Abszurd látvány lehetett, amikor csütörtökön, az UNESCO és a civilek közötti, a világörökségről szóló tárgyaláson elhúzták a terem függönyeit, és két, addig szétválasztott valóság-fél hirtelen szembesült egymással. Az üveg egyik oldalán a benti civilek igyekeztek a szervező Miniszterelnökség által nekik juttatott, fejenként öt percben minél többet elmondani aggodalmaikról; a túloldalon pedig a ligetvédők hadonásztak a tábláikkal, amelyekre olyanok voltak felírva, hogy SOS HELP UNESCO!
Paralizált magyar közélet egyetlen képben elbeszélve. Hiszen mi mondhatna többet a szétcincált, eszköztelenített, egymás ellen vadított civilekről annál, hogy egymás szájából kapkodva a szót, öt percekben igyekeznek elhadarni mindazt, amire a valódi illetékes, a saját kormányuk fütyül? És egyébként is, hogy lehetne pár mondatban összefoglalni a mindent átható, szisztematikus pusztítást? Lett légyen szó a budai Vár Disneylandesítéséről, a Városliget tervezett végigbetonozásáról, az épített örökség védelmének felszámolásáról, a régi pesti zsidónegyed elhanyagolt bulinegyeddé züllesztéséről...
Vagy éppen a Kopaszi-gátra tervezett toronyházról. Mutassanak nekem egy UNESCO-tisztviselőt, aki megérti, ami ebben az ügyben az elmúlt években történt. Miközben mindenki tudta, hogy Budapest rendezési terve a külső körúton belül nem engedi magasházak építését, és a pesti Duna-part abban a formában a világörökség része, ahol a látványba nem lóg be egyetlen MOL-székház sem a Gellérthegy túloldaláról, a főváros mégiscsak szemen köpte magát egy ezzel ellentétes döntéssel. Akkor valahogy érteni is vélte mindenki, hogy persze, hiszen a kormányfő kedvenc túrapartnere, Garancsi István a toronyház kijelölt építője, van tehát akarat, amellyel senki sem száll szívesen szembe. Vagy mégis? Hiszen a legújabb hírek szerint most éppen maga a kormány tervezi törvénnyel megtiltani a 65 méteren felüli épületek emelését.
Csak egy dolog biztos: a nemzetközi világörökségi szervezet egyik ügyben sem tud, és nem is fog akarni segíteni nekünk. Kizárólag magunkra számíthatunk.
