Kevin Kühnert, a szociáldemokraták ifjúsági szervezetének vezetője nem adja fel, továbbra is mindent elkövet azért, hogy a párttagság szavazásán elutasítsák a nagykoalíció folytatását, s az SPD ellenzékbe vonuljon. Ez a törekvése azonban egyre veszélyesebb vállalkozásnak tűnik, s ha sikert aratna kezdeményezésével, az egzisztenciális válságba sodorhatná a pártot. Az immár negyedik nagykoalíció ugyanis olyan esélyt teremt az SPD számára, amelyről a tagság még csak nem is álmodhatott a tavaly szeptemberi, történelmien gyengére sikerült választási eredmény után. Akkor elkerülhetetlennek látszott az ellenzékbe vonulás. Amint Martin Schulz, a párt távozó elnöke is fogalmazott, a kormányprogram is a szociáldemokraták keze nyomát viseli magán, ám legalább ilyen lényeges, hogy a következő kormányban a tömörülés rendkívül fontos bástyákat szerzett meg. Ha összehasonlítjuk a négy - az 1966-os, a 2005-ös, a 2013-as és a mostani, megalakulás előtt álló - nagykoalíciós kormányt, akkor megállapíthatjuk, hogy most majdnem olyan jó pozíciókra tett szert az SPD, mint szűk 13 éve, pedig akkor 34,2 százalékot szerezve alig maradt el a kereszténydemokraták mögött, s majdnem 14 százalékkal kapott többet, mint tavaly szeptemberben.
Az SPD mind a négy nagykoalícióban a magáénak mondhatta a külügyi tárcát, így ez önmagában még nem olyan nagy eredmény. A szociáldemokratáké lett a munkaügyi tárca is, amit az 1966-ban megalakult kormányon kívül szintén rendre magáénak mondhatott. A pénzügyminisztérium irányítását azonban 2005 után szerzi vissza, akkor Peer Steinbrück került a tárca élére. Az igazságügy-minisztérium szintén mindig az SPD-hez került, csakúgy, mint az 1966-ban még nem létezett környezetvédelmi minisztérium. A családügyi tárca 2005-ig a CDU-é volt, 2013 óta a szociáldemokratáké. Egyetlen olyan minisztérium létezik, amely csak 2013-ban került az SPD-hez, de most visszakerült a CDU-hoz: a gazdasági minisztérium.
Az SPD-nek meg kell újulnia. Mivel pedig Martin Schulz jelezte, hogy lemond a pártelnökségről és - tervei szerint - Andrea Nahles frakcióvezetőnek adja át a posztot, a határozottságáról, s a nagykoalíció iránti elkötelezettségéről ismert egykori szociális és családügyi miniszterre hárul ez feladat. Nahlest a párt balszárnyához sorolják, s komoly tekintélynek örvend az SPD-n belül. Első ízben kerül női politikus a 153 éve létező párt élére. Martin Schulz szerint az új elnök garanciát jelent arra, hogy a politikai erő frissebbé, fiatalabbá váljék. Nahles megtartja a frakcióvezetői tisztségét is. Azt közölte, célja, hogy az SPD ismét a német politikai paletta legerősebb tömörülése legyen. Szerinte képesek erre, ám úgy valósíthatják meg, ha olyan csapatmunkát folytatnak, amilyen a koalíciós tárgyalásokon is jellemezte a pártot.
A német lapok többsége inkább szkeptikusan írt a nagykoalíció folytatásáról. A Süddeutsche Zeitung szerint az új kormány összetétele nem tükrözi azokat a változásokat, amelyeket a társadalom elvárt volna. A berlini Tagesspiegel nem tartja biztosnak, hogy az SPD bázisa áldását adja majd a megállapodásra. A Frankfurter Rundschau azt emelte ki, hogy a szociáldemokraták rendkívül fontos tárcákat kaptak meg.
