A kormány hallgatott róla, az ellenzék kudarcnak nevezte, a független elemzők a hátrányos jellemzők túlsúlyát emlegették a paksi hitelszerződésben. Mára derült ki, a fanyalgóknak volt igazuk, a hitelszerződést a nyilvánvaló negatívumok ellenére sem lehet felmondani.
A kormány a Mészáros-médiabirodalomhoz tartozó Világgazdasággal osztotta meg az információt: Magyarország előtörleszti – vagyis alacsonyabb kamatozású piaci hitelből visszafizeti - a Paks 2 beruházás finanszírozására eddig az orosz Vnyesekonombanktól lehívott 78,2 millió eurót. A nyilatkozatot adó Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ugyanakkor azt is világossá tette: a szemmel láthatóan fölösleges és túlárazott orosz hitelkonstrukcióból nem fogunk kiszállni. Hogy nem is lehet kiszállni belőle, az már az aláírás időpontjában, 2014 áprilisában (közvetlenül az előző parlamenti választások előtt) fölmerült, a megállapodás további előnytelen jellemzőivel együtt.
A 10 milliárd eurós paksi hitel törlesztését 2026 márciusától akkor is meg kell kezdeni, ha addigra nem készül el a tervezett két új reaktor (miközben az elmúlt két negyedszázadban Európában egyetlen atomerőmű sem készült el a tervezett idő- és költségkereten belül, és Paks 2 is 2-3 éves csúszásban van már az eredeti tervekhez képest).
A paksi hitel törlesztésének első 7 évében a teljes tartozás 25, a második 7 évben a 35, a harmadikban pedig a 40 százalékát kell visszafizetni, a kamat pedig folyamatosan emelkedik, 3,95-ről 4,95 százalékra. A törlesztésnél 15 napos csúszás a kamat 150 százalékát kitevő büntetést von maga után, 180 napos csúszás esetében pedig a hitelező azonnali inkasszót nyújthat be a tőke és a kamat teljes összegére, amivel akár csődbe is döntheti a magyar államot.
Jellemző adalék, hogy a hitelszerződés adatait nem a magyar, hanem az orosz kormány tette közzé. Magyar kormányzati szemszögből a titkolózás érthető, a feltételek nem adnak okot büszkeségre. Már az aláírás idején is csupán egyetlen indokot tudtak felhozni a megállapodás védelmére: azt, hogy a kamatai viszonylag alacsonyak. Ez az állítás az aláírás pillanatában nagyrészt igaz is volt, mára viszont minden valóságtartalmát elveszítette, a magyar állam ugyanis a fenti kamatszint feléért is forráshoz tud jutni a pénzpiacon – akár az előnytelen orosz hitel kiváltására is, ahogyan a konkrét mostani példa illusztrálja.
Ahogyan csökkentek a piaci hitelkamatok, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy az Orbán-kormány rossz üzletet kötött. Ezt elsőként a Miniszterelnökséget vezető Lázár János ismerte el, amikor 2016-ban úgy fogalmazott: a kormány megvizsgálja a tervezett bővítés piaci finanszírozásának lehetőségét, akkor az orosz hitelt nem kell fölvenni. Ezt később azzal egészítette ki, hogy minden hitellehívás előtt elemezni fogják a piaci lehetőségeket, és ha lesz olcsóbb hitel, akkor az aktuális hitelrészlet lehívására nem kerül sor. Hogy nincs ilyen opció, arra az a közjáték világított rá, amely Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor tavaly februári budapesti sajtótájékoztatóján játszódott le. Az Origo kérdésére, hogy szóba került-e a hitelfeltételek módosítása, Orbán azt felelte, hogy magáról a hitelről sem volt szó. Putyin viszont – a diplomáciában szokatlan módon – kiigazította őt, mondván: a feltételeket nem lehet módosítani, legfeljebb olyan értelemben lehet átírni a szerződést, hogy az orosz fél kész magasabb (80 helyett akár 100) százalékban finanszírozni a beruházást.
A korrekció láthatóan kellemetlenül érintette a magyar miniszterelnököt – most válik nyilvánvalóvá, hogy miért: jelenlegi kamatok mellett az orosz hitelre semmi szükség, ám mégis kénytelenek vagyunk fölvenni. Hogy nincs kibúvó, azt maga a kormány ismerte el Szél Bernadett, az LMP frakcióvezetője írásbeli kérdésére válaszolva. Szél azt kérdezte Süli János Paks-ügyi minisztertől, van-e jogi lehetőség arra, hogy egyáltalán ne vegyük fel a drága orosz hitelt, hanem csak az olcsóbb piaci hitelből építkezzünk. Süli válasza mindent elmond a mozgástérről: a miniszter hosszan ecseteli, milyen kedvező a 30 éves, fix kamatú orosz hitel, de csak az előtörlesztést említi, egyetlen szót sem szól arról, hogy el lehetne tekinteni a hitellehívástól (minden bizonnyal azért, mert nincs ilyen lehetőség). Ezt azt jelenti, hogy – mivel a lehívásra decemberben került sor, és a visszatörlesztést 90 nappal előbb be kell jelenteni – legalább az éves kamat negyedét mindenképpen ki kell fizetnünk az oroszoknak a rendelkezésre tartási jutalékon, illetve a piaci hitel költségein túl. Szél Bernadett már jelezte: feljelentést tesznek a magyar adófizetőknek jelentős kárt okozó hitelfelvétel miatt.
