkáltató – összejátszva egy nyugszöv 9 százaléknyi nem nyugdíjas vezetőivel – a nyugdíjasokat kizárólag a nyugszöv tagjaiként foglalkoztassa, ily módon bekényszerítve őket a nyugszöv-be?

Külön érdekes pont, hogy a vonatkozó jogszabály szerint a belépő tag vállalja a nyugdíjas szövetkezet alapszabályában meghatározott vagyoni hozzájárulás teljesítését. Vajon mi is ez a vagyoni hozzájárulás? Csak nem maga a nyugdíj mint vagyoni értékű jog? Mert biztosan nem a tehénkét kell beadni a szövetkezetbe.

A teljesítményről, lánykori nevén munkaegységről ezt lehet olvasni: a nyugdíjas szövetkezet tagja a személyes közreműködés tartalmára, módjára és ellentételezésére megállapodást köt a szövetkezettel. A nyugdíjas szövetkezet tagját megillető ellentételezés arányos kell legyen a személyes közreműködésének mértékével. És ha nem maga a nyugszöv végez termelő tevékenységet, hanem munkaerő-kölcsönzőként működik, akkor: a tag a közreműködését a szövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás keretében is teljesítheti; ez tagsági megállapodás alapján létrejött jogviszony, amelynek keretében a nyugdíjas teljesíti személyes közreműködését, amire a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni; a külső szolgáltatás fogadója eközben közvetlenül utasíthatja a szövetkezet tagját.

Arról pedig ne nyissunk vitát, hogy a parlament e törvénnyel szembemegy-e a nyugdíjképes közszolgák munkaviszonyának megszüntetésére felszólító kormányhatározattal, továbbá a nyugdíjtörvény azon rendelkezésével, mely a nyugdíjjogosultként dolgozó közszolgák nyugdíját vonja el (bár az egészségügyben ez egyedi engedély alapján visszapótolható).