Kisiklott a szuperexpressz

Az itthoni hivatalos hírközlések alapján az a képzet alakulhat ki bennünk, hogy Magyarország már az európai politikában is vezető szerepet játszik. Orbán Viktor új hatalmi gócpontot alakított ki a visegrádi országok vezérletével, s a V4-ek már megkerülhetetlenné váltak az Európai Unióban. És amint a különféle közvélemény-kutatások rendre kimutatják, itthon tényleg mindent el lehet hitetni a közvélemény nagyobbik felével.

Ami azonban itthon eladható, az nem feltétlenül működik külföldön. Orbán Viktor egy hete Sebastian Kurz osztrák kancellár vendége volt. Új kezdetről tettek említést, és a magyar kormányfő megjegyezte, Bécsben végre nem magyarellenes kormány van hatalmon. Az egyik kormányhű internetes médium pedig nyomban rámutatott hangzatos címével: „A Bécs-Budapest szuperexpressz átszáguld Európán.”

Az most persze mellékes, hogy valójában egy témában értettek egyet: meg kell erősíteni az Európai Unió külső határait. Aligha találnánk azonban olyan országot az EU-ban, amely megkérdőjelezné e szándékot. Tény az is, hogy Bécs most keményebb menekültpolitikát képvisel az előző, Christian Kern vezette kabinetnél, de ez még nem tekinthető olyan közös nevezőnek, amire rá lehetne építeni egy stabil kétoldalú viszonyt. Már csak azért sem, mert ez a téma valójában mellékes ága a két állam kapcsolatának. A kényes kérdésekről azonban nemigen tett említést a magyar kormányfő, s kommentár nélkül hagyta, hogy Kurz bizonyos kérdésekben (például az illiberális demokrácia kapcsán) óvatosan, de egyértelműen elhatárolódott tőle.

A bécsi Der Standardban hétfőn megjelent interjúja azonban már nem csak elhatárolódás volt: már-már arculcsapással érhet fel a magyar kormány számára. Kurz ugyanis egyértelműen úgy fogalmazott, csökkenteni kell a közép-európai országok pénzügyi támogatását a következő, 2021-től kezdődő költségvetési időszakban. Itthon korábban nagy felháborodás fogadta azt a körvonalazódó német-francia kezdeményezést, amely az uniós értékek tiszteletben tartásához kötné a kohéziós alapok felhasználását, most azonban nem hallhatunk ilyen hangokat a kormányzat részéről.

Pedig bizonyos tekintetben Kurz nyilatkozata még kiábrándítóbb Orbánék számára, hiszen a Párizs-Berlin-tengely egyelőre nem tett említést a támogatások kurtításáról, csak bizonyos feltételekről, amelyekhez a kifizetésüket kötnék. Az osztrák kancellár ezzel szemben kimondta: váltig védeni fogja a nettóbefizetők érdekeit azon országokkal szemben, amelyek eddig az uniós büdzsé legnagyobb haszonélvezői voltak. Megsemmisítő lehet Budapest számára Kurznak az a megjegyzése is, amely szerint erről már tájékoztatta a magyar kormányfőt. Magyarán: Orbán csak a megbeszélések lényegéről felejtette el tájékoztatni a közvéleményt, félrevezette az embereket.

Milyen következményei lesznek ennek? Szokás szerint semmilyenek. Hiába hangzott el Kurz interjúja a Der Standardban, itthon tovább etetik a közvéleményt a nagy osztrák-magyar egymásra borulás meséjével. Igaz, az emberek lelkét már megmételyezték annyira, hogy mindent el is higgyenek.

2018.02.06 07:13

Asztaltársak

Ül a vendég az ünnepi asztal díszhelyén a frissen odatojt, gőzölgő kupac mellett, és azt bizonygatja a frakkban-csokornyakkendőben ebédre gyülekező, döbbent rokonságnak: „hajlandó vagyok kompromisszumokra”.
Normális (párt)családokban ilyenkor nem kompromisszum van, hanem kipenderítés az ajtón, de a néppárt most inkább olyan kartellnek mutatta magát, ahol a BMW adókedvezménye sokkal többet nyom a latban bárminél, ami 2010 óta a magyar sajtóval, az alkotmánnyal, az alkotmánybírósággal, a bíróságokkal, a választási törvénnyel, a civilekkel, a felsőoktatással, a tudománnyal, stb. történt. Ebből a szempontból a kompromisszum szó emlegetésénél csak a tagrevízióra fölkért „bölcsek tanácsának” missziója nevetségesebb. Mégis, mit akarnak itt tényfeltárni? Mi olyat tudhatna meg három kiérdemesült politikus a magyar jogállamról pár hónap alatt, amit nem tudnak már most is az EPP-ben?
A történet, mielőtt elfelejtenénk, nem a Juncker-plakáttal indult. Az EU a miénkhez hasonló, de az Unión kívüli rablóállamokkal úgy szokott üzletelni, hogy az uralkodó család üzleti köreit nem zavarja. Orbán Viktor joggal hihette, hogy ő is kivívta magának ezt a státuszt, ám a (Jean-Claude Juncker) vezette Bizottság a kezére csapott a Tiborcz-Elios biznisz kapcsán. És hiába ajánlott a kormány példátlanul magas, 25 százalékos visszafizetést, a Bizottság 100 százalékot követelt, korruptnak minősítve az Orbán-vő lámpaüzletét. A töréspont tehát az Elios-ügy volt, a plakátkampány már csak a válasz, azóta pedig a túl nagyra dagadt családi botrány kampányszempontú, időleges elsikálása zajlik, mindannyiunk sérelmére.
A helyzet nyomasztóan emlékeztet egy 80 évvel ezelőtti márciusra: a nyugat urai akkor is azt gondolták, hogy elvtelen engedményekkel jobb belátásra tudják téríteni az Európa szétverésén munkálkodó aktuális bajkeverőt, és azokat, akik az elmúlt években-hónapokban-napokban Magyarország diktatúrába csúszásához asszisztáltak, a lényegi különbségek ellenére is nehéz lenne morálisan sokkal magasabbra pozicionálni azoknál, akik anno Ausztriával, majd Csehországgal tették ugyanezt.
Az Európai Néppárt és a Fidesz innentől más-más kapura játszik. Előbbi a minél jobb választási eredményben érdekelt, utóbbi viszont abban, hogy az EPP leszerepeljen, és rászoruljon a Fideszre a választás után. A kenyértörést csupán elnapolták, tudva, hogy sem Orbán Viktor, sem a pártja nem fog megjavulni – ellenkezőleg: ezentúl az EPP, illetve az egész Európa-projekt megcsáklyázása lesz az orbáni politika nyilvánvaló célja. 
Hogy a Fidesz oda kerüljön végre, ahová való, vagyis az oroszbérenc posztfasisztákhoz, az európai jobb- és baloldalnak is hoznia kell a számokat. De ahhoz, hogy az Orbán-párt biztosan ottragadjon az Unió politikai trágyadombján, itthon szavazatokat és mandátumokat kell veszítenie májusban. A magyar szavazókon is múlik, hogy Weberék végre tudomásul vegyék: nem az az igazi szégyen, ha erőt vesznek magukon, és ajtót mutatnak az abroszra rondító asztaltársnak, hanem az, hogy hiába érezték mindnyájan a szagot, eddig mégis megtűrték.
2019.03.21 12:03
Frissítve: 2019.03.21 12:06

Ördögi kör

Különösen pikáns ügyben kellett tegnap döntenie a bíróságnak. Perbe fogta ugyanis Handó Tündét egy fővárosi bíró: miután két alkalommal is hiába pályázott 2017-ben a Fővárosi Ítélőtábla egy-egy bírói posztjára, s végzett kétszer is az első helyen, a pályázatokat az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke eredménytelenné nyilvánította. Vasvári Csaba nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított az OBH és a tábla elnöke ellen, s nyert is. Az első fokú munkaügyi bíróság úgy látta, Handó egyértelműen visszaélt jogával.
Ezt az ítéletet tegnap másodfokon hatályon kívül helyezte a Győri Törvényszék, és megszüntette a pert. A bíró nem is vizsgálta, jogellenes volt-e az OBH-elnök pályázati gyakorlata, ellenben kimondta, az OBH-elnök nem perelhető, és nincs is lehetősége bírói jogsegélyre ebben az ügyben Vasvárinak, aki az ellentétes döntések miatt a Kúriához fordul.
Nem egy szokványos történet: bíró vitázik bírókkal bíróságok előtt. Ami akár arra is utalhat(na), hogy a magyar jogállammal (a jog hazai uralmával) semmi baj, lám, még a bírósági vezetők is perelhetőek, s olykor veszítenek is. Persze, mint a jelen ügyben másodfokon, inkább nyernek. A per a nyilvánosság előtt zajlott, ami ugyancsak örömteli, nem úgy, mint az, hogy a bíróságok homlokegyenest ellenkező döntést hoztak.
Ám ha közelebbről megnézzük a szereplőket, más következtetésre is juthatunk. A bírói igazgatási rendszer nagy hatalmú vezetője (Handó) - az elmúlt években megszokott módon - eredménytelenné nyilvánít egy pályázatot, valódi indoklás nélkül. A pályázó, egyedüliként több tucat hasonlóan elhajtott bíró közül, pert indít, majd ettől nem függetlenül az OBH elnökét ellenőrző Országos Bírói Tanács (OBT) tagjává választják. Az új összetételű OBT tavalyi megalakulása óta csatázik az OBH-elnökkel, aki törvénytelennek tartja a tanács működését, mert több tagja is lemondott. Nyilvánvaló okból: tartottak Handótól, hiszen kinevezésük, karrierjük tőle függ. 
És akkor vissza a mostani ügyre: a Vasvári perében döntő bíróságok vezetőit is Handó nevezi ki. Amivel a kör bezárult.
2019.03.21 09:26
Frissítve: 2019.03.21 09:31